Ennyiért adhatta el a Szigetet Müller Péter Sziámi: lehidalsz, mire költötte a pénzt

Müller Péter Sziámi sajtóát bevallása szerint nem szereti a pénzt. Szegény családban nőtt fel, gyermekkorát egy intézetben töltötte, később azonban megtapasztalhatta a gazdagságot is, amikor résztulajdonos lett a Sziget Fesztivált üzemeltető vállalatból. De miután riasztotta a sok pénz, Müller inkább eladta az üzletrészét - nyilatkozta a Best magazinnak.

Ezután azt is elárulta, hogy mire költötte azt a pénzt. A Sziget rá eső tulajdonrészének eladásából lakást vásárolt, egy részét bankba tette, hogy legyen egy minimálisa tartaléka, a maradékot pedig elosztogatta azoknak, "akiknek nagyobb szükségük volt rá". A továbbiakban Müller azt is elárulta, hogy azóta is abból élnek a családjával, amit hónapról hónapra megkeresnek. Mint ahogy azt mondta, nem is vágyik ennél többre.

Jobban járt volna, ha később adja el

Müller 2007 nyarán adta el a Sziget 45 százalékos tulajdonrészét, majd ezután még egy ideig kreatív igazgatóként a vállalatnál maradt. Döntését akkor is azzal indokolta a művész, hogy a számára idegen üzletemberi szereptől szeretett volna megszabadulni. Azt nem tudjuk, pontosan mennyit ért akkor a művész tulajdonrésze, a Népszabadság mindenesetre akkor úgy értesült, hogy a tranzakció értéke több százmillió forint volt.

2007 novemberében, három hónappal Müller kiválása után egyébként a cég ismét - papíron legalábbis - tulajdonost cserélt, és az akkori véltelár ötmilliárd volt - bár tekintve azt, hogy akkor éveken keresztül veszteséges volt a vállalat, ez kimagaslóan sok pénznek tűnik. Kiemeljük, hogy ebből nem következtethetünk arra, hogy Müller pár hónappal korábban ennek az értéknek a feléért adta el a 45 százalékos tulajdonrészt.

Gerendai aztán 2017-ben eladta a Sziget Zrt-t egy amerikai befektetési alapnak. Bár a vételár ekkor is tiktos volt, a G7 ugyanis akkor utánajárt, mennyiért is cserélt gazdát a 70 százalékos tulajdonrész: az amerikai befektetési alap akkor 15,2 milliárdért vásárolta meg a vállalatot, ha hinni lehet az értesüléseknek. Azaz ha Müller várt volna 10 évet, akkor akár 10 milliárdot is kaszálhatott volna az 50 százalékos tulajdonrész eladásával. Persze az élet nem ilyen egyszerű, és az üzleti érdekeket sokszor felülírják egyéb dolgok is, így aztán nem is lehet utólag megítélni Sziámi akkori döntését, főleg annak tükrében nem, hogy a művész számára - saját bevallása szerint - a vagyon egyáltalán nem fontos.