Meddig mehetünk még Londonba dolgozni?

Darvas Zsolt, a Bruegel Intézet szakértője egy külön cikkben foglalkozott az Egyesült Királyságba bevándorló népesség számával, életkori összetételével, illetve foglalkoztatottsági jellemzőivel. A cikk célja, hogy megvizsgálja azokat az állításokat, melyekkel a Brexit népszavazás közeledtével az EU-ból való távozást támogatók előszeretettel érvelnek.

• a bevándorlók elveszik a munkát a helyiektől, valamint a bérszínvonalat is leszorítják
• a bevándorlók gyerekeinek taníttatása túlzsúfolttá teheti a brit iskolákat
• a kórházi várólisták sokkal hosszabbak lehetnek

A nyers számok

A szerző az Eurostat adataira támaszkodva, a 2001-2014 közötti időszakot két részre osztva mutatja be az Egyesült Királyságba irányuló migrációs folyamatokat.

2008-2014 között közel 3 millió 400 ezer külföldi állampolgár érkezett a szigetországba, miközben valamivel több, mint 1 millió 400 ezer távozott. A nagyjából 2 millió fős nettó bevándorlási száma a 2008-as brit népesség 3,2%-a. Éves átlagban a letelepedő külföldiek 0,45%-kal növelték az Egyesült Királyság népességét, ami némi gyorsulást jelentett a korábbi, 2001-2007-es időszakhoz képest, vagyis valamelyest érezhető a 2004-ben újonnan az EU-hoz csatlakozott tagállamok hatása.

A szakértő szerint azon lehet vitatkozni, hogy ez a 0,45%-os éves népességnövekedési hozzájárulás sok-e (ő nem így gondolja), ami viszont még ennél is megdöbbentőbb, az a beérkező külföldiek korösszetétele.

Elsőre látszik, hogy a 20-29 éves korosztály elsöprő többséget képvisel a bevándorlási korszerkezetben: több mint 1 millió 100 ezer emberről beszélünk, a teljes beérkező népesség 60%-áról. Amennyiben kiszélesítjük két további korosztállyal, akkor megállapíthatjuk, hogy a 15-34 éves, Egyesült Királyságba érkező külföldi állampolgárok a teljes szám 87%-át (!) adják, ez pedig pont az a korcsoport, amelyik nettó értelemben a lehető legnagyobb hozzájárulója (vagy hamarosan az lesz) a központi büdzséhez.

7 év alatt mindössze 72 ezer 15 évnél fiatalabb gyerek, valamint 18 ezer 65 évnél idősebb öreg vándorolt be, vagyis azok a Brexit-párti érvelések alapját képező félelmek, melyekről a cikk elején szó volt, finoman szólva sem igazán állják meg a helyüket.

Nem dolgoznak, de elveszik a munkát?

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy az első és második generációs bevándorlók hogyan teljesítenek foglalkoztatottság terén az "őslakos" britekhez képest.

Egyrészt látható, hogy az "őslakosok" körében 3,5%-os a munkanélküliek aránya, ami alacsonyabb, mint akár az első, akár a második generációs bevándorlókra jellemző adatok. Ez alapján igen nehéz azzal érvelni, hogy a külföldiek elveszik a munkát a helyiektől.

Másrészt viszont az első generációs bevándorlókra jellemző 76,1%-os foglalkoztatottsági ráta jóval magasabb sok másik országénál: Németországban és Svédországban ez a szám 73%, Ausztriában 72%, Franciaországban 67%, Olaszországban 65%, Belgiumban 63%, Spanyolországban pedig mindössze 60%.Vagyis az sem igaz, hogy a beérkezők körében sokkal nagyobb az inaktívak és a munkanélküliek aránya, és így a szociális rendszerre is jóval nagyobb terhet rónak.

Darvas szerint az Egyesült Királyság rengeteget profitált a fiatal bevándorló munkaerőből, ami a jövőben is igaz lesz majd. Épp ezért úgy gondolja, hogy a Brexit-népszavazás eredményétől, illetve a bevándorlóellenes retorikától függetlenül hosszabb távon nem fenyeget az a veszély, hogy a szigetország durva korlátozásokat léptet életbe és tart majd fent a bevándorlással kapcsolatban, az alacsony termékenységi ráta és az elöregedő társadalmon miatt ugyanis szüksége van a brit gazdaságnak a dolgozni akaró, fiatal külföldiekre.