Ilyen nincs: ezzel a módszerrel hajtják be az adósságot a legtöbbektől

A MAKISZ tagjai a magyar követelésvásárlási, illetve követeléskezelési piac mintegy 90% -át lefedik az általuk kezelt követelésekkel, amelyek összege meghaladja a 3000 milliárd forintot – ismerteti Bódizs Kornél –, ami azt jelenti, hogy senki nem rendelkezik nagyobb rálátással az adósságkezelési folyamatokra, mit ez a szervezet. A szövetség pedig a követeléskezelési folyamatok szabályozása mellett érvel, egyúttal a követeléskezelési tevékenység közérdekű jellegére hívja fel a figyelmet. Ez nem azt jelenti, hogy különleges jogokat szeretnének, éppen ellenkezőleg: a cél, hogy a követeléskezelés egységes hatósági felügyelet alá kerüljön annak érdekében, hogy a piacról eltűnjenek a hírnév romboló behajtók, és az adósi oldal képviseleténél is biztosítva legyen a szakmaiság. A felügyeleti tevékenység biztosíthatja a fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülését, ami egyúttal az adós számára is garancia, hogy jogkövető, szabályszerűen működő, elismert céggel van dolga.

Elkerülhetetlen azonban szabályozni magát a követeléskezelési tevékenységet is. Bódizs Kornél elmondja, hogy a szakmában „puha” behajtásként ismert folyamat lényege, hogy a követelés kezelésére jogi eljárás indítása nélkül, kommunikációs eszközökkel kerül sor. A kommunikáció, vagyis a kapcsolatfelvétel elsődleges célja, hogy az ügyfelet fizetési kedvezmény ajánlatával vegye rá az együttműködésre, a közhatalmi kényszert mellőző, önkéntes teljesítésre. Az ilyen kedvezmény megállapodások tehát segítik az ügyfeleket abban, hogy az adósság okozta nehéz helyzetből rendezetten, plusz költségek nélkül, sőt kedvezménnyel lábaljanak ki. Segít egyúttal elkerülni a jogi eljárásokat, köztük elsősorban a bírósági végrehajtást. A puha behajtás azonban a jogszabályok szintjén ma Magyarországon hivatalosan nem is létezik – hívja fel a figyelmet az elnök, aki szerint e tevékenység jogi definiálása társadalmi érdek, ezért nagy szükség lenne rá.

A MAKISZ tagjainál elsődleges követeléskezelési módszer a kedvezmények nyújtása, ezekről megállapodás kötése, amelynek azonban előfeltétele az ügyfél elérése. Jelenleg – külön adósi hozzájárulás nélkül – elvben csak a lakcím tartható nyilván, és nem is gyűjthető más elérhetőség – nyilvános adatbázisból, internetről, ügyfél által közzé tett adatok közül sem –, pedig a megállapodás kötése az ügyféllel közös érdek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ügyfélpanaszok jelentős része éppen abból származik, hogy a tartozásról szóló tájékoztatás nem jut el időben az az adóshoz – holott ez éppen az ő érdekét szolgálná. A hatékonyság növeléséhez viszont a követeléskezelőknek adatkezelési jogokra van szükségük, persze csak az elérhetőségek kapcsán. Bódizs Kornél szerint ehhez kapcsolódik a közérdek, mint jogi kategória, amely lehetővé tenné a követeléskezelő cégek felügyelt tevékenységeként ezen adatok kezelését.

Akár a magyar lakosságot, akár a cégeket nézzük, nem mondhatjuk, hogy európai, vagy régiós összehasonlításban extrém módon el lennének adósodva. A sok kicsi azonban sokra megy: ha a lejárt tartozással rendelkező adósok számát együttesen vesszük figyelembe, akkor megállapítható, hogy nincs olyan tágabb értelemben vett család vagy rokonság, amely ne lenne érintett valamilyen összegű lejárt adóssággal. Ez pedig olyan nagyságrend, ami az állami szabályozók figyelmét is fel kell, hogy keltse.

Az elnök arra is felhívja a figyelmet, hogy e nagyságrendek nem csak az adósi érdekvédelem szabályozása szempontjából bírnak jelentőséggel, hiszen egy egészségesen működő piacgazdaságban előbb-utóbb muszáj visszafizetni a felvett hitelt és annak kamatait, ahogyan a más módon keletkezett adósságot is. A nagy számú adósság okán a követeléskezelés működése és minősége nem csak egy-egy hitelezőre, a hitelező mérlegére vagy minősítésére hat ki, de közvetlen kihatással van komplett gazdasági szektorok teljesítményére is.

Bódizs Kornél szerint, ha negatív oldalról vizsgáljuk a kérdést – ti. mi lenne követeléskezelés nélkül –, akkor is messzemenő következtetésekhez juthatunk el. Hitelezőként is csődbe lehet menni és el lehet szegényedni, más hitelezők felé késedelembe esni, ha a kintlévőségek beszedésére nem, illetve nem ésszerű időn belül nem kerül sor. Követeléskezelés nélkül azok az ágazatok, ahol sok a kintlévőség, kénytelenek az árak emelésével kompenzálni, és a rendesen teljesítő ügyfélkörrel megfizettetni a veszteséget. A szerződésszegések, a potyautasok és a visszaélések száma növekszik. Nagyobb léptékben végül a gazdaság egészének működése is ellehetetlenülhet.

A követeléskezelés tehát a hitelezés, a szolgáltatásnyújtás szerves része – véli az elnök, aki ismerteti, hogy a szabályozás azért is időszerű, mert e kérdésben már egy EU irányelv (2021/2167) is született, amely kötelezővé tette a tagállami jogalkotást. E kötelezettség csak a banki, fogyasztói termékekre vonatkozik, ahol az irányelv úgy helyezi engedély kötelezettség alá a követeléskezelést, hogy a követelések vásárlását egyúttal liberalizálja. Bódizs Kornél szerint azonban nincs értelme féloldalas szabályozásnak, szükséges tehát, hogy akkor is találjunk megfelelő jogszabályi rendelkezéseket, ha nem banki termékről és nem fogyasztóról van szó. A rendezett követeléskezelési tevékenységhez azonban eljárási, adatkezelési jogok és lehetőségek, vagyis a kötelezettségek és jogok egyensúlyának megteremtése szükséges, ahogyan az adós és a hitelező is egyenrangú felek a szerződésben.