R. G. most 27 éves, egyetemi évei alatt a legnevesebb hazai egyetemen tanult pénzügy-számvitelt, és csúszás nélkül el is végezte azt. Friss diplomásként rögtön el is helyezkedett a szakmájában, könyvvizsgáló volt gyakornokként, majd könyvelő lett. Olyan cégeknél dolgozott, mint a BDO, Deloitte, Process Solutions vagy az ExxonMobil. Minden helyre rögtön felvételt nyert, és 3 év leforgása alatt megduplázta meg frissdiplomás fizetését. 7 év után azonban mégis elege lett, teljesen kiégett, otthagyta eddigi pályáját, és autodidakta módon kitanult egy teljesen új szakmát, amiben rögtön talált is munkát. A viszontagságos évekről; a pályaelhagyás nehézségeiről; a céltalan munkáról; a kiégésről; valamint a könyvelő szakma buktatóiról beszélgettünk. Interjú
R. G.: Egyrészt mert a munkát végezve nem találtam magam hasznosnak, ezért gyűlöltem csinálni. Sokszor megesett, hogy a munkaidő nem 8 óra volt, rengeteget túlóráztam, és nem úgy mentem be dolgozni, hogy de jó lesz, hasznosnak fogom érezni magamat közben, hanem csak úgy voltam, csináltam, amit kell, Exceleket másolgattam, meg számokat tettem ide-oda. Aztán jött a hó vége, könyvelőként és kontrollerként is megesett, hogy ilyenkor este kilencig, tízig vagy akár fél tizenkettőig is benn voltam. Elegem lett.
Volt olyan cég, ahol igen, de volt, ahol azt mondták, hogy elvileg le lehet csúsztatni, viszont ott annyi túlóra volt, hogy még lecsúsztatni sem volt időm.
Két tannyelvű, közgazdasági középiskolába jártam, úgyhogy már ott is csinálgattunk könyvelős dolgokat, és akkor ott még tetszett, hogy kijött az az egyezőség, aminek ki kellett jönnie. Persze akkor még azt is hittem, hogy ebben az egész szakmában több pénz van, de az is motivált, hogy milyen jó lesz majd kiöltözve dolgozni, komolyabb ruhákban mozogni. De ennél konkrétabb gondolataim nem voltak, akkor úgy voltam vele, hogy valamit úgyis dolgoznia kell az embernek, akkor meg mindegy mivel megy el a 8 óra, de legalább fizessék meg.
Nem csúsztam, 3,5 évet.
Nem tudom pontosan, akkor azért még más volt a hazai életszínvonal. Úgy voltam, hogy elmegyek több interjúra, és meglátom, mit lehet kihozni az egészből. De gyakornokként olyan 150 ezer forintban gondolkodtam 2012-ben.
Igen, már legelőször is egy nagynevű cégnél helyezkedtem el könyvvizsgálóként, de kaptam ajánlatot könyvelői pozícióra is. Csak valamiért akkor inkább a könyvvizsgálást akartam. A céget és az embereket szerettem, viszont a munkát nem. Állandóan utazgattunk, mindig menni kellett a cégekhez ellenőrizni a kimutatásokat, így viszont egy csomó saját dologra, főleg a sportra nem maradt időm.
Ez egy gyakornoki pozíció volt, 2012-ben 130 ezer forint volt a kezdő fizetésem. Három hónapig voltam ott, ők foglalkoztattak volna tovább, de én nem éreztem magam elég erősnek, hogy folytassam, és akkor jött az a gondolatom is, hogy a könyvvizsgálás előtt mégiscsak könyvelőként kellene dolgoznom, hogy jobban átlássam a dolgokat.
Több helyen is voltam interjún, például egy másik cégnél is, ami szintén Big Four, és ahová egy cimborám ajánlott be. Itt nagyon jófejek voltak, a többkörös kiválasztási rendszert is élveztem, és egy 200-220 ezres ajánlatot be is mondtak, ráadásul egy-két napra az interjúra. De sajnos ennek ellenére nem ezt a munkát választottam. Amit mai fejjel már nagyon bánok, mert például az a barátom, aki anno beajánlott, még mindig ott van, és nagyon élvezi az egészet.
