21 °C Budapest

Cégalapítás külföldön - tényleg minden olyan egyszerű ?

Pénzcentrum
2005. október 24. 06:20

Ha megérett fejünkben a gondolat, hogy vállalkozást alapítunk és mindezt nem itthon tesszük meg, hanem az Európai Unió (EU) egy másik tagországában, akkor nem árt, ha néhány dologgal tisztában vagyunk. Így például: milyen szabályok vonatkoznak ránk, milyen társasági formák léteznek, adózás, stb. A vállalkozó szelleműek számára vannak bizonyos előnyök, lehetőségek, valamint hátrányok és nehézségek is. Ezeket nagyon fontos összegyűjteni, kielemezni, mielőtt valaki társaságot alapít.

 
Ha megérett fejünkben a gondolat, hogy vállalkozást alapítunk és mindezt nem itthon tesszük meg, hanem az Európai Unió (EU) egy másik tagországában, akkor nem árt, ha néhány dologgal tisztában vagyunk. Így például: milyen szabályok vonatkoznak ránk, milyen társasági formák léteznek, adózás, stb. A vállalkozó szelleműek számára vannak bizonyos előnyök, lehetőségek, valamint hátrányok és nehézségek is. Ezeket nagyon fontos összegyűjteni, kielemezni, mielőtt valaki társaságot alapít.
Minden magyar állampolgár alapíthat az EU tagállamában egyéni vállalkozást, kis- és középvállalkozást (kkv-t), mégpedig az ottani, mindenki számára egyformán kötelező előírások betartásával. Nekünk is ugyanazon feltételeknek kell eleget tennünk, mint az adott ország állampolgárainak. Figyelembe kell vennünk az induló tőkét, a felmerülő közvetlen és közvetett költségeket, a finanszírozási lehetőségeket, támogatásokat, az adott piaci helyzetet stb. ahhoz, hogy a vállalkozásunk sikeres legyen és nyereséget érjen el a későbbiekben. Meg kell vizsgálni, hogy az általunk kívánt társasági forma létrehozásához mely tagállam feltételei és szabályai a legelőnyösebbek. Tagállamról tagállamra, sőt néhány országban tartományról tartományra változnak az elvárások és a vállalatalapítás szabályai is.
Szabályok, jogok, irányelvek
A tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyeket valamely tagállam rendelkezései szerint alapítottak, és amelyek alapszabály szerinti székhelye az unión belül van, szabadon végezzenek gazdasági tevékenységet bármely tagállamban. A  tőke szabad mozgása biztosítja továbbá minden uniós polgár számára azt a jogot, hogy szabadon alapíthasson vállalkozást bármely tagállam területén.
 
Az egységes piac zavartalan működéséhez elengedhetetlen minden olyan szabály, amely a vállalati magatartásokat szabályozza, bár ezek a szabályozások az EU-ban elégé szerteágazóak. A vállalati jogok vonatkoznak a tagállam területén bejegyzett társaságok fióktelepeire, az ügynökségeikre, a leányvállalataira, valamint egyszerű irodáira is.
A társasági jogi egyrészt megszabják a gazdasági társaságok alapításának és működésének feltételeit, másrészt meghatározzák a cégbejegyzéssel kapcsolatos cégbírósági feladatokat. A szabályok alapvetően a korlátolt felelősségű társaságokra (kft), és a részvénytársaságokra (rt) vonatkoznak. Ide tartoznak a gazdasági társaságok alapító okiratának kötelező tartalmi elemei, a cégközlönyben kötelezően közzéteendő adatok. Ez utóbbiak részben a társasággal üzleti kapcsolatba kerülők érdekeit is védik.
 
