11 °C Budapest

Fiskális kiigazítás, de hogyan? - kedvezőtlen körülmények

Pénzcentrum
2004. szeptember 7. 04:01

A fiskális konszolidáció fontossága az elmúlt időszakban jelentős súlyt kapott mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. Az államháztartás hiányának lefaragása sehol sem könnyű feladat, a gazdaságpolitikai döntéshozók is keresik azokat a lehetőségeket, hogyan lehet tartós deficitcsökkentést elérni kormányzati népszerűségvesztés nélkül. Az IMF egyik legfrissebb tanulmánya a fejlődő piaci fiskális

konszolidáció "történelmi" tapasztalataival igyekszik a kérdésre választ adni. A tanulmány fontos következetése, hogy azok a konszolidációs kísérletek, ahol a deficitcsökkentés a kiigazítási időszakban viszonylag egyenletesen elosztva vagy inkább annak vége felé jelentkezett, ott a siker valószínűsége nagyobb volt. Szerencsésebbek voltak azok a kísérletek is, ahol a deficitcsökkentést inkább a kiadások lefaragására alapozták, ugyanakkor a bevételi struktúrában is célszerű volt változásokat eszközölni. A deficit tartós csökkentése csak a szükséges reformlépésekkel volt eredményes. A kormánypárt(ok) minél szilárdabb pozícióval rendelkeznek, a siker valószínűsége annál magasabb.




Az IMF kutatása az 1980-2001 időszakot ölelte fel 25 fejlődő piaci ország esetében. A vizsgált országok jellemzően az EMBI index "tagjai" voltak. A kérdés, melyre választ kerestek a következő volt: milyen körülmények között lehet arra számítani, hogy a fiskális konszolidáció tartós eredményre vezet, mely azzal ekvivalens, hogy a GDP arányos államadósság nem növekszik.

A fiskális konszolidáció szakirodalma igen terjedelmes, korábban is számos tanulmány kutatta a siker kulcsait. Itt jellemzően bizonyos gazdasági, politikai vonatkozások kerültek a fókuszba, ezek együttes hatásának vizsgálata ugyanakkor eddig nem volt jellemző. Az eddigi elemzések azt mutatták, hogy minél több volt korábban a sikertelen kísérlet a deficit megfékezésére, annál nehezebb volt később korrigálni. Az állami kiadások szerkezete szintén nagymértékben determinálta, hogy a deficit csökkenése mennyire tudott tartós maradni. A kiadások lefaragása jellemzően nagyobb arányban eredményezett tartós hiánycsökkenést, ugyanakkor ez is csak akkor működött, ha megfelelő -az egész rendszert érintő - reformokkal egészült ki a bevételi oldalon is.

Hogyan definiálhatjuk a fiskális konszolidációt?

Fiskális kiigazításról akkor beszélhetünk, ha egy év alatt az elsődleges egyenleg legalább fél százalékponttal javul a GDP arányában. Egyes esetekben a hiány csökkentése egy viszonylag rövid periódus alatt bekövetkezik, máskor évekig húzódhat.

A deficitcsökkentés "időzítés"-ét illetően előidőszaki kiigazításról beszélhetünk (front-loaded adjustment), ha a teljes deficitcsökkentés több mint 50%-a a teljes periódus első felében következik be. Ha ez nem igaz, akkor ún. utóidőszaki kiigazítás (back-loaded adjustment) áll fenn. Külön megkülönböztetést érdemelnek azok az időszakok, amikor a kiigazítás átlagos éves értéke az összes többi vizsgált országban történő kiigazítás átlagát meghaladja (big-bang episodes).

A fiskális konszolidáció sikere azzal mérhető, hogy a GDP arányos államadósság emelkedik-e tovább. Ha nem - azaz sikerül megfelelő mértékű többletet elérni az elsődleges egyenlegben -, akkor a kísérlet eredményes volt. Nagyjából ezzel ekvivalens megfogalmazás, hogy az adott ország aktuális elsődleges egyenlege a kívánatosnak vélt (a korábbi adósságkritérium alapján meghatározott) elsődleges egyenlegtől milyen mértékben tér el.



