Fiskális kiigazítás, de hogyan? - kedvezőtlen körülmények

Pénzcentrum
2004. szeptember 7. 04:01

A fiskális konszolidáció fontossága az elmúlt időszakban jelentős súlyt kapott mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. Az államháztartás hiányának lefaragása sehol sem könnyű feladat, a gazdaságpolitikai döntéshozók is keresik azokat a lehetőségeket, hogyan lehet tartós deficitcsökkentést elérni kormányzati népszerűségvesztés nélkül. Az IMF egyik legfrissebb tanulmánya a fejlődő piaci fiskális

konszolidáció "történelmi" tapasztalataival igyekszik a kérdésre választ adni. A tanulmány fontos következetése, hogy azok a konszolidációs kísérletek, ahol a deficitcsökkentés a kiigazítási időszakban viszonylag egyenletesen elosztva vagy inkább annak vége felé jelentkezett, ott a siker valószínűsége nagyobb volt. Szerencsésebbek voltak azok a kísérletek is, ahol a deficitcsökkentést inkább a kiadások lefaragására alapozták, ugyanakkor a bevételi struktúrában is célszerű volt változásokat eszközölni. A deficit tartós csökkentése csak a szükséges reformlépésekkel volt eredményes. A kormánypárt(ok) minél szilárdabb pozícióval rendelkeznek, a siker valószínűsége annál magasabb.




Az IMF kutatása az 1980-2001 időszakot ölelte fel 25 fejlődő piaci ország esetében. A vizsgált országok jellemzően az EMBI index "tagjai" voltak. A kérdés, melyre választ kerestek a következő volt: milyen körülmények között lehet arra számítani, hogy a fiskális konszolidáció tartós eredményre vezet, mely azzal ekvivalens, hogy a GDP arányos államadósság nem növekszik.

A fiskális konszolidáció szakirodalma igen terjedelmes, korábban is számos tanulmány kutatta a siker kulcsait. Itt jellemzően bizonyos gazdasági, politikai vonatkozások kerültek a fókuszba, ezek együttes hatásának vizsgálata ugyanakkor eddig nem volt jellemző. Az eddigi elemzések azt mutatták, hogy minél több volt korábban a sikertelen kísérlet a deficit megfékezésére, annál nehezebb volt később korrigálni. Az állami kiadások szerkezete szintén nagymértékben determinálta, hogy a deficit csökkenése mennyire tudott tartós maradni. A kiadások lefaragása jellemzően nagyobb arányban eredményezett tartós hiánycsökkenést, ugyanakkor ez is csak akkor működött, ha megfelelő -az egész rendszert érintő - reformokkal egészült ki a bevételi oldalon is.

Hogyan definiálhatjuk a fiskális konszolidációt?

Fiskális kiigazításról akkor beszélhetünk, ha egy év alatt az elsődleges egyenleg legalább fél százalékponttal javul a GDP arányában. Egyes esetekben a hiány csökkentése egy viszonylag rövid periódus alatt bekövetkezik, máskor évekig húzódhat.

A deficitcsökkentés "időzítés"-ét illetően előidőszaki kiigazításról beszélhetünk (front-loaded adjustment), ha a teljes deficitcsökkentés több mint 50%-a a teljes periódus első felében következik be. Ha ez nem igaz, akkor ún. utóidőszaki kiigazítás (back-loaded adjustment) áll fenn. Külön megkülönböztetést érdemelnek azok az időszakok, amikor a kiigazítás átlagos éves értéke az összes többi vizsgált országban történő kiigazítás átlagát meghaladja (big-bang episodes).

A fiskális konszolidáció sikere azzal mérhető, hogy a GDP arányos államadósság emelkedik-e tovább. Ha nem - azaz sikerül megfelelő mértékű többletet elérni az elsődleges egyenlegben -, akkor a kísérlet eredményes volt. Nagyjából ezzel ekvivalens megfogalmazás, hogy az adott ország aktuális elsődleges egyenlege a kívánatosnak vélt (a korábbi adósságkritérium alapján meghatározott) elsődleges egyenlegtől milyen mértékben tér el.



Az empirikus elemzések azt mutatták, hogy a kiadáscsökkentések (elsősorban a transzferekre fordított kiadások illetve kormányzati bérfizetések) nagyobb valószínűséggel vezetnek kedvező eredményre. Ezzel párhuzamosan egyes elemzések rámutatnak, hogy a kiigazítás mértékénél sokszor fontosabb annak szerkezete, ha tartós sikereket szeretnénk. A kiigazítás kezdetén fennálló fiskális pozíció, a gazdasági ciklus helyzete, az árfolyamok döntő hatással lehetnek a kiigazítás eredményére.