A társasági jogon kívül, a számvitelre és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok is a vállalati jog körébe tartoznak.
A számvitelben egységes követelmények vonatkoznak a társaságok éves mérlegének szerkezetére, tartalmára, megjelenítésére, közzétételére és auditálására. Az alapelv az, hogy a mérlegnek a társaságról átfogó és valós képet kell adnia. A számviteli beszámolónak tartalma a mérleg, az eredmény-kimutatás és a kiegészítő mellékletek.
A tulajdonosok tájékoztatására üzleti jelentést kell készíteni, de ezt már nem kell nyilvánosságra hozni a számviteli beszámolóval együtt, azonban biztosítani kell a megtekintését. A számviteli beszámolónak tükröznie kell a vállalkozás mérleg-fordulónapi vagyoni helyzetét és a beszámolási időszakra értelmezett jövedelemtermelő képességét, továbbá tájékoztatásokat kell tartalmaznia a vállalkozás pénzügyi helyzetének alakulásáról is.
Adózás
Adózás szempontjából a tevékenység helye számít, ugyanis mindenki abban az országban adózik, ahol a vállalkozása be van jegyezve. Ha például Spanyolországban alapítunk egy céget, akkor az ott érvényben lévő adó- és társadalombiztosítási szabályok lesznek kötelezőek ránk nézve, de ha a tevékenység határon túlra nyúlik, akkor azt más országok jogrendje is befolyásolja. Az adórendszer minden tagországban különböző, így az adó nagysága és fizetési módja is eltérhet.
Fontos, hogy minden uniós piacon tevékenykedő vállalkozás egy közösségi áfaszámot kap, így ha cégünk például Németországban vásárol egy árut, akkor nem ott, hanem itthon kell befizetnie az adót.
A társasági adózásnak nincsenek egységes szabályai az Európai Unióban. Csak a közvetett adókat (általános forgalmi adó és a jövedéki adókat) hangolják össze bizonyos szempontból uniós szinten, a személyi jövedelemadóról és vállalatokat terhelő adókról az országok maguk döntenek és ezek szintje ezért tagállamonként eltérő. Jelen pillanatban az új tagok közül Észtországban 0 százalékos adót kell fizetni az újra befektetett vállalati nyereség után. De a régióban igen alacsony a kifizetett nyereség után járó társasági adó is: Lengyelországban 19, Szlovákiában 18, Magyarországon 16, Lettországban, Litvániában és Cipruson pedig csak 15 százalékos adóval sújtják a náluk befektető cégeket. Az EU-hoz várhatóan 2007-ben csatlakozó Románia jövőre a jelenlegi 25 százalékról 19-re mérsékli ennek az adónemnek a mértékét, míg a szintén csatlakozás előtt álló Bulgária a mostani 19 százalékról 15-re ejti ezt az adókulcsot jövőre. Ezzel szemben Franciaországban és Németországban jelenleg a vállalatoknak 35, illetve 40 százalékos adót kell fizetniük
A társasági adók ügye már régóta heves vitákra ad okot a régi és új tagországok között, és mára két, egymástól tisztán elválasztható táborra osztotta a tagállamokat. A franciák, németek, hollandok és a svédek is azt szeretnék elérni, hogy az EU szabja meg tagországai számára, hogy minimum mekkora társasági adót vethetnek ki a területükön működő vállalatok számára. Ennek a legalacsonyabb mértéke 20 százalék lenne – legalábbis a javaslatot támogató régi tagországok tervei szerint. Ez az jelenti, hogy Magyarországon a jelenlegihez képest egycsapásra 4 százalékponttal emelkedne a vállalkozások adóterhe. A franciák és a németek azt is szeretnék elérni, hogy bizonyos szankciókat lehessen alkalmazni azon tagországok ellen, akik megsértenék ezt az alsó limitet. A kezdeményezésre az új tagállamok által az utóbbi években kezdett adócsökkentési politika adott okot, amelynek hatására a kisebb költségek miatt egyre több nyugat-európai termelő vállalat költözött át a közép-kelet-európai államokba.
A közép-kelet-európai EU-tagországok ezzel szemben legalábbis részben az alacsony társasági adó eredményének tulajdonítják a beáramló külföldi befektetések mértékének emelkedését és a nyugat-európainál gyorsabb gazdasági növekedést is.
A keletiek véleményén van több régi tagállam, közöttük Nagy-Britannia és Írország is, de Ausztria például a közelmúltban a politikai lobbizás helyett maga is az adócsökkentést választotta azért, hogy tartani tudja pozícióját a keleti szomszédok adóversenyében. Bár költségvetésük jelentős adóbevételtől esne el, talán a fanyalgó Franciaország is rászánja magát erre a lépésre és Németországnak is inkább az osztrák példát kellene követnie.
Vállalkozási formák
A gazdasági integráció egyik lényeges eleme a vállalatalapítás és a vállalatok működésével kapcsolatos területek összehangolása. A társasági jog kérdéseit a közösségi jog két oldalról közelíti meg. Egyrészt irányelvekkel ösztönzi a tagállamokat a nemzeti társasági jog harmonizálására, másrészt viszont közösségi társasági formákat hozott létre. Ezek a következők:
