Magyarok ezrei kerülhetnek bajba ezen a télen: sokaknak fog fájni a fűtési szezon

A legutóbbi népszámlálás1 friss adatai szerint a magyar lakások fűtésében a gáz dominál, 62,5 százalékos részesedéssel, fát az otthonok 31,8 százalékában használnak, s ezek mellett csak az áram érdemel külön említést a maga 9 százalékos részarányával. (A szén, a palackos gáz és az egyéb fűtőanyagok alkalmazása együtt sem éri el a 3 százalékot. Egyszerre többféle fűtőanyag használata miatt nagyobb az összeg 100 százaléknál.) Ám egyes területek, vármegyék fűtési gyakorlata igencsak eltér az átlagostól. Míg például Békésben a vezetékes földgázt használók aránya a 76 százalékot is meghaladja, addig Baranyában a 45 százalékot sem éri el. A fatüzelés leginkább Nógrádra jellemző, ahol 54 százalék a részaránya, míg a másik végletet – a főváros „szóra sem érdemes” 2,8 százaléka mellett – Csongrád-Csanád képviseli, 29,1 százalékkal. Az árammal fűtés Pest vármegyében a legelterjedtebb (14%), mellette Komárom-Esztergomban, Fejérben és Budapesten haladja még meg súlya a 10 százalékot. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmárban fele annyit sem ér el (5%), és Borsod-Abaúj-Zemplénben is csak kevéssel elterjedtebb (5,8%).

Ahogy Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője fogalmaz: „nincs szabály, nincs egyetlen ok, ami megmagyarázná e különbségeket”. Szerepet játszhat például az eltérő településszerkezet és lakásállományi összetétel, a gázhálózat kiépültsége, az erdők közelsége, mint ahogyan az is, hogy az utóbbi időben milyen lendülettel folyt az új lakások építése, és a régiek felújítása a környéken. E hatásokra látványosan utal a már említett rekorderek néhány jellemzője. A gázfüggésben, illetve a mérsékelt fahasználatban kiemelkedő Békés és Csongrád-Csanád az ország három legurbanizáltabb vármegyéje közé tartozik (népességük 77, illetve 75 százaléka városlakó)2, ugyanakkor alig van erdejük. Az előbbi az első, az utóbbi a harmadik a népességéhez képest legkevésbé erdősült vármegyék3 között. A fatüzelés favorizálása is erősen összecseng ezekkel az adottságokkal: Nógrádban a legalacsonyabb a városi népesség aránya (40%), viszont (Somogy után) ott jut a legtöbb erdő egy polgárra.

Ha csak a 2010 után épült lakásokat tekintjük, akkor élesebben rajzolódik ki, hogy éppen merre tart a magyar otthonok energetikai megújítása. Az egyféle fűtőanyagot használók körében változatlanul dominál a vezetékes földgáz, átlagosan immár 73 százalékos részesedéssel. Az összállományhoz képest szintén magasabb az elektromos áram szerepe, kevéssel meghaladja már a 19 százalékot, viszont erős visszaesést mutat a fa, a maga 6 százalékával. E trendváltásban is erősen megmutatkoznak az adottságokból fakadó különbségek. Nógrádban még az új házak 29 százalékában is a fatüzelésre építenek.

A villamos fűtéssel szemben Fejérben és Tolnában a legnagyobb az újépítők bizalma, ami kereken 28 százaléknyi részesedést jelent. Az ellenkező véglet Szabolcs-Szatmár-Bereg, ahol az új otthonoknak is csupán 8,7 százalékát fűtik árammal, viszont erősen támaszkodnak a vezetékes gázra (79,7%). Ennél is nagyobb arányú a földgázfelhasználás Győr-Moson-Sopronban (80,7%), ahol az elmúlt évek dinamikus fejlesztései elsősorban a fatüzelés erőteljes visszaszorításában (5,9%) mutatkoznak meg. Három vármegye van, ahol a gázfűtés alkalmazása az új otthonoknál a hatvan százalékot sem éri már el: Nógrád (53,5%), ahol még a fa dominál, valamint Tolna (55,3%) és Somogy (58,9%), melyek viszont az elektromos fűtés nagy arányú használatával (28% illetve 24,8%) kompenzálják ezt.

A legkorszerűbb energetikai berendezések elterjedtségéről is szolgált adatokkal a népszámlálás, így azok is mutatják, hogy merre tart a lakásállomány megújítása. A 2010 után használatba vett otthonok 17,1 százalékában üzemel napelemes, 12,8 százalékában hőszivattyús energiatermelő berendezés. (Minden 23.-ban pedig mindkettő megtalálható.) A napelemeket legnagyobb arányban Fejér (24%), Hajdú-Bihar (23%) valamint Békés és Csongrád-Csanád (21%) új lakásainál alkalmazták. A hőszivattyú-használatot tekintve két vármegye emelkedik ki a mezőnyből: Veszprém (22%) és Tolna (20%). Szabolcs-Szatmár-Bereg mindkét listán (14, illetve 7 százalékkal) az utolsó helyen szerepel. Talán meglepőbb ennél, hogy mindkét helyen az utolsó előtti (14, illetve 8 százalékkal) az a Győr-Moson-Sopron, amely lakásfejlesztés szempontjából az egyik legdinamikusabban fejlődő terület volt a közelmúltban.

A népszámlálási adatbázis perspektivikusabb betekintést is enged az otthonfűtés stratégiájának négy évtizedes alakulásába. Megmutatja például, miként alakult ki mára az a helyzet, amiben az otthonok 64 százaléka egyféle fűtőanyagtól függ, 21 százalékának a többféle tüzelő, míg 15 százalékának a távfűtés adja a biztonságot. Az 1981-2000 között épült lakásoknál még jelentős, 20 százalékos a távfűtés aránya, majd ez a következő két évtized beruházásainál 4-5 százalékra olvadt.

Ugyancsak „megy ki a divatból” a többféle tüzelő alkalmazása, az ezredforduló előtt ennek aránya még 25, a következő évtizedben 22, majd 2010 és 2020 között már csak 17 százalék. Ezekkel szemben az egyféle fűtési mód elterjedtsége határozottan nőtt, a nagy ugrás 2000 és 2010 között következett be. Az ekkor épült lakásoknál – a korábbi 55 helyett – már 75 százalék volt az aránya, majd a következő évtizedben az még nőtt három százalékpontnyit.

Az egyedüliként alkalmazott fűtőanyagok között a gáz népszerűsége 2000 és 2010 között volt a csúcson az építkezőknél, az ekkor átadott otthonokban 85 százalék a részesedése. (Az előtte-utána épületeknél csak 71-73% ez az érték.) A fa népszerűsége folyamatosan hanyatlik, az 1981-2000 közötti építéseket jellemző 24 százalékról a következő két évtizedben újra és újra megfeleződött, s lett mostanra 6%. Ezzel szemben a villamos fűtés tartós tetszhalálból támadt most fel: az 1981 és 2010 közötti építéseknél csak 3 százaléknyi szerepe volt és ez ugrott fel a 2010 után belakott otthonoknál 19 százalékra.