Új szelek fújnak a kötelező biztosításban

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási jogviszony olyan több pólusú viszony, melyben az általános biztosítási jogviszonyoktól eltérően a biztosított és a károsult személye elkülönül, és a károsult előtt a biztosító kárrendezésre vonatkozó feltételei általában nem ismertek - áll az ajánlásban.

A kárrendezési eljárás feltételei

A Felügyelet javasolja, hogy a biztosítók készítsenek belső kárrendezési szabályzatot, melynek ajánlott elemeit az ajánlás részletezi.

Alapvető követelmény, hogy a szabályzatnak megfelelő tájékoztatást kell nyújtania a kárbejelentés módjairól. A szabályzatot, illetve annak kivonatát ajánlott a nyilvánosság számára elérhetővé tenni. Javasolt, hogy a kárbejelentést több módon meg lehessen tenni (pl. zöld szám, kárügyintéző iroda stb.), ezeket a szabályzatban kell pontosan meghatározni. Javasolt, hogy a kárbejelentés legkésőbb a kár bekövetkezésétől számított kettő munkanapon belül teljesíthető legyen. Javasolt a megfelelő dokumentumok benyújtását követő - 2 munkanapnál nem hosszabb - döntési határidő és az előre leírt döntési algoritmus rögzítése a kárrendezési szabályzatban. A kárbejelentések felvételével foglalkozó szervezetet úgy javasolt meghatározni, hogy a bejelentés felvételére meghatározott határidő az állomány hirtelen bekövetkező változása esetén is megtartható legyen.

Javasolt továbbá, hogy a szabályzatban tájékoztatásra alkalmas módon határozza meg, hogy a károsulti bejelentés milyen alapdokumentumokkal történhet meg, a biztosítónak milyen egyéb adatokra van szüksége. Célszerű általános tájékoztatást nyújtani arról, hogy a káresemény bekövetkeztekor milyen adatok - mint pl. tanúk adatai - beszerzése szükséges a károsult részéről. Javasolt, hogy a kárigény befogadásáról szóló döntést követően a biztosító három munkanapon belül tegye lehetővé a kár felvételét, illetve ugyanezen döntést követően 10 munkanapon belül vizsgálja meg a bejelentés teljes dokumentációját, és ha szükséges hiánypótlásra hívja fel az érintetteket. Javasolt, hogy a kifizetést megalapozó dokumentáció beérkezését követően a biztosító által elfogadott kárösszeget 15 munkanapon belül a károsultnak megfizetni, illetve átutalni. Kihelyezett kárrendezés esetén ajánlott a biztosító és a kárrendezést végző szervezet között online vagy ahhoz hasonló gyors információáramlást biztosító kapcsolat kiépítése. Javasolt a kárrendezéssel foglalkozó szervezet olyan működtetése, hogy az ügyintézés teljes időtartama alatt az elérhető legyen az ügyfelek számára.

Állománykezelési feltételek

Javasolt belső állománykezelési szabályzat elkészítése is, melynek ajánlott minimális elemeit az ajánlás részletezi.

A közvetítőkkel olyan megállapodások kötése ajánlott, amelyben részletesen rögzítésre kerül, hogy az ajánlatok milyen formában, milyen határidővel, a biztosító mely szervezeti egységéhez érkeznek be. Ajánlott a független biztosításközvetítő érdekeltségének megteremtése abban, hogy a független biztosításközvetítő az ajánlatot feldolgozásra alkalmas módon, a tartalmi és formai követelmények teljesítésével, megfelelő határidőben juttassa el a biztosító részére. Ügynök esetében az ajánlatok továbbítására vonatkozó határidő meghatározásánál kiemelt figyelmet szükséges fordítani arra is, hogy a biztosító a kockázat elbírálást a jogszabály által számára biztosított 15 napos kockázat elbírálási határidő alatt teljesíteni tudja.

A független biztosításközvetítővel kötött megállapodásban a biztosítási díjak biztosítóhoz történő továbbítására olyan határidőt ajánlott megadni, mely nem teszi lehetővé, hogy már jogszabály szerint megszűnt szerződésre érkezzen a díj. Kiemelt hangsúlyt ajánlott fektetni a biztosításközvetítők oktatása során a fizetendő biztosítási díjak helyes összegének meghatározására. A biztosítási ajánlat feldolgozása majd a szerződés további kezelése kapcsán a biztosítónak olyan ellenőrzési pontokat szükséges kialakítania, amely garantálja, hogy az állomány-nyilvántartó rendszerébe megfelelő adatok, megfelelően alátámasztott módon kerüljenek rögzítésre. Ezen ellenőrzések keretében szükséges meggyőződni arról is, hogy az ajánlatokon szereplő fizetendő díj a biztosító által meghirdetett díjtarifák szerint került-e meghatározásra. A díjfizetési bizonylatot ajánlott a díjfizetés esedékességét megelőző 5. napig megküldeni a szerződőnek. A biztosítónak javasolt törekedni arra, hogy a befolyt díjak beazonosítása folyamatosan megtörténjen. Javasolt ezt a folyamatot mind informatikai megoldásokkal, mind folyamatba épített ellenőrzésekkel támogatni.

A biztosítónak a díjhátralékkal rendelkező szerződések esetében javasolt olyan automatizmus kiépítése, amely alapján legkésőbb a díj esedékességétől számított 30 napon belül díjfizetési felszólító levél készül. Ha a felszólításra az ügyfél nem reagál és a díjhátralékot nem egyenlíti ki, akkor a biztosító a díjfizetési felszólító levélben szereplő időpontot követő legkésőbb 10. munkanapon a szerződést törli állományából. A függő állomány listáit folyamatosan javasolt vizsgálni, és a beazonosítható tételeket a szerződésre rá kell könyvelni. Javasolt, hogy ne csak a forintra egyező befolyt díjak esetén történjen meg a díj beazonosítása és szerződésre könyvelése. A biztosító belső szabályzatban határozza meg azt a mértéket, mely alapján a szerződés szerinti díjjal pontosan meg nem egyező mértékű befizetett díj beazonosítása és könyvelése megvalósítható.

A részben teljesített díjfizetéseket javasolt a kötvényre könyvelni és a díjhátralékot csak a különbözet mértékében megállapítani. Többletfizetés esetén a díjtöbbletet a biztosító által rögzített eljárás szerint javasolt az ügyfélnek visszajuttatni, a megszűnt szerződésre érkező díjat az ügyfélnek visszautalni. A nyilvántartás kialakítása során biztosítani javasolt, hogy a szerződésekkel kapcsolatos összes esemény rögzíthető, nyomon követhető, ellenőrizhető, lekérdezhető legyen. Javasolt gondoskodni bizonyos standard lekérdezések előállításáról is.