Az Európai Gazdasági Érdekegyesülés (EGÉ) (European Economic Interest Grouping EEIG) egy olyan társaságok és természetes személyek közötti együttműködési forma, amelyek főként a kis- és középvállalkozások közösségi szintű megjelenéséhez biztosít kereteket, azok határokon túlmenő együttműködését elősegítve. Az egyesülés céljának kapcsolódnia kell tagjai tevékenységéhez, de nem léphet annak helyébe. Létrejöttét egy tanácsi rendelet szabályozza. Ez a szabályozás az EU egész területére érvényes, illetve egységes. Az EGÉ székhelyét bármikor áthelyezheti egyik tagországból a másikba, miközben társasági jogi léte változatlan marad, tehát ez azt jelenti, hogy nem kell újraalapítani az adott országban lévő nemzeti szabályozás szerint. Egy EGÉ alapításához legalább két különböző tagországbeli tag kell, és valamennyi tagnak az Unió területén belül kell székhellyel rendelkeznie. A társaságot abban az országban veszik nyilvántartásba, ahol az alapító szerződés szerinti hivatalos címe van. A társasági forma alapítói gazdasági tevékenységet végző magánszemélyek, szabadfoglalkozásúak, gazdasági társaságok, magánjogi vagy közjogi szervezetek lehetnek. További jellemzője, hogy tagja tevékenysége felett irányítást vagy ellenőrzést nem gyakorolhat. Tevékenysége a tagok tevékenységéhez kapcsolódik, azt egészíti ki, így a nyereség és a veszteség a tagoknál jelentkezik. Alaptőke nem szükséges a megalakulásához, a vállalat tevékenységéhez szükséges finanszírozásról a tagok gondoskodnak. A szervezeti működés szabályozása szintén a tagokra van bízva. A rendelet és a jogszabály kötelezővé teszi a közgyűlés megalakulását, és az igazgató kinevezését. Felszámolásra a tagországok nemzeti joga alkalmazható, mivel az erre vonatkozó közösségi egyezmény még nem lépett életbe. Az érdekegyesülések létrehozását és felszámolását az EU hivatalos közlönyében közzé kell tenni.
Az Európai Társaság (Societas Europea S. E.) alapelvei hasonlóak az EGÉ alapelveihez. A jellegzetes európai részvénytársaságot jeleníti meg. Alapítására, ügyvezetésére, pénzügyi beszámolóira és felszámolására vonatkozó előírásait a közösségi jog szabályozza. Ezek a szabályok elősegítik a társaságok rugalmasabb és költségkímélőbb működését azáltal, hogy a társaság a székhelyét és a telephelyét felszámolási eljárás nélkül áthelyezheti egyik tagállamból a másikba.
Alapítását három úton lehet megvalósítani:
-          a tagállamok nemzeti joga szerint alakult és ott székhellyel bíró rt-k hozhatják létre az európai rt-t egyesülés útján vagy holdingként. Itt is követelmény, hogy az alapítók legalább két tagországot képviseljenek.
-          polgári, illetve kereskedelmi jogi társaságok és szövetkezetek hozhatják létre közös leányvállalatként
-          már létező uniós részvénytársaságok hozhatnák létre egyesülés, holding vagy leányvállalat formájában egy másik európai részvénytársaságot.
Ez azt jelenti, hogy a társaságot az EU területén bárhol be lehet jegyeztetni, ám elegendő csupán egyetlen tagállamban, vagyis nincs szükség arra, hogy minden olyan országban be legyen jegyezve, ahol tevékenykedik. Ezzel könnyebbé válik a társaságok összeurópai tevékenysége.
Az Európai Szövetkezet, tagjai önállóságukat megtarthatják, ezek gazdasági és társadalmi tevékenységét segíti. Elsősorban a kézművesek, a mg-i termelők, a kereskedők, és a fogyasztók szervezete, akik bizonyos áruk szállítására vagy szolgáltatások nyújtására szövetkeznek.
Még néhány kisvállalkozási forma
A kisüzemi közkereseti társaság legalább kettő, a társaság adósságaiért közvetlenül, a személyes vagyonukkal is felelő társasági tagból áll. Két tag esetében a társasági tagoknak azonos összegű betétet kell szolgáltatniuk; a betét állhat kizárólagosan személyes szolgáltatásokból is. Az éves eredményből a társasági tagokat általában a részesedésüknek megfelelő összeg illeti meg. A kisüzemi közkereseti társaság a közkereseti társaságtól (kkt.) különösen a vállalkozás méretében különbözik (kisebb annál).
Alapítás: a kisüzemi közkereseti társaság alapításához legalább két társasági tag között létrejött társasági szerződés szükséges. A társasági szerződésre a törvény nem ír elő formai követelményeket, azaz az szóban is megköthető. Közjegyző vagy ügyvéd közreműködésére nincs szükség. A társasági szerződésben szabályozni kell a társasági tagoknak az egymással szemben, illetve a társasággal szemben fennálló összes jogát és kötelezettségét. Ide tartozik, pl. az ügyvezetés és a társaság képviselete, a nyereségből illetve a veszteségből való részesedés, a fontos döntések esetében a szavazati jog, a halál, kiválás illetve a társaság felszámolása esetére szóló szabályozások stb.
  