A gazdasági körülményeken túl bizonyos kvalitatív tényezőket is figyelembe kell venni, ezek az ún. intézményi ill. politikai változók. Ha a kormánypárt stabil parlamenti többséggel rendelkezik, az a kiigazítási politikára is kedvező hatással van. Ezen túl a választási rendszer milyensége, a választási ciklus aktuális helyzete, a költségvetési intézkedések meghozatalának módja mind-mind fontos meghatározó tényezők.

A vizsgálat eredményei szerint a hosszabb, kicsit jobban elnyúló kiigazítási periódusok jellemzően nagyobb eséllyel vezetnek sikerre. Azokban az országokban, ahol az elsődleges egyenleg szintje a kívánatosnak vélttől kevésbé tért el, ott ez is hozzájárult a sikerhez, de többnyire csak kismértékben. A kiadáscsökkentések jellemzően hozzásegítenek ahhoz, hogy a deficitet tartósabban mérsékelni lehessen, de önmagában nem jelent garanciát arra, hogy az egyenleg a kívánatos szint körül stabilizálódik. A vizsgálatok szerint ehhez célszerű a szükségesnek vélt reformokat is megvalósítani. Ezek többsége az adópolitikán stb. keresztül a bevételi oldalt is érinti. Több vizsgált országban a bevételek növelése vezetett kedvező eredményre.

Azoknál az országoknál, ahol az egyenlegjavulás több mint fele a kiigazítási periódus első felében valósult meg (előidőszaki kiigazítás), többnyire nehéz volt a kívánatos mértéket tartósan fenntartani. Emellett azonban ahol az átlagosnál nagyobb volt a konszolidáció mértéke (big-bang), ott jellemzően az eredmények is tartósabbak voltak. A legszerencsésebb mixnek az tűnik, ha jelentős korrekcióra kerül sor, de a kiigazítás jelentős része inkább a periódus második felére koncentrálódik.

A kiigazítás sikere többnyire szorosan kötődik a kormánypárt(ok) parlamenti pozíciójához is. Stabil parlamenti többség és egyetértés esetén a kedvező kimenet esélyesebb. Itt kell megemlíteni, hogy a választási ciklusok szintén szignifikáns szerepet játszanak a sikerben. Közvetlenül választások előtt végrehajtott kiigazítások többnyire eredménytelenek.

A vizsgálat kitért a pénzelosztás módjára is. A decentralizáció (a kiadási döntések az alacsonyabb szintekre vannak delegálva) nem állt szignifikáns kapcsolatban a tartós sikerrel.

Az ambíciózus célok becsülendők, de nem érdemes túllőni a realitások határán. Ahol a célként tekinthető "adósságszint stabilizáló" elsődleges egyenleg a tényleges egyenlegtől kedvezőtlen irányban igen távol esik, ott a túl ambíciózus célok érdekében tett erőfeszítések sokszor idő előtt megszűntek. A sikeres konszolidációk aránya ezeknél az országoknál harmadával kisebb volt mint a vizsgált csoport más országaiban. Emellett is igaz ugyanakkor, hogy az átlag feletti kiigazítást végrehajtó országok a szociális költségek időbeni szétterítésével többnyire jelentősebb eredményt értek el.



1. a kiadásoldalról indított kiigazítás jellemzően eredményesebb, de tartós siker többnyire csak a bevételi oldal átalakításával kapcsolatos erőfeszítésekkel jelentkezik;
2. az utóidőszaki konszolidáció eredményesebb a példák alapján, ez annak az eredménye, hogy a kiigazítás szociális költségei időben jobban szétteríthetők; az előidőszaki kiigazításoknál jellemzőn fűnyíróelv szerint csökkentik a kiadásokat, és a bevételi oldal is jelentősen torzul a gyors bevételnövelést megcélzó intézkedések hatására; a fokozatos kiigazítás esetén a fiskális szigor fenntartása üzenet értékkel is bír a piac számára, ennek ellenére biztos garancia itt sincs;
3. nem érdemes túlzottan ambíciózus, nehezen elérhető célokat kitűzni a deficitcsökkentés terén, ugyanis ebben az esetben sokszor előfordul a célok idő előtti feladása;
4. nagyobb az esély a sikerre stabil parlamenti kormánytöbbség esetén, a kiigazítási periódust célszerű a választások után indítani;
5. azokban az országokban ahol a kiigazítási programokat az IMF-fel összehangolták, ott jellemezőbben magasabb volt a sikerráta.