Az empirikus elemzések azt mutatták, hogy a kiadáscsökkentések (elsősorban a transzferekre fordított kiadások illetve kormányzati bérfizetések) nagyobb valószínűséggel vezetnek kedvező eredményre. Ezzel párhuzamosan egyes elemzések rámutatnak, hogy a kiigazítás mértékénél sokszor fontosabb annak szerkezete, ha tartós sikereket szeretnénk. A kiigazítás kezdetén fennálló fiskális pozíció, a gazdasági ciklus helyzete, az árfolyamok döntő hatással lehetnek a kiigazítás eredményére.

A gazdasági körülményeken túl bizonyos kvalitatív tényezőket is figyelembe kell venni, ezek az ún. intézményi ill. politikai változók. Ha a kormánypárt stabil parlamenti többséggel rendelkezik, az a kiigazítási politikára is kedvező hatással van. Ezen túl a választási rendszer milyensége, a választási ciklus aktuális helyzete, a költségvetési intézkedések meghozatalának módja mind-mind fontos meghatározó tényezők.

A vizsgálat eredményei szerint a hosszabb, kicsit jobban elnyúló kiigazítási periódusok jellemzően nagyobb eséllyel vezetnek sikerre. Azokban az országokban, ahol az elsődleges egyenleg szintje a kívánatosnak vélttől kevésbé tért el, ott ez is hozzájárult a sikerhez, de többnyire csak kismértékben. A kiadáscsökkentések jellemzően hozzásegítenek ahhoz, hogy a deficitet tartósabban mérsékelni lehessen, de önmagában nem jelent garanciát arra, hogy az egyenleg a kívánatos szint körül stabilizálódik. A vizsgálatok szerint ehhez célszerű a szükségesnek vélt reformokat is megvalósítani. Ezek többsége az adópolitikán stb. keresztül a bevételi oldalt is érinti. Több vizsgált országban a bevételek növelése vezetett kedvező eredményre.

Azoknál az országoknál, ahol az egyenlegjavulás több mint fele a kiigazítási periódus első felében valósult meg (előidőszaki kiigazítás), többnyire nehéz volt a kívánatos mértéket tartósan fenntartani. Emellett azonban ahol az átlagosnál nagyobb volt a konszolidáció mértéke (big-bang), ott jellemzően az eredmények is tartósabbak voltak. A legszerencsésebb mixnek az tűnik, ha jelentős korrekcióra kerül sor, de a kiigazítás jelentős része inkább a periódus második felére koncentrálódik.

A kiigazítás sikere többnyire szorosan kötődik a kormánypárt(ok) parlamenti pozíciójához is. Stabil parlamenti többség és egyetértés esetén a kedvező kimenet esélyesebb. Itt kell megemlíteni, hogy a választási ciklusok szintén szignifikáns szerepet játszanak a sikerben. Közvetlenül választások előtt végrehajtott kiigazítások többnyire eredménytelenek.

A vizsgálat kitért a pénzelosztás módjára is. A decentralizáció (a kiadási döntések az alacsonyabb szintekre vannak delegálva) nem állt szignifikáns kapcsolatban a tartós sikerrel.

Az ambíciózus célok becsülendők, de nem érdemes túllőni a realitások határán. Ahol a célként tekinthető "adósságszint stabilizáló" elsődleges egyenleg a tényleges egyenlegtől kedvezőtlen irányban igen távol esik, ott a túl ambíciózus célok érdekében tett erőfeszítések sokszor idő előtt megszűntek. A sikeres konszolidációk aránya ezeknél az országoknál harmadával kisebb volt mint a vizsgált csoport más országaiban. Emellett is igaz ugyanakkor, hogy az átlag feletti kiigazítást végrehajtó országok a szociális költségek időbeni szétterítésével többnyire jelentősebb eredményt értek el.



1. a kiadásoldalról indított kiigazítás jellemzően eredményesebb, de tartós siker többnyire csak a bevételi oldal átalakításával kapcsolatos erőfeszítésekkel jelentkezik;
2. az utóidőszaki konszolidáció eredményesebb a példák alapján, ez annak az eredménye, hogy a kiigazítás szociális költségei időben jobban szétteríthetők; az előidőszaki kiigazításoknál jellemzőn fűnyíróelv szerint csökkentik a kiadásokat, és a bevételi oldal is jelentősen torzul a gyors bevételnövelést megcélzó intézkedések hatására; a fokozatos kiigazítás esetén a fiskális szigor fenntartása üzenet értékkel is bír a piac számára, ennek ellenére biztos garancia itt sincs;
3. nem érdemes túlzottan ambíciózus, nehezen elérhető célokat kitűzni a deficitcsökkentés terén, ugyanis ebben az esetben sokszor előfordul a célok idő előtti feladása;
4. nagyobb az esély a sikerre stabil parlamenti kormánytöbbség esetén, a kiigazítási periódust célszerű a választások után indítani;
5. azokban az országokban ahol a kiigazítási programokat az IMF-fel összehangolták, ott jellemezőbben magasabb volt a sikerráta.