A kisüzemi betéti társaságnak (KEG – kbt.) – a betéti társasággal azonos módon – legalább egy korlátlanul felelős társasági taggal (beltaggal) és legalább egy korlátolt felelősségű társasági taggal (kültaggal) kell rendelkeznie. A beltag a hitelezőkkel szemben személyesen, korlátlanul és közvetlenül felel. A kültag a hitelezőkkel szemben csak egy bizonyos összeggel, azzal a felelősségi betéttel felel, amely a cégjegyzékbe be van jegyezve. Ezért a kültagok ki vannak zárva az ügyvezetésből, nincs folyamatos tájékozódási joguk. Az éves eredményből csak a bevitt tőke kamata illeti meg őket.
A kisüzemi betéti társaság (kbt.) a betéti társaságtól (bt.) a vállalat méretében különbözik. Míg a kbt. esetében a vállalat mérete nem haladhatja meg a kisüzemi (kisipari) méretet, a bt.-nek egy éven belül ki kell mutatnia, hogy mérete meghaladta azt. A kisipari méret irányértékeként általában az 363.364,17 EUR alatti éves forgalom számít. Ez az irányérték a mérleg szerinti adózási határokhoz igazodik.
Alapítás: A kbt. Alapítási feltétele egy legalább egy beltag és egy kültag között létrejött társasági szerződés. A társasági szerződésre a törvény nem ír elő formai követelményeket, azaz az szóban is megköthető. Közjegyző vagy ügyvéd közreműködésére nincs szükség. A társasági szerződésben szabályozni kell a társasági tagoknak az egymással szemben, illetve a társasággal szemben fennálló összes jogát és kötelezettségét.
A korlátolt felelősségű társaság az egyéni vállalkozás után a leggyakrabban előforduló cégforma. Különösen alkalmas olyan üzleti partnerek összefogására, akik bár együttműködnek a társaságban, a kockázatot azonban a tőkebetétre kívánják korlátozni. Annak érdekében, hogy a vállalat hitelezőinek meghatározott mértékű védelmet biztosítson, a törvényhozó meghatározza a tőkebetét minimális összegét. A kft. törzstőkéjének legalább 35,000 eurónak kell lennie. Ennek a felét az alapításkor kell letétbe helyezni.
Miután a társaság, mint szerződéses alakulat maga nem képes nyilatkozatokat tenni, illetve cselekményeket végrehajtani, szüksége van egy természetes személyre, mint ügyvezetőre. A kereskedelmi jogi ügyvezetőt a taggyűlés nevezi ki.
  