Mert hallottam, hogy ott is sokszor sokáig benn vannak a kollégák. Van, hogy este 10-11-ig, plusz itt adótanácsadó lettem volna, és azt nem akartam, túl száraznak gondoltam. A célom pedig akkor az volt, hogy könyvelőként tényleg egy kicsit jobban belelássak a dolgokba.
Végül az egyik legnagyobb nemzetközi céget választottam. Az elején szerettem is a munkát, sok új feladatot kaptam, mert nagy volt a cégnél a fluktuáció. 170-180 ezer forintot kerestem junior pozícióban, gyorsan tanultam, főleg Excelben kellett dolgoznom, azt meg mindig szerettem. Beültem reggel, elhallgattam a rádiót, és csinálgattam. A munkát mindig elvégeztem, volt hogy magamtól is tovább benn maradtam, mert akkor például sérült voltam, nem tudtam edzeni. Ráadásul akkor még jóval olcsóbbak voltak az albérletárak is, meg tudtam élni ebből a pénbzől, és valamennyit félre is tudtam rakni.
Az SSC-kbe végül is mindenkit felvesznek, annyira kell az ember, még olyanokat is, akik nem feltétlenül pénzügy-számvitelesek, bár kell, hogy tanuljon ilyet az ember, hogy az alapok meglegyenek, de a többire betanítják. Ez a munka egyáltalán nem kreatív, megvannak a számviteli törvények, így csinálod a számlát, végigvezetnek a folyamaton, és ennyi.
Igen, ott azért meg volt kötve a kezem, nincs annyi lehetőség, mint Budapesten, én pedig dolgozni akartam, mert az hogy otthon üljek, nem működőképes. Hamar sikerült is elhelyezkednem egy pneumatikai alkatrészeket gyártó multinál, mint könyvelő. A kisvárosi miliő felnőtt fejjel kicsit már jobban bejött, nem kellett annyit utazgatni, otthon laktam, így elég sok pénzt tudtam megtakarítani. Ráadásul itt már a felvételnél egy jóval nagyobb összeget mondtam be, mint amennyit Budapesten kerestem, gondoltam megpróbálom, és meg is adták. 280 ezer forintért dolgoztam havonta, plusz cafetéria. Nem volt egy darab túlórám se, és a csapat is nagyon jó volt.
Igen, ez így van. De azért azt látni kell, hogy az SSC-knél azért is adnak magasabb fizetéseket, mert nagyon unalmas a munka.
Szerettem az embereket, nem kellett halálra dolgozni magamat, nem volt túlóra, megvolt a work-life balance. Csak egy idő után itt is elkezdtem azt érezni, hogy jó lenne valami hasznosat csinálni, értéket teremteni. Így ezen a munkahelyen is csupán egy évet maradtam.
Igen, ezért is kezdtem el magam autodidakta módon képezni. Először data science, data analyst területeken gondolkoztam, mert az Excel-orientáltabb, tanultam VBA-t, Pythont. De ahogy ez haladt előre, éreztem, rengeteg időmbe telne eljutnom egy viszonylag jó szintre, ráadásul munka mellett nem is menne. És persze megint jött az, hogy a kisvárost ismét kicsinek éreztem, tudtam, újra Budapestre kell jönnöm.
Vissza is jöttem, folytattam a programnyelvek tanulását, közben persze rögtön el is helyezkedtem a világ egyik vezető olajipari cégénél, de hát megint csak könyvelő lettem. És bár a fizu jó volt, 290 ezer volt a nettóm és a túlórákat is rendesen fizették, az idegen nyelvet is gyakorolhattam internacionális környezetben, de a munkát magát sajnos itt is gyűlöltem.
