Kiderült, mennyit költenek a magyarok az éttermekben: drágálljuk, mégsem engedjük el

Az adatok alapján a vendéglátóhelyek látogatóinak 11 százaléka hetente többször is, 12 százalékuk pedig hetente, a 18 évnél idősebbek negyede havonta jár vendéglátóegységben, 18 százalékuk évente többször, ötödük pedig csak évente 1-2 alkalommal. Meglepő módon településtípusok szerint nézve nem találni szignifikáns eltéréseket az átlagok alakulásánál, ám a nemek, életkori csoportok, iskolázottság és jövedelmi helyzet szerint nagyon is jelentősek a különbségek.

A kutatás eredményei szerint leginkább a 18-29 év közötti, diplomás, átlag feletti jövedelemmel rendelkező férfiak látogatják előszeretettel a vendéglátóegységeket.

Miért járunk étterembe?

A kinyert adatok alapján elsősorban személyes ünnepek és baráti találkozók  szólítanak minket ki az otthoni megszokottságból, 36 és 35 százalékban ez a két motiváció áll a vendéglátóegység látogatása mögött. A fenti eredmények és a klaszteranalízis alapján három, egymástól nem túl élesen elkülönülő csoportba sorolhatjuk a vendéglátóegységek látogatóit. A legnépesebb csoport tagjait (51%) alkalmi vendégnek tekinthetjük, az ő körükben nincs kiugró motiváció. Ők látogatják a legkevésbé a vendéglátóegységeket, csak ötletszerűen döntenek a vendéglátóegység igénybevételéről, nem rendszeres vendégeket jelent ez a csoport, a skálaátlaguk a legalacsonyabb, 47 pontos.

A második csoport tagjai elsősorban étkezni járnak a vendéglátóegységekbe, ők az összes látogató 30 százalékát teszik ki. E körben 68 pont az általános látogatási gyakoriság skála átlaga. E csoport tagjai kevésbé hűségesek egy-egy vendéglátóhelyhez és választásaik ad hoc jellegűek, főként az alkalom vagy a környezet határozza meg, hova mennek.

Sokan mennek élményt keresni

A harmadik csoport tagjai élményeket keresnek a vendéglátóegységekben. 19 százalékkal képviselik magukat, így ők vannak a legkevesebben, ugyanakkor náluk a legmagasabb az általános látogatási gyakoriság, skálaátlaguk 75 pont.

Ez a klaszter a vendéglátóhelyek látogatóinak kisebb, de nagyon fontos csoportját jelenti, akik elsősorban az élményszerzés és a különleges gasztronómiai élmények miatt látogatnak vendéglátóhelyeket. Számukra a hely atmoszférája, a különleges ételek és italok, valamint az egyedi élmények jelentik a fő motivációt. Az élményszerző látogatók szívesen fedeznek fel új helyeket, kóstolnak meg különleges ételeket és gyakran vesznek részt gasztronómiai eseményeken. Ők a fiatalabb, magasabb jövedelmű vagy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező csoportokból kerülnek ki és hajlandók többet költeni egy-egy prémium vendéglátóhelyen

Az élménykeresők a baráti találkozókat és a személyes ünnepeket részesítik előnyben, de a körükben jellemzően minden területen nagyobb a lelkesedés. Érdekes a „home office” kategória, hiszen sokan építenek már a digitális nomádokra, ám valószínűleg ebben az esetben mérvadó, hogy jó munkához megfelelő körülmények kellenek és ez nem feltétlenül az éttermi háttérzaj, valamint a környező vendégek duruzsolása.  

Ha a nemek közötti különbségeket nézzük erre a három csoportra vetítve, akkor kiderül, hogy a hölgyek több mint fele csupán alkalmi vendég, nagyjából harmaduk jár vendéglátóegységbe étkezés miatt és csupán 15 százalékuk keres élményt a vendéglátóegységek szolgáltatásai között. A férfiak azonban azonos arányban számítanak alkalmi és élménykereső vendégnek, és csupán harmaduk ül be valahová azért, hogy egyen/igyon/fogyasszon valamit. Vagyis, ha a vendéglátóegységek célcsoportot keresnek, akkor a férfiakat kell megszólítaniuk (szemben például a pihenéssel, nyaralással kapcsolatban, ahol egy korábbi felmérés szerint a nők döntenek és szerveznek meg mindent, vagyis a szállodáknak a nőket kell célozniuk).

