Hosszú évekig a szüleik nyakán maradhatnak a magyar fiatalok: nincsen választásuk?

Az Y és Z-generáció tagjait gyakran éri az a vád, hogy nem igyekeznek eléggé, hogy elhagyják a mamahotelt, sokkal tovább maradnak "szüleik nyakán", mint a korábbi generációk tagjai. Az utóbbi néhány év statisztikái azonban arról tanúskodnak, hogy jelenleg sem rosszabb a szüleikkel élő fiatal felnőttek aránya, mint pédául 2008-ban volt. A legrosszabb arány az elmúlt két évtized alatt 2018-ban fordult elő, ekkor 10-ből 6 harmincöt év alatti felnőtt élt még a szüleivel, vagy függött tőlük anyagilag Magyarországon. Az Eurostat nemrég frissített adatbázisa szerint az EU-átlagtól sincsenek lemaradva sokkal a magyar fiatalok.

A mai fiatalokat gyakran éri a vád, hogy nem hajlandók elhagyni a családi fészket, miközben szüleik hasonló korukban már régen önellátók voltak. A friss adatok szerint viszont visszatértünk a 15-20 évvel ezelőtti arányhoz: 2023-ban a magyar 18-34 éves korosztálynak durván fele (52,6%) élt csak szüleivel, függött tőlük anyagilag. Ennél sokkal magasabb az arány a horvátoknál (76,9%), szlovákoknál (68,6%), szlovéneknél (60,4%). A román fiataloknak is 57,1 százaléka még függ szüleitől, szomszédaink közül egyedül Ausztriában (40%) kisebb a megoszlásuk.

Az Eurostat adatai egészen 2005-ig mennek vissza Magyarországot tekintve, az EU-átlag pedig 2010-től áll rendelkezésre. Az alábbi grafikon megmutatja, hogy amíg az uniós átlag viszonylag változatlan maradt az évek során, addig Magyarországon voltak kiugrói időszakok, és 2008 után tartósan magasabb lett ez az arány:

Ha pedig külön vizsgáljuk az egyes korcsoportokat, akkor azt láthatjuk, hogy a 2023-as friss számok alapján a magyar fiataloknak nincs szégyenkeznivalójuk. Mind a 18-24, mind a 25-29 és még a 30-34 évesek korosztályában is szinte megegyezik a szülőktől anyagilag függők aránya, mint az EU-ban.

Mennének, ha tudnának?

Az egyes generációkkal kapcsolatban gyakran terjednek el sztereotípiák, amelyeket a számadatok egyáltalán nem igazolnak. Jelenleg például a fenti adatsor alapján a magyar fiataloknak ugyanúgy nagyjából a fele függ anyagilag még a szüleitől, vagy lakik is otthon, mint 2008-ban. Volt időszak, amikor ez az arány jelentősen magasabb volt, a 2008-as válságot követően egészen 2020-ig.

A 2000-es évek óta azonban jelentősen megváltozott a társadalmi és gazdasági környezet is. A fiatalok jó része, mivel többen jelentkeztek egyetemre, fősikolára, mint azt megelőzően, még kénytelen volt részben vagy teljesen szüleire támaszkodni 18 éves kora után is. Továbbá a lakhatási költségek egy mai fiatalra sokkal nagyobb terhet rónak, mint a korábbi évtizedekben. A családalapítás - a házassági és gyermekvállalási életkort mutató statisztikák szerint - szintén egyre későbbre tolódik, ez is késlelteti a leválást a szülőkről. Lehetséges, hogy vannak fiatalok, akik kényelemből, vagy anyagi megfontolásból nem költöznek el a szülői házból, azonban a többségre feltehetően nem ez a jellemző.

Mindig bukkannak fel újabb és újabb megbotránkoztató történetek szüleik nyakán élő 40-esekről, akiket nem lehet a saját lábukra állítani, vagy olyan szülőkről, akik nagykorúvá vált gyermekeiktől lakbért kérnek, hogy a kiköltözésre ösztönözzék őket. Ugyanígy mindig lesznek sztereotípiák az egyes generációkkal szemben, minthogy az Y és Z-generáció tagjai nem hajlandók elhagyni a mamahotelt. Valójában azonban egyedi élethelyzetek és egyéni sorsok sora, amelyből a statisztikai összeáll, vagy egy előítélet megszületik.

Nincs rá semmilyen általános érvényű javallat, meddig maradjon egy fiatal a szülői házban és mikor kell azt elhagynia. Azonban a generációk - szülők és gyerekeik - közti feszültségek megoldására általánosságban igaz, hogy érdemes azokat megbeszélni és közösen olyan kompromisszumos döntést hozni, amely mindenki számára elfogadható.