Egyre több a szegény idehaza

A jövedelmi szegénység mérésénél a háztartások összes nettó jövedelmét figyelembe veszik úgy, hogy minden egyes háztartástag munkából, társadalmi juttatásból, illetve vagyonból származó jövedelmet összegzik, és csökkentik a fizetendő adókkal és járulékokkal. A szegénységi arány azokat jelzi, akik a medián jövedelem 60 százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkeznek. A szegénységi küszöb forintban mérve 2010-ben alig haladta meg a havi nettó 62 ezer forintot.

152 ezer fővel többen kerültek szegénységi küszöb alá

A KSH frissen publikált adataiból kiderül, a szegénységi küszöb alatt élők száma 2010-ről 2011-re 152 ezer fővel 1 millió 363 ezer főre emelkedett. 413 ezer 0-17 éves gyermek (a növekedés csaknem 39 ezer fő), 880 ezer 18-64 éves felnőtt (a növekedés csaknem 106 ezer fő), továbbá 69,5 ezer 65 éves és idősebb személy (a növekedés 7,5 ezer fő) élt a szegénységi küszöb alatt. A fenti adatok is azt bizonyítják, hogy a lakosság más rétegeivel összehasonlítva az idősek relatív helyzete jónak mondható - írja a KSH, ami nagyfokú stabilitással párosul a nyugdíj rendszeressége és kiszámíthatósága miatt.

A 2011. évi felvételből származó információk szerint a nem foglalkoztatottak szegénységi aránya 14,5%-ról 16,4%-ra nőtt, ezen belül a munkanélküliek szegénységi aránya ennél kisebb mértékben, 44,8%-ról 46,6%-ra emelkedett, de így is a munkanélküliek csaknem fele a szegénységi küszöb szintje alatt él.

Háztartástípusonként vizsgálva a 3 és annál többgyermekesek, valamint az egyszülős háztartásokban élők helyzete a legrosszabb, körükben tízből hárman a szegénységi küszöb alatt élnek, szegénységi kockázatuk az országos átlag többszöröse.

Kijutni a szegénységből

Ráadásul nehezebb lett kijutni a szegénységből - a szegénységi rés 2011-ben 18,3% volt az előző évi 16,5%-kal szemben. Ez a mutató a szegények mediánjövedelmének az országos szegénységi küszöbhöz mért távolságát fejezi ki, százalékos mértékben mutatja, hogy mekkora erőfeszítés szükséges a szegénységből való kiemelkedéshez.

Nagy a függés a társadalmi juttatásoktól

A szegény háztartások jövedelmének jelentős részét a társadalmi juttatások teszik ki. Juttatások nélkül, ha csak nyugdíjat hagynánk meg, a szegények aránya nem 13,8%-ot, hanem ennek több mint kétszeresét 28,9%-ot tett volna ki. A KSH adatai szerint a társadalmi juttatásoknak a jövedelmi szegénység csökkentésében játszott szerepe az Unión belül Magyarországon kiemelkedően magasnak tekinthető (52,3%), míg az EU átlaga 2010-ben 36,7% volt.

Különösen ijesztő, hogy a lakosság csaknem háromnegyede (a szegénységi küszöb alá esők 96%-a) nem tud egy nagyjából 50 ezer forintos váratlan kiadást fedezni.

Unió szerte 80 millióan

Az Európai Unióban 2010-ben a lakosság 16,4%-a, kb. 80 millió fő élt szegénységi küszöb alatt (a küszöb minden országban más, miként a viszonyított jövedelmek is). A szegénységi küszöb egy relatív mutató, hiszen az adott országon belüli mediánjövedelmekhez mérten húzzák meg a szegénységi küszöb határát.

Ezzel szemben egy másik fontos indikátor, a súlyos anyagi depriváció nagyobb eltéréseket mutat az egyes országok között. Ez a mutató az előzőekben mért relatív megközelítéssel ellentétben minden egyes tagállamban azonos termékek és szolgáltatások igénybevételét vizsgálja, természetesen nem tud tekintettel lenni az egyes tételek minőségi jellemzőire (pl. belföldi, vagy külföldi üdülés, gépkocsi kora, márkája stb.). Ez a mutató annak kimutatására szolgál, hogy bizonyos általánosan elterjedt és elfogadott cikkek és szolgáltatások (összesen 9-ből minimum 4) igénybevételét a népesség mekkora hányada nem engedheti meg magának anyagi okból. Például késik-e a számlái fizetésével, megengedheti-e magának a teljeskörű étkezést, megfelelő fűtést, el tud-e menni egy évben egy hétre üdülni stb.

A súlyos anyagi depriváció Lettország és Litvánia esetében nőtt jelentősen, a többi tagállamnál stabilnak tekinthető. Bulgária és Románia esetében javulás következett be, bár még így is náluk a legmagasabb ez az arány (35% és 31%). A magyar 21,6%-os arány - a lett 27,4% után - a 25 adatot
szolgáltató tagállam közül 2010-ben a negyedik legrosszabb a sorban.

A szegénységet előidéző tényezők közül a legerősebb a munkaerő-piaci aktív szerepvállalás hiányának a hatása. De önmagában a munkavállalás sem jelent biztosítékot: az alacsony végzettség, az elégtelen szakképzettség, a kevésbé biztos foglalkoztatotti státus és a kényszerből vállalt részmunkaidős foglalkoztatás ugyanis alacsony keresettel párosulhat. Mindezeken felül a háztartás többi tagjának gazdasági aktivitásával is számolni kell, különösen, ha nagy az eltartottak (elsősorban az eltartott gyermekek) száma.

A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások közé azokat sorolják, ahol a munkaképes korú 18-59 éves személyek az elméletileg lehetséges egész évre vonatkozó teljes munkaidős időkeretet egyötöd részben, vagy annál kevésbé töltötték ki.

A válság hatása leginkább abban nyilvánult meg, hogy az EU szintjén 2009 és 2010 között hárommillióval nőtt a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők száma. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy tartósan kiszorulnak a munkaerőpiacról. Tíz tagállamban nőtt egy százalékpontot
meghaladóan ezen személyek aránya, a legnagyobb növekedés
Lettországban (5,5 százalékpont), Észtországban (3,3 százalékpont) és Spanyolországban (2,8 százalékpont) mutatkozott.