Rejtett gazdaság: mekkora és hogyan mérhető?

Már a "szürke" gazdaság fogalmának meghatározása is nagy nehézségeket okoz; miközben az ilyen tevékenységekre vonatkozó becslések benne vannak a GDP számaiban - áll a KSH egy közleményében.

A kutatók közvetett mérésekkel próbálják megállapítani a gazdaság "meg nem figyelt" részének kiterjedését. Az egyik lehetséges módszer a készpénz-kereslet alakulásának nyomon követése - alapos a gyanú ugyanis, hogy a rejtett ügyleteket készpénzben bonyolítják le, és ez "túlkeresletet" támaszt iránta. A másik eljárás a háztartási áramfogyasztás alakulásának vizsgálata ökonometriai modell segítségével, mivel feltételezhető, hogy az kapcsolatban áll a rejtett gazdasággal.

Belyó Pál, az Ecostat igazgatója rámutatott, hogy a rendszerváltás fordulatot hozott a rejtett gazdaságból származó jövedelmek szerkezetében, a pénzügyi elszámolási rendszer megváltozása növelte az árnyékban zajló ügyletek mozgásterét.

Mit tehet a kormányzat az adócsalás elkerülésére? - tette fel a kérdést István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa. Vagy csökkenti az adórátát, vagy pedig növeli a büntetés mértékét (ami egy bizonyos ponton túl nem hatékony eljárás). Növelheti továbbá a felderítés valószínűségét, ám ezzel nőnek kiadásai. Javíthatja továbbá az intézményi feltételeket, s legfőképpen: emelheti a morális költségszintet. Az utóbbi lenne a kívánatos megoldás, mivel az adóráta elfogadása felé tartó pályát írna le.

Közgazdászok és más felhasználók széles körben elterjedtnek vélik a szürke gazdaságot, ugyanakkor alábecsültnek tartják számbavételét. A GDP lehető legpontosabb megállapítása egyebek mellett azért is vált az Európai Unió statisztikai hivatalában elsőrendű fontosságú feladattá, mert a mutató egyre nagyobb súlyt kap az uniós tagdíjak meghatározásánál.

A statisztika a rejtett gazdasághoz tartozóknak azokat a tevékenységeket tekinti, amelyek a nemzetközi módszertan szerint a termelés részét alkotják, de hiányoznak a statisztikai felvételekből és az adminisztratív adatokból. A termelés fogalma meglehetősen tág: minden olyan gazdasági tranzakciót tartalmaz, amely kölcsönös megállapodáson alapul. Így előfordulhatnak közöttük olyan illegális tevékenységek, mint a kábítószer-kereskedelem vagy a prostitúció. Nem számítják ide az egyoldalú ügyleteket (lopás, sikkasztás), és a statisztika nem tekinti a termelés részének a háztartások saját maguk számára végzett szolgáltatásait sem.

Az árnyékgazdaság mérésére első alkalommal 1986-ban került sor, amikor egy nemzetközi tanácsadó testület ajánlása nyomán az olasz statisztikai hivatal munkaerő-alapon módosította a GDP-adatokat: ez az eljárás lett az ezt követő munkálatok referenciája. Az Európai Unió 1994-ben jogszabályt alkotott a GDP-számítások teljességéről; a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2002-ben kézikönyvet adott ki "A meg nem figyelt gazdaság mérése" címmel. A tagállamok közötti harmonizáció elérése érdekében az EU statisztikai hivatala, az Eurostat "A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) leltára" címmel 400 oldalas módszertani leírásban foglalta össze a tennivalókat. Majd 2003-ban annak érdekében, hogy a becsléseket össze lehessen hasonlítani, az akkor csatlakozás előtt álló tíz államra kiterjedően önálló projektet indított útjára.

A 2000. évre vonatkozó becslések szerint a tíz országban a gazdasági tevékenységek mekkora hányada marad árnyékban. Így Magyarországon a GDP 12 százalékára tehető a meg nem figyelt gazdasági tevékenységek mértéke, Lengyelországban és Szlovákiában egyaránt 15-15 százalék, míg Csehországban mindössze 7 százalék a megfelelő szám.