Alapítás: A kft. alapításához közjegyzői okirat formájában megkötött társasági szerződésre van szükség.
 
Az egyéni vállalkozás tulajdonosa az a személy, aki a vállalkozást működteti. Az egyéni vállalkozó korlátlanul felel a vállalkozása adósságaiért teljes személyes vagyonával. Azáltal azonban, hogy a vállalkozó viseli a teljes kockázatot, őt illeti meg egyedül a nyereség is. Foglalkoztathat munkavállalókat, tehát munkaszerződéseket köthet.
Alapítás: az egyéni vállalkozás általában az iparűzés bejelentésével, illetve annak engedélyezésével indul. Az iparűzési törvény szerinti ügyvezetőnek az üzemben kell dolgoznia, és teljes mértékben biztosításköteles munkavállalóként a heti rendes munkaidőnek legalább a felére szólóan munkaviszonyban kell állnia.
Alapítás általános lépései
 
A vállalatalapítás előtt eldöntendő kérdések között vannak olyanok, amelyeknél a döntések hosszú távon hatnak. Ilyen hosszú távon ható döntés a vállalkozás jogi formájának megválasztása. Ez azonban nem feltétlenül szól örökre. Ha a vállalkozás adottságaiban, feltételeiben lényeges változások következnek be, lehetőség van az átalakulásra, a jogi forma megváltoztatására. Ezt igényelheti a vállalati méret növekedése, az újabb tőkebevonási szükséglet, a kockázatvállalás mérséklése is.  Minden tagországon belül nagyon fontos alaposan átgondolni, kielemezni, hogy melyik jogi forma a legmegfelelőbb, mert a megváltoztatás sok költségbe, kiadásba kerül, és sok ügyintézéssel jár együtt. Több országban egyébként különböző módon igyekeznek ösztönözni a cégalapítást: sok helyen „egyablakos rendszer” működik, s több helyen lehetővé teszik az online cégalapítást is.
 
Gazdasági társaság alapítása esetén: társasági szerződést, illetve alapító okiratot kell készíteni jogász közreműködésével. Egyéni vállalkozás alapítása esetén: bejelentést kell tenni az erre szolgáló formanyomtatványon az önkormányzat szakigazgatási szervéhez.
Az alapító okmányoknak tartalmazniuk kell a társasági formára vonatkozó adatokat, a tevékenység tárgyát és célját, az alapítók és tagok összetételét, a cég nevét és székhelyét, a törzstőke nagyságát és kialakításának rendjét, a nyereség és a veszteség elosztásának rendjét, a társaság munkaszervezetének felépítését és hatáskörét, a határozathozatal mikéntjét (ismertetve azokat a kérdéseket, melyek eldöntése egyhangú szavazást, illetve minősített szavazattöbbséget igényel), az alapító okmányok módosításának, a társaság felszámolásának és átszervezésének lehetőségeit.
Bejegyeztetés a cégjegyzékbe: a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat, továbbá a tények fennállását illetve azok változtatásait. A cégbejegyzést kérelmezni kell, és a regisztrációt végző hivatal öt munkanapon belül köteles kiadni a bejegyzési tanúsítványt, és tíz napon belül megküldeni a cég adatait az illetékes adóhivatalnak valamint az állami statisztikai hivatalnak.
A cég állami bejegyzése a következő okmányok benyújtásával történik:
- a vagyontulajdonos(ok) vagy azok megbízottja határozata; amennyiben két vagy több tulajdonosról van szó, úgy e határozatnak az alapító okirat felel meg, melyet természetes személyek esetében közjegyző hitelesít;
- alapszabály, amennyiben az illető formáció létrehozására vonatkozó szabályok ezt megkövetelik;
- az alapító közgyűlés jegyzőkönyve;
- nyilvántartási lap (formanyomtatvány);
- igazolás az állami bejegyzési illeték befizetéséről;
Amennyiben a vállalkozás tulajdonosa vagy a tulajdonosok egyike jogi személy, akkor a fent említett iratokhoz a bejegyzési tanúsítvány másolata is csatolandó. A magánvállalkozók, akik tevékenységüket jogi személy alapítása nélkül folytatják, csak a nyilvántartási lapot töltik ki, és a bejegyzési díj befizetésének bizonylatát nyújtják be az illetékes hivatalnak. Az alapítók vagy megbízottaik hét napon belül értesíteni kötelesek a bejegyzéssel foglalkozó hivatalt a társaság székhelyének címváltozásáról. E kötelesség elmulasztása esetén a bíróság vagy a döntőbíróság semmissé nyilváníthatja a cég bejegyzését. A bejegyzési tanúsítvány szolgál alapul ahhoz, hogy a vállalkozás a székhelye szerint illetékes vagy a felek megegyezése szerint más pénzintézetekben a bélyegző elkészítéséig ideiglenes aláírás-mintával működő bankszámlákat nyissanak.
Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2021. július 26. hétfő
Anna, Anikó
30. hét
KONFERENCIA
Tovább
Sustainable World 2021
Fenntartható befektetések, piaci lehetőségek: varázsszó az ESG
EZT OLVASTAD MÁR?
Pénzcentrum  |  2021. július 25. 14:35