3 év alatt duplázta meg fizuját a magyar sikerszakmában: csúnya vége lett, így szállt ki

R. G. most 27 éves, egyetemi évei alatt a legnevesebb hazai egyetemen tanult pénzügy-számvitelt, és csúszás nélkül el is végezte azt. Friss diplomásként rögtön el is helyezkedett a szakmájában, könyvvizsgáló volt gyakornokként, majd könyvelő lett. Olyan cégeknél dolgozott, mint a BDO, Deloitte, Process Solutions vagy az ExxonMobil. Minden helyre rögtön felvételt nyert, és 3 év leforgása alatt megduplázta meg frissdiplomás fizetését. 7 év után azonban mégis elege lett, teljesen kiégett, otthagyta eddigi pályáját, és autodidakta módon kitanult egy teljesen új szakmát, amiben rögtön talált is munkát. A viszontagságos évekről; a pályaelhagyás nehézségeiről; a céltalan munkáról; a kiégésről; valamint a könyvelő szakma buktatóiról beszélgettünk. Interjú

Pénzcentrum: Pénzügy- számvitel szakon végeztél, ezzel a szakmával is helyezkedtél el rögtön az egyetem után. Mi az oka annak, hogy 7 év után váltottál?

R. G.: Egyrészt mert a munkát végezve nem találtam magam hasznosnak, ezért gyűlöltem csinálni. Sokszor megesett, hogy a munkaidő nem 8 óra volt, rengeteget túlóráztam, és nem úgy mentem be dolgozni, hogy de jó lesz, hasznosnak fogom érezni magamat közben, hanem csak úgy voltam, csináltam, amit kell, Exceleket másolgattam, meg számokat tettem ide-oda. Aztán jött a hó vége, könyvelőként és kontrollerként is megesett, hogy ilyenkor este kilencig, tízig vagy akár fél tizenkettőig is benn voltam. Elegem lett.

Ezeket a túlórákat legalább kifizették?

Volt olyan cég, ahol igen, de volt, ahol azt mondták, hogy elvileg le lehet csúsztatni, viszont ott annyi túlóra volt, hogy még lecsúsztatni sem volt időm.

Amikor anno a pénzügy- számvitel szak mellett döntöttél, mi volt az elképzelésed?

Két tannyelvű, közgazdasági középiskolába jártam, úgyhogy már ott is csinálgattunk könyvelős dolgokat, és akkor ott még tetszett, hogy kijött az az egyezőség, aminek ki kellett jönnie. Persze akkor még azt is hittem, hogy ebben az egész szakmában több pénz van, de az is motivált, hogy milyen jó lesz majd kiöltözve dolgozni, komolyabb ruhákban mozogni. De ennél konkrétabb gondolataim nem voltak, akkor úgy voltam vele, hogy valamit úgyis dolgoznia kell az embernek, akkor meg mindegy mivel megy el a 8 óra, de legalább fizessék meg.

Mennyi ideig jártál egyetemre?

Nem csúsztam, 3,5 évet.

Míg egyetemre jártál, milyen kezdő fizetésre számítottál?

Nem tudom pontosan, akkor azért még más volt a hazai életszínvonal. Úgy voltam, hogy elmegyek több interjúra, és meglátom, mit lehet kihozni az egészből. De gyakornokként olyan 150 ezer forintban gondolkodtam 2012-ben.

A diploma után egyből találtál állást?

Igen, már legelőször is egy nagynevű cégnél helyezkedtem el könyvvizsgálóként, de kaptam ajánlatot könyvelői pozícióra is. Csak valamiért akkor inkább a könyvvizsgálást akartam. A céget és az embereket szerettem, viszont a munkát nem. Állandóan utazgattunk, mindig menni kellett a cégekhez ellenőrizni a kimutatásokat, így viszont egy csomó saját dologra, főleg a sportra nem maradt időm. 

Itt mennyit kerestél?

Ez egy gyakornoki pozíció volt, 2012-ben 130 ezer forint volt a kezdő fizetésem. Három hónapig voltam ott, ők foglalkoztattak volna tovább, de én nem éreztem magam elég erősnek, hogy folytassam, és akkor jött az a gondolatom is, hogy a könyvvizsgálás előtt mégiscsak könyvelőként kellene dolgoznom, hogy jobban átlássam a dolgokat.