Az augusztusi hiányszámokkal szinte az egész évre kitűzött hiánycél teljesül, az utolsó negyedévben gyakorlatilag már nem lenne szabad, hogy emelkedjen a hiány. A piac egyelőre igen szkeptikus ennek teljesíthetőségével szemben. Az ESA-95 szerinti GDP arányos 4.6%-os deficit helyett a piaci prognózisok 5% feletti hiányt valószínűsítenek. A konvergenciaprogram évi 0.5%pontos éves deficitcsökkentést irányoz elő a következő 4 évre, ugyanakkor ha idén magasabb lesz a hiány, az a következő évekre vonatkozó célokat is torzíthatja az eredeti elképzelésekhez képest.

A konvergenciaprogram szerint az elsődleges egyenleg idén kb. 1.5%ponttal javulna, jövőre már csak 0.3%ponttal, 2007-ben 0.2%ponttal, 2008-ban 0.1%ponttal. A teljes deficitcsökkenésből az évek során sokkal lényegesebb szerepet kellene hogy játsszon pl. a kamatkiadások csökkenése. Míg idén a költségvetés kamatkiadási elérhetik a GDP 4.4%-át, addig 2008-ra már csak 3.2% lenne a mérték. Amint az Európai Bizottság jelentése is utalt rá, ez a tervezés számos kockázatot rejt.

A fenti adatokból látható, hogy az idei év kivételével a deficitcsökkentési elképzelések nem tekinthetők irreálisnak, a probléma inkább az idei "bázis"-sal lehet. Az idei évi célok teljesülése (vagy a célok nem túl jelentős túllövése) nagymértékben függ az idei bevételi számoktól (a kiadások lényegesen jobban prognosztizálhatók). A jövő évi kilátások tekintetében kedvező irányú elmozdulás lehet a közalkalmazotti, köztisztviselői bértömeg "befagyasztása", illetve a nulla bázisú szemlélet hangsúlyosabb érvényesítése bizonyos területeken. Összességében azonban bőven lehetnek olyan kiadási tételek, melyek ezeket ellensúlyozhatják. Mindenesetre egy jelentős, gyors kiigazítás nem látszik kirajzolódni.

Amint a vizsgálat tapasztalatai mutatják, a kiadások kurtításával önmagában tartós eredményt nem lehet elérni. Szükség van egy jól átgondolt adópolitikára is, emellett a régóta késletett nagy elosztórendszerek reformja is egyre égetőbbé válik. A választások előtt egy évvel ugyanakkor már nem lehet a viszonylag költséges reformokat megvalósítani.


Látható tehát, hogy a tartós deficitcsökkentés feltételei nem a legoptimálisabbak a következő évre előretekintve. A kitűzött pálya a deficitcsökkentés mértékét önmagában tekintve reális lehet vállalható szociális költségek mellett is, a probléma inkább az idei magas bázishoz, a választási ciklushoz , illetve a reformok késlekedéséhez kapcsolható.
HR BLOGGER
legacykft  |  2021.05.14 18:55
Az utóbbi években nagyon keresetté és trendivé vált Agile Coach-nak lenni. Az álláshirdetések tele v...
hrbonbon  |  2021.05.14 18:06
Article written by Zineb Krafess, Researcher AIMS International  Morocco In 2020, recruitment has...
perfekt  |  2021.05.13 10:30
A veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló, többször módosítot...
vezetoi-coaching  |  2021.05.12 15:36
Duolingo „használati utasítás” (blogokból szedtem össze, de alapvetően a saját gyakorlati tapasztala...
hrdoktor  |  2021.05.10 06:35
A munkahelyi egészségvédelem részeként az elhízás megelőzésével is foglalkoznunk kell. [...] Bőve...
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
HR Revolution 2021
Vörös riadó! Újabb fronton nyílhat harc a hazai munkahelyeken. Hogyan tovább?
EZT OLVASTAD MÁR?