Magánnyugdíjpénztár és deficit - miért is lehetne kisebb az ÁHT hiány?

A többpilléres nyugdíjrendszer bevezetésével, a magánnyugdíjpénztárak megjelenésével a közterhek fizetésének, illetve a kifizetéseknek a rendszere is megváltozik. A felosztó-kirovó rendszer esetén az adott időszaki befizetések kell hogy fedezzék az aktuális nyugdíjfizetési kötelezettséget az állam részéről.

A magánnyugdíjpéntárak megjelenésével ugyanakkor a munkáltató a járulékalapnak immár 8%-át a magánnyugdíjpénztárnak fizeti be, ezzel párhuzamosan pedig az államnak befizetett rész a korábbiaknál alacsonyabb . Ily módon, tehát kevesebb az a forrás, amiből most a felosztó kirovó rendszer alapján fizetni lehetne (akik most mentek nyugdíjba, azok még nem magánnyugdíjpénztári tagok). A különbséget a központi költségvetés téríti meg a nyugdíjalapnak, mely a 2004-es költségvetési törvény szerint az idén összességében 168 mrd Ft. Ezt a nyugdíjalap ténylegesen ki is fizeti, tehát konkrét kiadásként megjelenik a rendszerek közötti elszámolás mellett.

A magánnyugdíjpénztári befizetések a magánnyugdíjpénztárban mint megtakarítások "lecsapódnak" (nem jelentenek keresletnövelő tényezőt a gazdaságban), ugyanakkor áttételesen a költségvetésben mint kvázi kiadások megjelennek (a nyudíjakat ki kell fizetni).

A közgazdasági értelmezés szerint mivel a magánnyugdíjpénztári megtakarítások nem generálnak keresletet, ezért az ezekhez kapcsolódó költségvetési kifizetéseket sem kell hiánynövelő tényezőként elszámolni.

Ha az Eurostat amellett foglal állást, hogy ezeket a kifizetéseket a hiányba nem kell beszámolni, akkor az idei tervezett hiány a 4.6% helyett 4% alá csökkenhet (a piaci 5% körüli becsléssel szemben 4%c közelébe). Egy ilyen módszertani változás természetesen a maastrichti költségvetési hiányra vonatkozó kritérium teljesítését is nagyban megkönnyítené.