Mire költik a biztosítók a díjbevételt?

A tanulmány szerint, összpiaci szinten nincsenek hektikus változások, a biztosítók - több évre visszatekintve - díjuk 17% körüli volumenét helyezik el (elsősorban külföldi) viszontbiztosítóknál kockázatuk egy részének átadása fejében. A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően a hazai piacon is a nem-élet ágban jelentősebb a viszontbiztosítási védelem vásárlása. Ez több okból kifolyólag is indokolt: a tűz-és katasztrófa fedezetek, a kevéssé kiszámítható felelősségbiztosítási ágazatok komoly viszontbiztosítási fedezetet igényelnek.

A passzív viszontbiztosítási tevékenység a hazai biztosítási piacon sokkal jelentősebb, mint az aktív. Pár biztosító kivételével mindegyik társaságnak van valamilyen viszontbiztosítása. Mivel a hazai piacon nem működik professzionális viszontbiztosító, ezek legnagyobb része nemzetközi ügylet. A biztosítók díjuk mintegy 17%-át valamely külföldi viszontbiztosítónak átadják. A passzív viszontbiztosítási tevékenységnek a motivációja alapvetően három fő okra vezethető vissza:
• kockázat-porlasztás: viszontbiztosítói díj ellenében a kockázatok egy része a viszontbiztosító által átvállalásra kerül
• tőke-optimalizálás: a szavatoló tőke-szükségletbe a viszontbiztosítás csökkentő tényezőként hat(hat)
• anyavállalati politika: az anyacég, mint viszontbiztosító a díj átvételén keresztül vihet ki profitot

A viszontbiztosítás (elsődleges funkciója, a kockázat megosztás mellett) szavatoló tőke csökkentő eszközként is megjelenhet egy biztosító üzletpolitikájában. A biztosítási piac minimális szavatoló tőkeszükséglet számításaiban a viszontbiztosítás csökkentő tényezőként 50%-kal (alapvetően a nem-élet ágban), illetve 15%-kal (élet-ág) vehető figyelembe.

Az egyesületek számára sajátos probléma, hogy a viszontbiztosítás beszámíthatósága csak a minimális szavatoló tőkeszükségletbe lehetséges, a biztonsági tőkébe nem. Így ők lényegében a viszontbiztosítást, mint tőkeszükséglet csökkentő eszközt addig nem vehetik igénybe, míg megfelelő nagyságú állományt el nem érnek.

A kockázat-porlasztás az egyik (legfontosabb) szempont (sok más mellett) a viszontbiztosítási program kialakításához. Kiemelten fontos, hogy egy biztosító megfelelő viszontbiztosítói katasztrófa fedezettel rendelkezzen, illetve megfelelő módon fedezze a különböző nagykockázatait, lehetséges nagykárait.

Mivel a hazai jogszabályi-számviteli környezet vegyes módon kezeli a tartalékok viszontbiztosítóra jutó részét az élet illetve a nem-élet ágban, de a hitelkockázat tulajdonképpen a viszontbiztosító felé fennáll, ezért az alábbiakban bemutatjuk, hogy a tartalékok mekkora hányada esik a viszontbiztosítóra élet, illetve nem-élet ágban. A díjak jelezhetnek egyfajta viszontbiztosítási volument, de a viszontbiztosítónak, mint kockázatot átvállaló partnernek való kitettség (a hitel kockázat) a tartalék viszontbiztosítóra jutó részével jobban érzékeltethető.

Az élet ágban ugyan csökkent a megtartott díjak aránya, de ugyanakkor nem csökkent a megtartott tartalékok aránya. Továbbra is olyan típusú viszontbiztosításokat kötnek, ahol a kockázati tőkeérték van biztosítva, és ez nem befolyásolja a megképzett tartalékok volumenét. A piac még nem "mozdult rá" arra a jogszabályi változásra, mely (2004. május 1-jétől) az élet ágban megengedi, hogy követelésként legyen kimutatva a biztosítástechnikai tartalékok viszontbiztosítóra jutó része az életbiztosítások esetében. A tartalékok gyakorlatilag továbbra is saját megtartásban maradnak.

A nem-élet ágban is kis mértékben csökkent a tartalékok viszontbiztosítóra jutó része, és amíg a díjak 27, illetve 23%-a kerül viszontbiztosítóhoz, addig a tartalékok 21, illetve 19%-a az elmúlt 2 év adatait figyelembe véve. A különbségeket a nem-arányos viszontbiztosítások okozzák.

Áttekintve a hazai biztosítók viszontbiztosítási partnereit a 2005. évi adatszolgáltatás alapján, a 378 viszontbiztosítási partnerből 302 uniós, a többi azon kívüli (elsősorban USA-beli, és Unión kívüli európai országok).

Az aktív viszontbiztosítási tevékenység nem jelentős a hazai piacon, a biztosítók összes bruttó díjbevételének 3 ‰-e (nagyjából ez alatt a szint alatt alakult az elmúlt években is). Aktív viszontbiztosítási tevékenységet a 2005. évi adatszolgáltatás szerint 9 biztosító végez, közülük két biztosító aktív viszontbiztosításból származó díjbevétele éri el a teljes díjbevétel 10%-át. Ez azért is érdekes, mert a viszontbiztosítási direktíva bizonyos részei vonatkozhatnak majd ezeknek a biztosítóknak az aktív viszontbiztosítási tevékenységére. A többieknél nem szignifikáns ez a tevékenység, 5 biztosító esetében az 1%-ot sem éri el.

Feltételezhető, hogy a szabályozás eddigi teljes hiánya után a viszontbiztosítási direktíva díjnövelő hatással lehet a viszontbiztosítási üzletre. Nem csupán a tőkeszükséglet költsége miatt, hanem egyéb, adminisztrációs és felügyeleti díjterhek felmerülése miatt is. Eddig ez a hatás nem tapasztalható a hazai piacon, mivel még a legtöbb EU-beli országban nem lépett hatályba (nem implementálták) a viszontbiztosítási direktívát.

Azonban - különösen a nem-élet biztosítók - jelentős díjnövekedést tapasztaltak az utóbbi években. Okként a legtöbben a 9/11-et, és az utóbbi években intenzívebb, és növekvő károkat okozó természeti katasztrófákat jelölték meg. Ezek elsősorban a vagyoni jellegű kockázatokat érintették (és kb. 20-30%-os hatásuk volt), de néhányan beszámoltak a kgfb vb tarifájának növekedéséről is, különös tekintettel a nagy kárösszegű személyi sérülésekre (az EU limit is nőtt). Jellemző, hogy az élet ágban alig növekedtek az utóbbi években a díjtarifák.

A viszontbiztosítási program kialakítása legtöbb társaság esetében saját döntés kérdése, de ez ötvöződik azzal, hogy konzultálnak az anyacéggel. Ez különösen azért alakult így, mert a magyar piacon a cégek nagy része külföldi tulajdonban van. Nagyon sok esetben teljes egészében az anyacég határozza meg a viszontbiztosítási politika főbb irányvonalait. Csak néhány esetben tapasztalható, hogy a cégek figyelembe veszik a felügyeleti ajánlást a viszontbiztosítási politika kialakításakor. Az anyacégi stratégia, illetve a csoporton belüli kockázatátvitelek a viszontbiztosítási partnereken keresztül is leszűrhetők (sok esetben az anyacég a viszontbiztosító).