Mégsem fenntarthatatlan a lakossági eladósodás?

Amint a bevezetőben említésre került, az euró-zóna 12 országában a háztartások által felvett hitelek aránya a GDP belül 2004-re meghaladta az 55%-ot, azaz 1998 óta több mint 10%ponttal emelkedett. Az eladósodás növekedésében döntő szerepet játszott a jelzáloghitelezés elterjedése.

A magasabb adósságszint természetesen magasabb kockázatot is jelent, de pontosabb képet kaphatunk, ha a hitelfinanszírozás költségeit (kamat+törlesztés) is megvizsgáljuk. Talán némi meglepetésül szolgál, hogy a hitelállomány jelentős bővülése mellett sem emelkedett a finanszírozási költség a rendelkezésre álló jövedelem arányában, ez 1991 óta 9-10% között ingadozott. A kamatköltségek jellemzően 4.5-5.5%-ot tettek ki. Összességében tehát azt állíthatjuk, hogy a háztartásokra nehezedő effektív teher nem nőtt, tehát a hitelállomány bővülése fenntarthatónak tekinthető ebből a szempontból.

A befagyott hitelek aránya a teljes állományban az elmúlt években igen látványosan csökkent. Ez a folyamat nem csak az euró-zónában volt megfigyelhető, hanem Nagy-Britanniában és az USA-ban is. A befagyott hitelek aránya a legutóbbi adatok szerint az 1998-as szinthez képest 40%-kal csökkent. Az USA-ban a csökkenés ennél szerényebb (20%), de ez is érdeminek tekintehtő.

Az európai jelzáloghitelezéssel kapcsolatosan érdemes még néhány megjegyzést tenni. Demográfiai okok is magyarázzák (1960 körüli születési csúcs, ez a generáció vásárol most lakást), hogy az ingatlanpiac az elmúlt időszakban jelentősen élénkült, az árak emelkedtek. A kamatszint hisztorikusan is alacsony szintje miatt a finanszírozás igen olcsó volt az elmúlt időszakban. A bankok között jelentős a verseny, ami azt eredményezi, hogy viszonylag könnyebb hitelhez jutni mint korábban. Emellett a bankok kockázatkezelési rendszere is sokat fejlődött az elmúlt időszakban, a problémákat így könnyebb kiszűrni.

A magas ingatlanárak mellett természetesen a fedezetek is értékesebbek, kérdés, hogy egy jelentősebb árzuhanás, a hozamok megemelkedése esetén is hasonlóan alacsony lenne-e a befagyott hitelek száma/aránya. Nem elképzelhetetlen, hogy az erős verseny, a magas árszintek, a befagyott hitelek alacsony aránya miatt a bankok a kockázatokat alulbecslik, de egyelőre ez nem tűnik érdemi veszélynek.

Ha a hazai adatokat nézzük, akkor a háztartási hitelek a GDP arányában 2004 végén kb. 20% volt, 1998-ben mindössze 3.7%. A jelzáloghitelezés felfutása nálunk is érdemi hatást gyakorolt. Ha a hitelek finanszírozási terheit nézzük, a kamtkiadások a rendelkezésre álló jövedelem 5%-át közelítik. Ezek az adatok azt tükrözik, hogy míg az eladósodottság a fejlett országoknál alacsonyabb, addig terhekben nem vagyunk "elmaradva". A magas kamatköltségek oka elsősorban a magasabb nominális kamatszint (magasabb kockázat is).