Bokros: nem a "vattaemberek"-et kell eltartani

1989-97 közötti időszak - de a politika bátortalan.

Vegyes a gazdaság állapota, a vegyes adatok vegyes képet festenek - állapította meg Bokros Lajos. Ez nem jelent mást, minthogy létezik egy jól működő reálgazdaság néhány leszakadó ágazattal és egy pazarló, elmaradott államháztartás. Az államháztartásra jellemző a túlfoglalkoztatás, az alacsony minőségű szolgáltatások.

Meddig létezhet ez a dualitás, meddig képes a hátán vinni a reálgazdaság az államot - hangzott el a kérdés. Sajnos sokáig haladhat együtt, ezt bizonyítja az elmúlt 5-8 év is - válaszolta Bokros Lajos. A privatizációval egy részt piacosítottak az állami szférából. 1989 és 1996 között, 7-8 év alatt az első és második generációs reformok lejzajlottak, ugyanakkor 1997 óta nem törént semmi. A reformok elérték az államgazdaság szélét, azonban ott megtorpantak. A nyugdíjrendszerben történt valami, de az egészségügyben, oktatásban nem volt érdemi változás, sőt antireformok sorozata valósult meg.

Politikai felelősség

A refomok elmaradása a politika felelőssége - mondta Bokros. A magyar társadalom korábban befogadta a reformokat 1989 és 1997 között beleértve a 95-96-os stabilizációt is. Ekkor a reálbérek 10%-kal csökkent, de ez elkerülhetelen volt, akkor államcsőd fenyegetett, a versenyképesség a növekedés gátját okozta. Ma nem fenyegetnek ilyen mértékű problémák, emiatt ma könnyebbek lennének a reformok, de nincs meg a politikai bátorság.

Az uniós országokban vannak jó példák, minták (elsősorban északi országok: Dánia, Svédország), de a környező országok (Szlovákia és Románia) is lassan elénk kerülnek a refomokban. A magyar politikának felelősségteljesebben, nagyobb alázattal kellene hozzáállni a változásokhoz.

Minden reform esetében a negatív hatások jelentkeznek először, a pozitívak kicsit késleltetve - ismerte el Bokros. Ez természetesen nehezíti az indulást. Emellett azonban vannak kivételek is mint pl. a hazai nyugdíjreform. A jelenlegi helyzetet jellemezve Bokros hangsúlyozta, hogy különösen nehéz a reformfolyamat akkor, ha a választási mámorban él a politika.

Magyarország húzóágazata a feldolgozóipar, az export itt szépen alakul. Ahol magas hozzáadott értéket képes előállítani a magyar munkaerő, ott vannak komoly növekedési esélyek - állította Bokros. Itt nincs komoly versenyképességi probléma. Bajok ott vannak, ahol nem tudunk magas hozzáadott értéket termelni - textilipar, cipőipar, élelmiszeripar egyes része -, itt nem fizethetők magas bérek, itt nagy a verseny a környező országokkal, sőt Kínával is. Itt nagyon káros a minimálbér emelése, mert az nem arányos a hozzáadott érték termeléssel.

El kell ismerni, hogy a magyar munkaerőpiac rendelkezik bizonyos adottságokkal, merevséggel, melyek az alkalmazkodást, az átalakulást nehezítik. A 40-50 éves alacsony iskolázottságú munkaerőt egy év alatt nem lehet átképezni két diplomás mérnökké. Egy versenyképes munkaerőpiac megteremtése időigényes, átalakítani azt igazán csak generációváltással lehet.

A nyugdíjasok helyzete

Kérdésként merül fel, hogy mennyire igazságos a nyugdíjrendszer, meddig lehet és indokolt emelni a kifizetéseket. Kérdésként hangzott el, hogy kell-e kárpótolni valakit azért, hogy nem tanulhatott és ezért nem kereshetett többet. A nyugdíjak terén korrigálni kell-e az ilyen típusú igazságtalanságot? A nyugdíjrendszer tartalmazza ezt a szolidaritási elemet - válaszolta Bokros. Ennek egy része a felosztó-kirovó pillér, a mostani befizetések a már nyugdíjas korosztály jövedelmét képezi. A másik fajta szolidaritás szintén ehhez a pillérhez tartozik, a korábban nagyon alacsony nyugdíjjárulékot befizetők többet kapnak, mintha azt tényleges befizetéseik alapján állapították volna meg.