Milyen irányba indultál?

Több helyen is voltam interjún, például egy másik cégnél is, ami szintén Big Four, és ahová egy cimborám ajánlott be. Itt nagyon jófejek voltak, a többkörös kiválasztási rendszert is élveztem, és egy 200-220 ezres ajánlatot be is mondtak, ráadásul egy-két napra az interjúra. De sajnos ennek ellenére nem ezt a munkát választottam. Amit mai fejjel már nagyon bánok, mert például az a barátom, aki anno beajánlott, még mindig ott van, és nagyon élvezi az egészet.

Miért hagytad elúszni ezt a melót?

Mert hallottam, hogy ott is sokszor sokáig benn vannak a kollégák. Van, hogy este 10-11-ig, plusz itt adótanácsadó lettem volna, és azt nem akartam, túl száraznak gondoltam. A célom pedig akkor az volt, hogy könyvelőként tényleg egy kicsit jobban belelássak a dolgokba.

És akkor kit választottál?

Végül az egyik legnagyobb nemzetközi céget választottam. Az elején szerettem is a munkát, sok új feladatot kaptam, mert nagy volt a cégnél a fluktuáció. 170-180 ezer forintot kerestem junior pozícióban, gyorsan tanultam, főleg Excelben kellett dolgoznom, azt meg mindig szerettem. Beültem reggel, elhallgattam a rádiót, és csinálgattam. A munkát mindig elvégeztem, volt hogy magamtól is tovább benn maradtam, mert akkor például sérült voltam, nem tudtam edzeni. Ráadásul akkor még jóval olcsóbbak voltak az albérletárak is, meg tudtam élni ebből a pénbzől, és valamennyit félre is tudtam rakni.

Vidéken is könnyű volt elhelyezkedned?

Az SSC-kbe végül is mindenkit felvesznek, annyira kell az ember, még olyanokat is, akik nem feltétlenül pénzügy-számvitelesek, bár kell, hogy tanuljon ilyet az ember, hogy az alapok meglegyenek, de a többire betanítják. Ez a munka egyáltalán nem kreatív, megvannak a számviteli törvények, így csinálod a számlát, végigvezetnek a folyamaton, és ennyi.

Amikor hazaköltöztél, ugyanabba a szakmában maradtál?

Igen, ott azért meg volt kötve a kezem, nincs annyi lehetőség, mint Budapesten, én pedig dolgozni akartam, mert az hogy otthon üljek, nem működőképes. Hamar sikerült is elhelyezkednem egy pneumatikai alkatrészeket gyártó multinál, mint könyvelő. A kisvárosi miliő felnőtt fejjel kicsit már jobban bejött, nem kellett annyit utazgatni, otthon laktam, így elég sok pénzt tudtam megtakarítani. Ráadásul itt már a felvételnél egy jóval nagyobb összeget mondtam be, mint amennyit Budapesten kerestem, gondoltam megpróbálom, és meg is adták. 280 ezer forintért dolgoztam havonta, plusz cafetéria. Nem volt egy darab túlórám se, és a csapat is nagyon jó volt. 

Abból amit eddig elmondtál az derül ki, hogy pályakezdőként, friss diplomával, 2012-2015 között megdupláztad a fizetésedet...

Igen, ez így van. De azért azt látni kell, hogy az SSC-knél azért is adnak magasabb fizetéseket, mert nagyon unalmas a munka.

Az vidéki állás nem volt unalmas?

Szerettem az embereket, nem kellett halálra dolgozni magamat, nem volt túlóra, megvolt a work-life balance. Csak egy idő után itt is elkezdtem azt érezni, hogy jó lenne valami hasznosat csinálni, értéket teremteni. Így ezen a munkahelyen is csupán egy évet maradtam.

Akkor ezen a helyen már azt is érezted, hogy ez a munka nem neked való?

