Morgan Stanley: pénzügyi válságot okozhat, ha Kína nem emeli kamatait

Kínában a gazdaságpolitikai döntéseket igen erősen politikai megfontolások vezérlik - néhány napja az Európai Bizottság pl. megtagadta a piacgazdasági minősítés kiadását Kína részére-, így a Morgan Stanley elemzése azt valószínűsíti, hogy Kína lemarad az amerikai kamatemelési ciklusról (melynek elindításáról a FED múlt szerdán határozott), a késlekedés elkerülését ugyanakkor a bank létfontosságúnak tartaná. Érdemes megemlíteni, hogy a hong-kongi központi bank a napokban már a hong-kongi dollárra érvényes irányadó ráta emelése mellett döntött.

Kína 1995 óta csökkenti irányadó kamatát, és ennek eredményeként abelső hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya az 1995-ös 87.1%-ról a hatalmas GDP bővülési ütem mellett is megduplázódott, 2003-ra a bruttó hazai termék 166.2%-ára duzzadt. A hitelexpanzióval a kétes kintlevőségek állománya is jelentősen megnövekedett. Ezzel párhuzamosan az elmúlt időszakban az igen nagy befolyással rendelkező érdekcsoportok a kamatemelés ellen kezdtek fellépni. A monetáris szigorítás ugyanis a vállaltok megnövekedett hitelterhein keresztül egyértelműen csökkentené a vállalati nyereségességet.

Kínában jelenleg 0.8% körüli a rövid irányadó kamatszint (és a jelzálog kamatok is 5% körül mozognak), valamint a hitelkamatok is hasonlóan alacsony szinten állnak. Az infláció azonban a legutóbbi adatok szerint 4% közelébe emelkedett (májusban 3.7% volt a 12 hónapos pénzromlási ütem), azaz jelentős mértékű és nem csak átmenetileg fennmaradó negatív reálkamatokkal találkozhatunk. Fontos kiemelni, hogy a kínai kamatszint lényegesen a gazdasági növekedés szempontjából semleges szint alatt van, mely bizonyára jelentős mértékben hozzájárul a 10% körüli GDP bővülési ütemhez. A monetáris politika tehát erősen expanzív.

A Morgan Stanley - különböző szempontok figyelembe vételével - több kamatszintet is meghatározott a minimálisan szükséges éves kínai betéti kamatláb mértékére vonatkozóan. Eszerint ha a teljes faktor termelékenységet (TFP) - mely a bankház becslése szerint átlagosan 4%-ot tett ki az 1990-es években - illetve a népesség gyors növekedését is figyelembe vesszük, akkor a kamatszintnek valahol 9% körül kellene lennie.

Egy másik szempont szerint ha a Kínai Központi Bank középtávú inflációs célkitűzése - az Európai Központi Bankhoz hasonlóan - évi 2% lenne, akkor ennek eléréséhez a jelenlegi feltételek figyelembe vételével mintegy 6.6%-os kamatláb lenne szükséges. A befektetési bank szerint amennyiben a betétekre fizetett kamat 5% közelében lenne, még akkor is érezhető lenne a gazdaságélénkítő hatás, ami segítene a foglalkoztatási problémák csökkentését is (Kínában igen jelentősek a különbségek a munkanélküliség terén - is - a fejlettebb tengerparti régiók és az elmaradottabb belső területek között).

A negatív reálkamatok tartós fennmaradása kétségtelenül káros: a gazdaság destabilizálódásával járhat, illetve igen jelentős szerkezeti torzulásokat eredményezhet a gazdaságban, végső soron súlyos pénzügyi válságot is okozhat.