A nyugdíjreform értelme az volt, hogy a kettős szolidaritást nyújtó első pillér mellett megjelenjen az öngondoskodás is - állította Bokros. Probléma volt, hogy az emberek nem látták az összefüggést a befizetések és a kifizetések között. Helyre kellett állítani az egyensúlyt, de meg kellett tartani a szolidaritást is.

Egészségügyi reform

Minden politikai erő késlekedik hozzányúlni az egészségügyi rendszerhez, melynek egyik fő oka, hogy meglehetősen bonyolultak az érdekkapcsolatok, -ellentétek. Az egészségügyi ellátás az a terület, ahol antireformok sora ment végbe az elmúlt években - emelte ki a volt pénzügyminiszter. A vita sokszor nem a valós kérdésekről szól, jó példa erre a kórházprivatizáció. Akármilyen tulajdonban van egy kórház, ha az 100%-ig állami forrásból finanszírozott, a tulajdonos célja az állami források minél jelentősebb leszívása lenne, nem tényleges versenyhelyzet előállítása.

Az egészségügyi ellátás színvonala elég egyenetlen, többször megfizetjük ugyanazt a szolgáltatást. Az egyik forma az egészségügyi hozzájárulás, a másik a hálapénz, másrészt néhányan előreugranak az ellátórendszerben és kapcsolati tőkén keresztül ugyanannyit fizetnek egy magasabb színvonalú szolgáltatásért. Magyarországon nem állami szinten, hanem összességében költünk sokat egy rossz szerkezetű egészségügyre.

Figyelembe kell venni a reform tervezésénél, hogy sem az orvostársadalom, sem az ápolónők nem egységesek. A pazarló rendszernek vannak haszonélvezői és kárvallottjai. Emiatt nem túl jó megközelítés egy egységesnek vélt orvostársadalmat szembeállítani valamilyen politikai csoporttal.

Bokros szerint a 130 pontból egy elem látszik megvalósulni a 100 lépésben, ez az ÁFA legfelső kulcsának csökkentése. Az ÁFA csökkentésénél Bokros szerint három szempontot is érdemes megvizsgálni: magában az ÁFA rendszerben kellene rendet tenni, nem oldható meg a probléma egy kulcs csökkentésével; felesleges a 3 kulcsos rendszer, elég lenne a nromál mellett egy kedvezményes kulcs, ha ez adóemeléssel jár is bizonyos termékeknél. Harmadrészt mem lehet adócsökkentést megígérni úgy, hogy ennek ellentételeit nem alakítjuk ki a kiadási vagy részben a bevételi oldalon. Összefüggéseiből kiaragadott ötletek kétségbeesett harca folyik, nem csomagszerű reformjavaslat készül.

Csak a változtatások kritikus tömege tudja meglökni a magyar gazdaságot egy magasabb, egyensúlyörző növekedés felé. A 10 évvel ezelőtti Bokros-csomag egy stabilizációs intézkedéssorozat volt, most nem ilyen jellegű csomagra van szükség. A magyar gazdaság nincs válságban, de messze a lehetőségei alatt teljesít- mondta Bokros. Növekedésünkben a régióban sereghajtók vagyunk, így a felzárkózás nehéz lesz. Olyan intézkedések kellenek, melyek szárnyakat adnak a magyar gazdaságnak.

Bokros elismerte ugyanakkor, hogy az ÁFA csökkentéssel önmagában is javul egy kicsit a versenyképesség, de ehhez be kell fizetni mindenkinek becsületesen a 20%-ot. Ha csökkennek az árak, nő a teljesítmény. De ez természetesen nem elégséges.

