Surányi György: súlyos növekedési áldozatokat hoz az euró gyors bevezetése

A probléma nem az, hogy a szabályok túl szigorúak, hanem inkább az, hogy belső ellentmondásoktól feszítettek, a már bent levő országoknak is növekedési áldozatokat okoz. Ez különösen így van a csatlakozó országoknál.

A Stabilitási és Növekedési Egyezményben foglaltak tehát a modern gazdaságok esetében sem alkalmasak arra, hogy a maximális növekedési pályán tartsák őket (a pénzügyi egyensúly megtartása mellett), még kevésbé alkalmasak a felzárkózó országok számára. Az utóbbi országcsoport súlyos hosszú távú növekedési veszteséget szenvedhet el.

Surányi szerint teljesen egyoldalú megközelítés érvényesül a feltételek között a pénzügyi egyensúly kérdésében, ugyanis az csak a költségvetés oldaláról közelít (hosszú távon kiegyensúlyozott költségvetési politika). Ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja a magánszektor nettó pénzügyi megtakarításait, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy milyen belföldi megtakarítás mellett alakul ki egy államháztartási hiány. Ha a kiegyensúlyozott költségvetési politika megvalósulna, az 10-15 éven belül az államadósság eltűnéséhez vezetne. Ez a megtakarítási piacon súlyos válságot idézhetne elő. Surányi hangsúlyozta, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény egyáltalán nem szól arról, hogy a költségvetési hiány milyen szerkezetben áll elő.

Az optimális inflációs pálya nem a maastrichti kritériumoknak felel meg a csatlakozó országok esetében - állította Surányi. A CIB elnöke szerint az optimális inflációs pálya a 3-5%-os sávban alakulhat felzárkózó országoknál, mely magasabb a maastrichti feltételek alapján kívánatosnál.. Ennek oka részben az ún. Balassa-Samuelson hatás, ugyanakkor említeni kell még, hogy az ár-, bér- és jövedelemarányok jelentősen torzítottak, melyeket rendezni kell. Minél nagyobb a reálkonvergenciában a lemaradás és minél nagyobb a nominális konvergencia sebessége, annál nagyobb az euró bevezetésének költsége, a gazdasági növekedési áldozat - állította Surányi.