Az augusztusi hiányszámokkal szinte az egész évre kitűzött hiánycél teljesül, az utolsó negyedévben gyakorlatilag már nem lenne szabad, hogy emelkedjen a hiány. A piac egyelőre igen szkeptikus ennek teljesíthetőségével szemben. Az ESA-95 szerinti GDP arányos 4.6%-os deficit helyett a piaci prognózisok 5% feletti hiányt valószínűsítenek. A konvergenciaprogram évi 0.5%pontos éves deficitcsökkentést irányoz elő a következő 4 évre, ugyanakkor ha idén magasabb lesz a hiány, az a következő évekre vonatkozó célokat is torzíthatja az eredeti elképzelésekhez képest.

A konvergenciaprogram szerint az elsődleges egyenleg idén kb. 1.5%ponttal javulna, jövőre már csak 0.3%ponttal, 2007-ben 0.2%ponttal, 2008-ban 0.1%ponttal. A teljes deficitcsökkenésből az évek során sokkal lényegesebb szerepet kellene hogy játsszon pl. a kamatkiadások csökkenése. Míg idén a költségvetés kamatkiadási elérhetik a GDP 4.4%-át, addig 2008-ra már csak 3.2% lenne a mérték. Amint az Európai Bizottság jelentése is utalt rá, ez a tervezés számos kockázatot rejt.

A fenti adatokból látható, hogy az idei év kivételével a deficitcsökkentési elképzelések nem tekinthetők irreálisnak, a probléma inkább az idei "bázis"-sal lehet. Az idei évi célok teljesülése (vagy a célok nem túl jelentős túllövése) nagymértékben függ az idei bevételi számoktól (a kiadások lényegesen jobban prognosztizálhatók). A jövő évi kilátások tekintetében kedvező irányú elmozdulás lehet a közalkalmazotti, köztisztviselői bértömeg "befagyasztása", illetve a nulla bázisú szemlélet hangsúlyosabb érvényesítése bizonyos területeken. Összességében azonban bőven lehetnek olyan kiadási tételek, melyek ezeket ellensúlyozhatják. Mindenesetre egy jelentős, gyors kiigazítás nem látszik kirajzolódni.

Amint a vizsgálat tapasztalatai mutatják, a kiadások kurtításával önmagában tartós eredményt nem lehet elérni. Szükség van egy jól átgondolt adópolitikára is, emellett a régóta késletett nagy elosztórendszerek reformja is egyre égetőbbé válik. A választások előtt egy évvel ugyanakkor már nem lehet a viszonylag költséges reformokat megvalósítani.


Látható tehát, hogy a tartós deficitcsökkentés feltételei nem a legoptimálisabbak a következő évre előretekintve. A kitűzött pálya a deficitcsökkentés mértékét önmagában tekintve reális lehet vállalható szociális költségek mellett is, a probléma inkább az idei magas bázishoz, a választási ciklushoz , illetve a reformok késlekedéséhez kapcsolható.
HR BLOGGER
perfekt  |  2022.05.16 07:59
Gazdasági társaság által vásárolt kerékpár számviteli elszámolása attól függ, hogy a kerékpárt hogya...
hrdoktor  |  2022.05.16 04:20
Néha mindenki elfárad, elálmosodik a munkahelyén, de ha ez gyakran megtörténik, akkor érdemes alapos...
legacykft  |  2022.05.13 13:52
A múltkori blogposztomban a teamcoachingról, mint a szervezetfejlesztés varázspálcájáról írtam. Egy-...
ajovomunkahelye  |  2022.05.12 15:40
Ahogy a legutóbbi blogposztban bemutattuk, a „Talent Uprising”, azaz „A munkavállalók lázadása” névr...
laskainelli  |  2022.05.12 10:14
A pandémia két éve, majd az azt követő háborús helyzet jócskán megtépázta sok ember idegeit, úgyhogy...
Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2022. május 16. hétfő
Mózes, Botond
20. hét
Május 16.
A fény világnapja
KONFERENCIA
Tovább
Sustainable World 2022
A jövő vállalata - Zöld az út a fenntarthatóság felé!
Portfolio Digital Transformation 2022
Szektorokon átívelő tudás a belső folyamatoktól a termékig!
Külföldi piacra lépés 2022
Ingyenes online konferencia hazai kkv-nak!
EZT OLVASTAD MÁR?