Te tudod, miért hívják tapsifülesnek a nyulat? 5 izgi tény a húsvét kedvenc állatáról

A „tapsifüles” elnevezés eredete egy régi vadászmesére vezethető vissza. A történet szerint az anyanyúl hosszú füleit összecsapva, „tapsolva” hívja a rejtekben hagyott kicsinyeit. Bár a kép aranyos, a valóságban ez csak mese: a nyúl szaglása alapján találja meg utódait, és mint zsákmányállat, kifejezetten kerüli a zajt, nehogy felhívja a ragadozók figyelmét - írta Facebook-posztjában a Fertő–Hanság Nemzeti Park.

Hazánkban egyébként két őshonos nyúlfaj fordul elő természetes környezetben: a mezei nyúl (Lepus europaeus) és az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus). Bár első ránézésre hasonlónak tűnhetnek, életmódjuk, megjelenésük és viselkedésük jelentősen eltér egymástól.

Az üregi nyúl a házinyúl őse

Kevesen tudják, de minden házinyúl ebből a fajból, az üregi nyulaktól származik, tenyésztés útján. Az üregi nyúl azonban természetes állománya ritkább Magyarországon, de néhol – főleg homokos, laza talajú területeken (pl. Duna–Tisza köze, Dunántúli-dombság egyes részei) – előfordul.

Főbb jellemzői:

• Kisebb termetű a mezei nyúlnál, általában 1,5–2,5 kg.
• Fülei rövidebbek, testalkata zömökebb.
• Üregekben él, föld alatti járatrendszert épít, ahol családban élnek.
• Társas faj, kolóniákban fordul elő.
• Éjjel aktívabb, nappal az üregben tartózkodik.

A mezei nyúl jóval gyakoribb és elterjedtebb hazánkban

Nyílt mezőgazdasági területeken, réteken, szántóföldeken fordul elő. A közhiedelemmel ellentétben nem a húsvéti nyuszi, hanem annak "vad változata" – de róla kapta a "tapsifüles" becenevet is.

Főbb jellemzői:

• Nagy testű: súlya 3–6 kg is lehet.
• Hosszú fülei vannak, fekete csúccsal.
• Hátsó lábai erőteljesek, kitűnő futóképességgel – akár 70 km/h sebességgel is képes menekülni.
• Magányosan él, csak a szaporodási időszakban látható párban vagy kisebb csoportban.
• Nem ás üreget, a földfelszínen lapul, sekély mélyedésekben pihen (ezeket "fekvőhelyeknek" nevezik).

 A mezei nyúl természetes ellenségei közé tartozik a róka, a menyétfélék, a vadmacskák, de kóbor kutyák és madarak, például a rétihéja is veszélyt jelenthetnek rá. Éppen ezért a nyulakat gyakran csak futás vagy lapulás közben látjuk, például egy szántóföld barázdájában. A mezei nyúl kiválóan alkalmazkodott a folyamatos veszélyhez.

A mezei nyúl alapvetően magányos állat, de tavasszal, a szaporodási időszakban kisebb csoportokba is verődhetnek. Ilyenkor a hímek (nyúlbakok) gyakran látványos „bokszmeccseket” vívnak egymással, versengve a nőstények kegyeiért – sokszor teljesen figyelmen kívül hagyva a körülöttük lévő világot.