Miből futja éttermezésre?

Ha az a kérdés, hogy miből futja költekezni, nagy meglepetést nem hoznak a számok: elsősorban azok tartoznak az élménykeresők közé, akik az átlag felett keresnek és azok közül kerülnek ki az alkalmi vendégek, akik átlag alatti jövedelemmel bírnak.

Kollégaként szeretünk a legkevésbé étterembe menni, ennél már többen fordulnak meg egyedül. A vendéglátóegység látogatása viszont leginkább társas műfaj, elsősorban párok és családok járnak el így otthonról. A nagyobb családi esemény is erőteljesen képviseli magát az indokok között, hiszen a megkérdezettek fele ezért megy vendéglátóegységbe.

Leginkább a ház ura dönt arról, hol egyen a család

Kiderült az is, hogy a férfiaké a döntő szó, amikor el kell dönteni, hová és milyn étterembe menjenek a párok vagy családok. A válaszok alapján a nők 8 százaléka, az erősebbik nem 12 százaléka mondta magáról azt, hogy nála pattog a labda, ha dönteni kell. Ugyan a különbség elenyésző, a 81 százalékos családi kupaktanácshoz képest pedig szinte alig érezhető, de ha a két nemet vizsgáljuk, 4 százalékkal mégis a férfiak kérése, döntése érvényesül.

Hogy mi alapján választunk éttermet, szintén több tényezőtől függ. A barátok és ismerősök ajánlása és az is fontos, hogy elérhető közelségben legyen a kiszemelt/ajánlott hely. A parkolás az adatok alapján fontosabb szempont, mint az adott hely hírneve.

A különböző speciális kínálat ebben a diagramban kiugróan nem fontos, ám az adatok – amelyeket erről később osztunk meg – arról árulkodnak, hogy már minden hetedik ember keresi a „mentes” ételeket, ami arányait tekintve nem elhanyagolható – csakúgy, mint a vendéglátóegységek igencsak dicséretes törekvései a szegmens kielégítésére. Soha viszont nem látásra rántott sajt-rántott gombafejek tartárral kombó! Az éttermi szakértők véleménye csak egy szűk kisebbség számára jelent útmutatást, a túlnyomó többség nem az ilyen jellegű vélemény alapján dönt.

Drágállják a magyarok az éttermeket

Az ár az a kategória, amely mindenki számára valamilyen szinten fontos. Akinek kevés a jövedelme, annak azért, akinek átlag feletti, annak azért. A legtöbbet költők idehaza az átlag feletti keresettel rendelkező budapesti férfiak. Az adatok alapján átlagosan

8.500 forintot éreznek elfogadhatónak és kifizethetőnek egy ember komplett éttermi fogyasztásáért a vendéglátóegységek látogatói.

Ennél a válasznál lakóhely szerint is szignifikánsak a különbségek. A legtöbbet a budapestiek hajlandók fizetni (9.454 Ft), a legkevesebbet pedig – némileg meglepő módon – a vidéki nagyvárosokban (megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban) élők (7.741 Ft). Az átlagokra hat a válaszadók neme is: férfiak pár száz forinttal többel terveznek, ennek hátterében csaknem bizonyosan az áll, hogy a férfiak általában italfogyasztással is számolnak, a nők viszont nem feltétlenül.

A megkeresettek harmada nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyit szokott havonta elkölteni vendéglátóegységben. Ez két ok miatt is érthető: egyrészt nem mindenki követi pontosan a költéseit, másrészt ez olyan költés, ami hónapról-hónapra nagyon is változékony. Például egészen más összegeket költünk nyaralás közben, mint a „dolgos hétköznapokon”. Válaszkategória-közepekkel számolva végül is 23 240 Ft a havi átlag.

A válaszadók kevesebb mint fele mondja azt, hogy a magyarországi árak elfogadhatók, ők a 45 százalékkal a modális többségnek számítanak, viszont legalább ennyien vannak (42 százalék), akik határozottan állítják, hogy túlárazottak a hazai vendéglátóegységek. Mindössze 7 százalék találja megfizethetetlennek az árakat, ám – csak mutatóban, de – akadtak olyanok is, akik szerint még mindig olcsóbbak a magyar vendéglátóegységek, mint Európa más országaiban. Ők mind az átlag feletti jövedelmi kategóriába sorolták önmagukat.