Igen, ezért is kezdtem el magam autodidakta módon képezni. Először data science, data analyst területeken gondolkoztam, mert az Excel-orientáltabb, tanultam VBA-t, Pythont. De ahogy ez haladt előre, éreztem, rengeteg időmbe telne eljutnom egy viszonylag jó szintre, ráadásul munka mellett nem is menne. És persze megint jött az, hogy a kisvárost ismét kicsinek éreztem, tudtam, újra Budapestre kell jönnöm.

Vissza is jöttem, folytattam a programnyelvek tanulását, közben persze rögtön el is helyezkedtem a világ egyik vezető olajipari cégénél, de hát megint csak könyvelő lettem. És bár a fizu jó volt, 290 ezer volt a nettóm és a túlórákat is rendesen fizették, az idegen nyelvet is gyakorolhattam internacionális környezetben, de a munkát magát sajnos itt is gyűlöltem.

De itt már nem is volt terv, hogy sokáig maradj?

Egyáltalán nem, csak finanszíroznom kellett magam, és azt hogy tanulok valami egészen új dolgot. Viszont itt már nagyon erősen jelentkeztek a bajok, reggel úgy keltem fel, hogy jézusom, megint egy nap, délután ráadásul kedvem sem volt hazajönni, mert akkor tudtam, hogy reggel megint vissza kell mennem. Összesen így is kihúztam 7 hónapot, a fluktuáció persze itt is nagy volt, épphogy bekerültem egy csapatba egy felelősségkörrel, rögvest másik felelősségkört kaptam, mindig újra kellett tanulnom a folyamatokat. Megtanultam egy folyamatot, kezdtem volna belelendülni, és akkor jött egy másik, és nekem kellett átadni úgy az előzőt, hogy még rendesen át sem tudtam venni azt.

El tudsz még képzelni olyan helyet, ahol szívesen dolgoznál a végzettségednek megfelelő szakmában?

És akkor most milyen irányba indultál el?

Mikor az utolsó munkahelyemről kiléptem, elkezdtem gondolkozni, hogy mi is érdekel, és rájöttem, hogy szeretem az olyan munkát, amikor csinálok valamit, és van outputja. Mint például egy asztalos, aki olyan dolgot csinál, amit az emberek használnak. Úgyhogy letettem a voksom a programozás mellett, de már kifejezetten a front-end része érdekelt, honlapok, applikációk elkészítésében akartam részt venni.

Miért éppen a programozás?

Az is bennem volt, hogy nagy a munkaerőhiány, meg egy barátom is unszolt, aki Londonban dolgozik programozóként. Nagyon tetszett, még ha egyszerűbb dolgokat is tanultam, hogy beírtam egy kódot, és az megcsinálta, amit akartam. Gondolkodni kellett felmerülő problémák megoldásán, ez teljesen felvillanyozott.

Mennyi ideig tanultál autodidakta módon programozni?

És itt milyen lett a fizud, kezdőként, gyakorlatilag három hónapnyi képzéssel?

Szerintem tudtam volna még feljebb vinni, de azt éreztem, mi lesz, ha nem tudok megfelelni. Ráadásul tudtam azt is, hogy itt jobban és gyorsabban nőnek a bérek, mint az előző szakmámban, és hát ugye el is kell kezdeni valahol. Úgyhogy 250 ezer nettóért elvállaltam úgy, hogy ha fél év múlva mindenki elégedett, akkor újra leülünk tárgyalni. 

Úgy érzed, ebben a szakmában megtaláltad végre a számításod?

Igen, itt sokat tudok tanulni, fejlődni, és nem is feltétlenül azért, hogy feljebb jussak, hanem hogy jobb munkát adhassak ki a kezemből. Szerintem a programozásban van a jövő, erre még digitális világ a világ, mindig szükség lesz, úgyhogy úgy voltam vele, még most kell felülnöm a vonatra.

Ha most mennél egyetemre, másképp csinálnád?

Akkoriban butaságot csináltam, mert amikor jelentkeztem a pénzügy-számvitelre, a kormány kitalálta, hogy nem indít államilag támogatott képzést, úgyhogy önköltségesre mentem. Ez egy nagy butaság volt. Pedig akkoriban még a szüleim is felvetették, hogy próbáljam meg inkább a gazdaságinformatikus képzést, és hát az tényleg jobb döntés lett volna. De most már mindegy.