Brit soros elnöki célok - leleplező elemzés a francia és holland EU-alkotmány elutasítás okairól

Tony Blair a következő fél évben a hétéves költségvetés kérdésében érdemi előrelépést akar elérni, holott a legtöbben az őt hibáztatják azért, hogy a két héttel ezelőtti EU-csúcson nem sikerült megegyezni a keretfeltételekben. Blair kitartóan ragaszkodott a még 1984-ben kiharcolt brit visszatérítés megtartásáért, amit a többi tagállam "nem néz jó szemmel", a franciák kifejezetten támadtak. Erre "kontrázva" Blair megpróbálta a költségvetésen belül az agrárbüdzsé túlzottan nagy arányára (40% a mintegy 100 milliárd eurós keretből) ráirányítani a figyelmet, melynek legnagyobb haszonélvezői épp a franciák. A feszültség a két nagy EU-tagállam között ennek hatására jelentősen felerősödött.

A brit miniszterelnök néhány napja az Európai Parlamentben elmondott beszédében leszögezte, hogy csak olyan EU-költségvetést hajlandó elfogadni, melynél a hétéves periódus második felében (várhatóan 2010 körül) komoly felülvizsgálat alá veszik a büdzsé szerkezetét, különös tekintettel az agrárkiadásokra. Blair beszédében többször is kitért a Romano Prodi korábbi európai bizottsági elnök által megrendelt, de érdemben fel nem használt Sapir-jelentésre, amely azt javasolta, hogyaz agrárbüdzsét a teljes költségvetésen belül 15%-ra szorítsák le - jegyzi meg a Napi Gazdaság. Ez igen jelentős lefaragás lenne (nagyságrendileg 25-28 milliárd euró), ami azt vetíti előre, hogy a brit-francia ellentét tovább fokozódhat.

A második pont a brit féléves elnöki periódusban a munkaidő-direktíva kérdése. Az Európai Parlament 48 órában kívánja maximálni a heti munkavégzést, a rendelkezés ellentétes Nagy-Britannia jelenlegi szabályozásával, amely nem korlátozza a heti munkaidőt. Az Európai Bizottság nem támogatja felső korlát meghatározását, csak a jelenlegi szabályozás átalakítására lenne hajlandó. A szociális Európa jelszavát gyakran használó politikusoknak azonban elképzelhető, hogy bele kell menniük a munkavállalók érdekeit védő (?) maximum-szabályozásba (ami egyébként komoly versenyképességi hátrányt eredményezhet).

A harmadik kérdés a szintén komoly vitákat kiváltó szolgáltatási direktíva (szolgáltatási piac felszabadítása). Itt számos kormány és cégérdek csap össze egymással, többen a munkahelyek védelmét, míg mások a versenyképességi szempontokat hangsúlyozzák. Az Európai Unió négy alapvető szabadságjoga közül valójában egyelőre csak kettő működik jól: a tőke és az áruk szabad áramlása. A munka (ld. új tagállamokkal szembeni korlátozások), valamint szolgáltatások szabad áramlása egyelőre korántsem teljes körű.

A negyedik és ötödik kérdés az Európai Unió további bővítéséről szól. A horvát csatlakozási tárgyalásokat már hónapok óta húzza az EU (Ante Gotovina háborús bűnös kiadásához kötik azok megindítását), de előbb-utóbb meg kell azokat indítani, és hasonló a helyzet a török tárgyalásokkal is. Még tavaly év végén zöld utat adtak a tárgyalások idén október 3-án történő megindítására, de az utóbbi időben felerősödtek a tárgyalások elodázását célzó főként francia, német hangok. Elvileg tehát jó ürügy lenne a tárgyalások késleltetésére az EU alkotmányának kudarca (erre utalt José Manuel Barroso elnök is), csakhogy a lakosság véleménye egyáltalán nem támasztja alá az erre utaló politikusi kezdeményezéseket.

Mint ismeretes, a franciák a május 29-i referendumon 55%-os, míg a hollandok három nappal később 61.9%-os arányban utasították el az uniós alkotmányt.

A részletes szavazói elemzés szerint az EU további bővítésével kapcsolatos ellenérzések csak marginális hatással voltak a francia és holland elutasító magatartásban. Az eurobarometer tanulmánya szerint a nemmel szavazó hollandoknak mindössze 6%-a szerint volt az elutasítás oka a további bővítési szándék. Kifejezetten a török bővítés ellenzése miatti nem szavazatok 3%-os arányt tettek ki. Franciaországban pont a fordított arányok jöttek ki: az elutasítás elsődleges okaként mindössze 3% jelölte meg a további bővítést, míg külön a törökök EU-csatlakozása miatti ellenérzés 6%-ot motivált nem szavazat adására.

Angela Merkel, a német ellenzék vezéralakja (várhatóan a következő kancellár Gerhardt Schröder után) úgy fogalmazott, hogy "Az Európai Unió elérte korlátait az integráció terén", míg a francia külügyminiszter Nicolas Sarközy hétfőn úgy fogalmazott, hogy "az intézmények modernizálásáig fel kell függesztenünk a bővítési folyamatot".

Az igazság

A hollandok elutasítása mögött legfontosabb okként (32%) az információhiányt jelölték meg a nem-mel voksolók, ezt követte a nemzeti szuverenitás elvesztésétől való félelem (19%), míg a harmadik legfontosabb ok a kormány teljesítményére mondott ítélet (tiltakozás, 14%) volt. Az elutasítás következményeit firtató kérdéssel kapcsolatban a hollandok 66%-a úgy gondolja, hogy a nem győzelme lehetőséget ad az alkotmány újratárgyalására, hogy annak nyomán olyan eredmény szülessen, ami jobban képviseli Hollandia nemzeti érdekeit az unióban.

A francia felmérés szerint a fő ok az elutasításra (31%) az a félelem volt, hogy az alkotmány kedvezőtlen hatással lenne a foglalkoztatásra. A második ok az volt, hogy az emberek szerint a francia gazdasági helyzet rossz (26%), még harmadik helyen az állt, hogy az alkotmány gazdasági értelemben túlzottan liberális beállítottságú (megjegyezzük: ezek igencsak érdekes vélemények). A francia választók 62%-ának véleménye szerint a mostani elutasítás az alkotmány újratárgyalását eredményezi, melynek eredményeként az szociális jellegű tartalommal gazdagodik.