"Brutális folyamat" - német aggodalmak egy globális valutaválság veszélye miatt - van-e közös nevező?

Az elmúlt napokban ismét éleződni látszanak a feszültségek a transzatlanti kapcsolatokban. John Snow amerikai pénzügyminiszter a napokban tett európai látogatásán beszédében közvetetten arra utalt, hogy Washington nem fog erőfeszítéseket tenni a dollár gyengülésének megállítására, míg európai vezetők sora, nem utolsó sorban maga Jean Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is az erős euró ellen emelte fel szavát.

Az USA és az Európai Unió közötti ellenérdekeket jól jelzi Hans Eichel német pénzügyminiszter egy tegnapi televíziós műsorban tett kijelentése, melyben a dollár elmúlt hetekbeli gyengülését "brutális folyamat"-nak. Eichel a kialakult helyzetben azt látná célszerűnek, ha a tárgyalások a folyamat megállítására, illetve egy közös akcióterv kidolgozására zárt ajtók mögött folynának. Egyúttal reményének adott hangot, hogy sikerül megtalálni a közös nevezőt a három nagy érdekcsoport: az USA, Japán és az EU között. Egy közös cselekvési program létrehozására azonban kevés az esély az említett ellenérdekek miatt.

Hasonló megállapodásra egyébként utoljára 1985-ben volt példa, amikor a világ vezető gazdaságai arról egyeztek meg, hogy hagyják gyengülni a dollárt - emlékeztet a WSJ. Majd két év múlva azért ültek össze az érintett felek, hogy megállítsák ezt a folyamatot. Idén februárban a G7 pénzügyminiszterek a csúcstalálkozó zárónyilatkozatában mindössze az árfolyamok túlzott mértékű volatilitása ellen emelték fel szavukat, komolyabb megállapodásra azóta nem került sor.

Az amerikai érdekek látszólag az erős dollárt szorgalmazzák, ugyanakkor a hatalmas külkereskedelmi mérleg hiány láttán érthető az az álláspont, ha Washington a hiány csökkentéséhez a dollár gyengülését látja szívesebben. A gyengülő dollár ugyanis a növekvő exportbevételek, illetve a dráguló import behozatalt csökkentő hatása miatt elméletileg a deficit csökkentésének irányába mutat. A valóságban azonban hiába a gyengébb dollár, a külkereskedelmi mérlegben nem látható javulás.

Az amerikai érdek érthető amiatt is, mivel kényszerből kell egyelőre együtt élnie olyan egyensúlytalansághoz vezető tényezőkkel, mint pl. a kínai fix árfolyamrendszer (a jüan dollárhoz van kötve, a jüan felértékelődésére nincs lehetőség). Az elmúlt hónapok rendre 50 milliárd dollárt meghaladó külkereskedelmi mérleg deficitjeiben a Kínával szemben fennálló passzívum hónapról-hónapra rekordokat döntött (legutóbb már 15.4 milliárd dollárt tett ki), azaz a Kínával folytatott kereskedelem a deficit mintegy 1/3-áért felelős.

Az EU és Japán érdekei

Bár egyes közgazdászok szerint a mostani dollár-gyengülés még nem nevezhető krízishelyzetnek, a számottevő dollárgyengülés egyértelműen kedvezőtlen a törékeny, "éledező" gazdaságú Európai Uniónak (euró-zónának) és Japánnak. Mindkét gazdaságban a növekedés mögött jellemzően az export volt. Ezen túlmenően nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a magas olajárak is lassítják a növekedést. A japán érdekekről, illetve a jen árfolyamában az intervenciók lehetőségéről bővebben ld. "Lesz-e intervenció?" című mai cikkünket.

Mind japán, mind az euró-zóna illetékesei jelezték, hogy az ezekben a hetekben tapasztalt jen, illetve euró-erősödés nem támasztható alá fundamentálisan (pl. bizonyos makrogazdasági folyamatok javulásával), ugyanakkor a szóbeli intervenció hatásainak igénybe vételén kívül egyéb intézkedések eddig még nem történtek. Valójában azonban inkább dollárgyengülésről beszélhetünk a folyamatok lényegét tekintve, nem az említett devizák erősödéséről.

