Összecsaptak a hullámok a csatorna alatt

A kedvezőtlen fordulatok miatt az üzemeltető Eurotunnel társaság mára 9 milliárd eurós adóssággal "büszkélkedhet". Lehet, hogy a Concorde után a Csalagút lesz a következő brit-francia kooperáció, amit az adófizetők pénzéből kell majd megmenteni? Az álláspontok egyelőre nem túl rugalmasak, pillanatnyilag sem Tony Blair, sem Jacques Chirac kormánya nem hajlandó közpénzek feláldozására, amely része a közel két évtizedes megállapodásnak: a pályázat kiírásakor amiatt nyert az Eurotunnel, mert kizárólag magánforrást tudott maga mögött.

A remek nyitányt követően a személy- és tehervonatokat üzemeltető társaság 99 évig tartó üzemeltetési jogot kapott, legutóbbi jelentésében azonban 1.9 mrd eurós rekord veszteséget hozott nyilvánosságra. A bevételhez egyéb vasúti társaságok, például az Eurostar is hozzájárul, amely díjfizetés ellenében nagysebességű vonatokat üzemeltet London, Párizs és Brüsszel között a tenger alatti útvonal érintésével. (A korábbi legpesszimistább előrejelzések szerint is legalább évi 10 millió Eurostar utasnak kellett volna átkelni a csatornán, ebből azonban csak 6.3 millió realizálódott. A várt 5 millió tonnányi rakomány helyett ugyancsak lényegesen kevesebb, 1.7 tonnányi tette meg az utat.)

Miközben az Eurostar és más fuvarozóvállalatok díjai 2006 novemberéig rögzítettek, az Eurotunnel vezetése immár arra is hajlana, hogy alacsonyabb árakkal csábítsa az utazókat, azonban a csődtől még önmagában ez sem mentheti meg a legalább három pénzügyi átszervezésen már átesett társaságot.

A kudarcért sokan a versenytársakat okolják, mivel a kompokat működtető társaságok már a csatorna ásásának kezdetén felvették a kesztyűt, és gyorsabb, nagyobb hajókba ruháztak be - mint később kiderült, eredményesen. A verseny győztesei az utóbbi időben egyértelműen az olcsó és kényelmes diszkont-légitársaságok.

A részvényesek pánikban, a menedzsment lába szinte már a küszöbön túl, egy dolog azonban biztosnak tűnik: az alagút mindenképp a helyén marad.