Egyáltalán nem, csak finanszíroznom kellett magam, és azt hogy tanulok valami egészen új dolgot. Viszont itt már nagyon erősen jelentkeztek a bajok, reggel úgy keltem fel, hogy jézusom, megint egy nap, délután ráadásul kedvem sem volt hazajönni, mert akkor tudtam, hogy reggel megint vissza kell mennem. Összesen így is kihúztam 7 hónapot, a fluktuáció persze itt is nagy volt, épphogy bekerültem egy csapatba egy felelősségkörrel, rögvest másik felelősségkört kaptam, mindig újra kellett tanulnom a folyamatokat. Megtanultam egy folyamatot, kezdtem volna belelendülni, és akkor jött egy másik, és nekem kellett átadni úgy az előzőt, hogy még rendesen át sem tudtam venni azt.
Mikor az utolsó munkahelyemről kiléptem, elkezdtem gondolkozni, hogy mi is érdekel, és rájöttem, hogy szeretem az olyan munkát, amikor csinálok valamit, és van outputja. Mint például egy asztalos, aki olyan dolgot csinál, amit az emberek használnak. Úgyhogy letettem a voksom a programozás mellett, de már kifejezetten a front-end része érdekelt, honlapok, applikációk elkészítésében akartam részt venni.
Az is bennem volt, hogy nagy a munkaerőhiány, meg egy barátom is unszolt, aki Londonban dolgozik programozóként. Nagyon tetszett, még ha egyszerűbb dolgokat is tanultam, hogy beírtam egy kódot, és az megcsinálta, amit akartam. Gondolkodni kellett felmerülő problémák megoldásán, ez teljesen felvillanyozott.
Szerintem tudtam volna még feljebb vinni, de azt éreztem, mi lesz, ha nem tudok megfelelni. Ráadásul tudtam azt is, hogy itt jobban és gyorsabban nőnek a bérek, mint az előző szakmámban, és hát ugye el is kell kezdeni valahol. Úgyhogy 250 ezer nettóért elvállaltam úgy, hogy ha fél év múlva mindenki elégedett, akkor újra leülünk tárgyalni.
Igen, itt sokat tudok tanulni, fejlődni, és nem is feltétlenül azért, hogy feljebb jussak, hanem hogy jobb munkát adhassak ki a kezemből. Szerintem a programozásban van a jövő, erre még digitális világ a világ, mindig szükség lesz, úgyhogy úgy voltam vele, még most kell felülnöm a vonatra.
Akkoriban butaságot csináltam, mert amikor jelentkeztem a pénzügy-számvitelre, a kormány kitalálta, hogy nem indít államilag támogatott képzést, úgyhogy önköltségesre mentem. Ez egy nagy butaság volt. Pedig akkoriban még a szüleim is felvetették, hogy próbáljam meg inkább a gazdaságinformatikus képzést, és hát az tényleg jobb döntés lett volna. De most már mindegy.
Ha nem is hét, mint a pokolban, de legalább négy, és ha nem is pokolra kell menni a jó csapatműködésért...
A NAV közzétette a 2021. évi ellenőrzési elveket és az ellenőrzési tervet. Forrás: https://www.nav.gov.hu/nav/adotraffipax
Játsszunk egy kis időutazást, ugorjunk vissze több mint száz évet, és nézzünk be újra a mádi...
Ma Magyarországon a gyermekre vágyó párok körülbelül 10-15 százaléka küzd meddőségi problémákkal....
A válaszokat kommentben várjuk! A vírushelyzet hatására a kiválasztás milyen módon zajlik?...
A járvány és a gazdasági válság hatása a munkavállalói elkötelezettségben is éreztette hatását:...
Oberfrank Zoltán blog-posztjához (“Miért vesznek fel a cégek munkatársakat”) a Linkedin terjedelmi...
![]() |
Private Investor Day 2021Mibe fektessünk 2021-ben? Tippek, elemzések, befektetési ötletek profiktól, Neked |