Az elmúlt években az Egyesült Államok és az Európai Unió is egyre nagyobb nyomást fejtette ki Kínára, hogy engedje szabadon lebegni a jüan árfolyamát, ezzel hozzájárulva a globális egyensúlytalanság csökkentéséhez, a kínai exporttermékek rendkívüli árelőnyének visszafogásához.

Kínai illetékesek az elmúlt hetekben/hónapokban egyre többet nyilatkoznak az árfolyam-politikáról. Egyes megfigyelők szerint ezek arra utalnak, hogy már nincs messze annak ideje, hogy módosuljon az árfolyam-mechanizmus (egyesek szerint ez jövő tavaszra várható). A kínai illetékesek azonban egyelőre inkább csak arról beszélnek, hogy még vizsgálják a lehetőségeket és a kedvező időpont kérdését, ráadásul arról sem feltétlenül vannak meggyőződve, hogy a jüan valóban jelentős mértékben alulértékelt lenne.

Mint ismeretes, az IMF már felszólította Kínát - megelőzendő egy globális gazdasági visszaesést és valutakrízist - , hogy engedje szabadon lebegni a jüant. Mások szerint súlyos hiba lenne, és számottevő kedvezőtlen hatásokkal járhatna (épp a jelentős hirtelen felértékelődés miatt), ha egy lépésben a tiszta lebegtetésre térne át az ázsiai óriásgazdaság (ld. részletes még: "Sötét jövő? - melyik 5 tényező jelenti ma a legnagyobb kockázatot a világgazdasági növekedésre?").

Szakértők szerint a jüan dollárhoz való teljes rögzítettségének megszüntetése a kínai hatóságoknak is kedvező lenne: a monetáris politikában sokkal nagyobb tér állna rendelkezésre az infláció elleni küzdelemben, emellett segítene a hatóságoknak a gazdasági növekedési ütem szándékolt fékezésében is.

Azt látni kell, hogy a kínai árfolyamrendszer esetében (közvetlenül, illetve közvetetten) hasonlóak az érdekei a három nagy világgazdasági erőközpontnak: az USA nagy külkereskedelmi mérleg hiányának (és ezzel a folyó mérleg deficitjének csökkentésének) egyik érdemi csökkentési lehetősége a kínai árfolyamrendszer rugalmasabbá tételének elérése. John Snow a hét elején azt is hangsúlyozta, hogy a második Bush elnöki periódus egyik legfontosabb prioritása az USA tetemes költségvetési hiányának lefaragása lesz. Ezzel az ikerdeficit probléma némileg orvosolható lenne. Amennyiben mindkét folyamatban az egyensúly irányába való érdemi lépések következnének be, úgy nőne a befektetőkben - az ikerdeficit-probléma miatt jelentősen megcsappant - bizalom a dollár iránt.

Emellett a FED-nek természetesen megfelelő ütemben kell emelnie kamatait az infláció elleni küzdelem jegyében úgy, hogy az amerikai lakossági fogyasztás üteme ne essen vissza hirtelen, csökkentve a GDP-növekedést, és így a világgazdasági kereslet mértékét is. Arra, hogy a FED kamatemelései csak fokozatosak és óvatosak legyenek, minden esély megvan.

Ezek a hatások együttesen segíthetnek stabilizálódni a dollár árfolyamát, hozzájárulhatnak erősödéséhez, ami így a másik két nagy erőközpontnak is kedvező lehet az exportoldali vonatkozások miatt. Érdemes azonban megjegyezni, hogy természetesen nem csak ezek az üdvözítő körülmények szükségesek a kiegyensúlyozott világgazdasági növekedés szempontjából megfelelő devizaárfolyamok kialakításához, hanem emellett számos más tényezőnek is (pl. olajárak kérdése, terrorfenyegetések) megfelelően kell alakulnia. A növekedés szempontjából nem csak a megfelelő devizaárfolyamok szükségesek, hanem azok stabilitása, viszonylag kiszámítható mozgása is.