Egykulcsos adórendszer

Bokros mint egy érdekes de nem feltétlenül követendő rendszert említette az egykulcsos adórendszert. Az ÁFÁ-nál jobb a kétkulcsos megoldás, bizonyos termékeknél kell a kedvezményes kulcs - vélte a volt pénzügyminiszter. A személyi jövedelemadónál elfogadható az egykulcsos rendszer, de emellett be kellene vezetni pl. az ingatlanadót, hogy a nem látható jövedelmeket megfogjuk - mondta Bokros. Az adórefrom is tehát egy nehéz kenyér, nem érdemes egyes elemeket kiragadni, összefüggéseiben kell a rendszert megváltoztatni. Az adórendszernek együtt kell biztosítani a közjavak finanszírozását úgy, hogy ne nyomja agyon a gazdaságot, mely adóelkerülésre, tőkemenekítésre ösztönöz.

A jövő évi adócsökkentések 160-200 mrd Ft bevételkiesést okoznak 2006-ban. Mit lehet tenni, hogy az államháztartás hiánya ne szálljon el? Megúszhatóak-e a nagy elbocsátások? Bokros szerint az elbocsátásokat nem lehet elkerülni, a munkanélküliségi ráta tovább fog nőni. Nem jó politika az, hogy a közigazgatási reformot pusztán csak azért halogatjuk, mert ezzel fékezni próbáljuk a "vattaemberek" elbocsátását, akik valós értéket nem állítanak elő, de az adófizetőknek őket viszont ugyanúgy el kell tartani. Ezzel gyakorlatilag értéket vesznek el. Ugyanakkor fűnyíróelvet sem célszerű alkalmazni, inkább egyfajta funkcionális átgondolásra van szükség.

Tarthatatlan pl. Bokros szerint, hogy 3,200 önkormányzat létezik Magyarországon, egy 100 fős település önkormányzata is ugyanolyan feladatokkal rendelkezik mint pl. Budapest. Létre kell hozni társulási alapon a kistérségeket, régiókat. Ez nem jelenti, hogy a központi kormányzatot ne kellene karcsúsítani. Nem kell ennyi minisztérium, egy minisztériumba nem kell feltétlenül 600-700 ember.

Romokban a közerkölcsök, magas a korrupció

A közerkölcsök állapota rendkívül rossz - állapította meg Bokros. A közpénzekkel való gazdálkodásban az állampolgári felelősség nem fellelhető igazán. Az állam pénzével nagyobb felelősséggel kellene gazdálkodni mint a saját pénzzel, ezzel szemben épp a fordítottjáról beszélhetünk, a köz pénze "Csáki szalmája" - mondta a volt pénzügyminiszter. A korrupció továbbra is súlyos gyermekbetegség. Ez ellen fokozatosan, az állampolgári felelősség fokozásával lehet tenni valamit. Fontos, hogy a társadalmi viták valósak legyenek, ne látszatproblémákról szóljanak.

Uniós belépés egy év távlatából

Bokros szerint Magyarország jól kihasználta a csatlakozásból származó lehetőségeket. Ennek fő oka, hogy korábban megtörténtek azok a reformok, melyek a magángazdaságot versenyképessé tették. Ennek ellenére vannak kevésbé sikeres ágazatok is mint pl. a mezőgazdaság.

Az uniós költségvetés körül erős a vita, a megegyezés nem körvonalazódik. A britek a mezőgazdasági támogatások csökkentését javasolják a kutatás-fejlesztési, oktatási, versenyképességjavítási kiadások stb. javára. Bokros szerint Magyarország és a csatalkozó országok kicsik, az sem lenne tragédia, ha a teljes uniós költségvetés némileg csökkenne. Célszerű, hogy a kiadások szerkezete olyan módon alakuljon, hogy a nagyobb megtérülésű ágazatokba kerüljön több pénz (K+F). Ez Magyarország számára is jó lenne. A globális versenyképesség uniós szempontból nem csupán költségvetést jelent, hanem munkaerőpiaci, egészségügyi, nyugdíjreformot is.