Jöhet a "made-in-China"?

Első pillantásra irracionálisnak tűnhet, hogy míg az Európai Unió Kínával szembeni kereskedelmi deficitje folyamatos növekedést mutat, az euro erősebb, mint valaha - stimulálva ezzel a további importot - a kontinens "fejei" cseppet sem aggódnak.
Az utca embere mindeközben az amerikai "Kína-szindróma" európai megjelenéséről beszél, egy olyan országtól való gazdasági függésről, ami elveszi a hazai termelők állását.

Egyedül az olasz gazdasági miniszter kiáltott segítségért, szerinte Európa megnyitása a kínai termékek előtt maga az öngyilkosság. Szavai azonban süket fülekre találtak. Lássuk hát mi alapozza meg ezt a magabiztos optimizmust!

Szakértők szerint nem is érdemes a kontinens helyzetét az Egyesült Államokéhoz hasonlítani. Bár az elmúlt év első tíz hónapjában 38 milliárd dollárral többet importált az euro zóna 12 országa Kínából, mint az oda irányuló exportjuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezen országoknak a világ egészével szemben vett kereskedelmi mérlege 6.3 milliárd dolláros többletet mutat (Németország, Franciaország és Olaszország egyaránt pluszban vannak), szemben az USA óriási deficitjével. Ezen a szemüvegen keresztül máris kevésbé félelmetes a helyzet.

Ezzel persze nincs vége az érvelésnek, még kedvezőbb képet kapunk ugyanis, ha a Kínába irányuló export tekintetében is összevetjük Európát az Egyesült Államokkal. A tavalyi év első tíz hónapjában az EU 41 milliárd dollárnyi árut és szolgáltatást értékesített a távol-keleti országnak, ami majdnem kétszerese az USA azonos időszaki adatának. Az európai vállalatok szívesen szállítanak Kínának, ami időről-időre jobb üzlet, figyelembe véve az ország 9%-ot is meghaladó éves gazdasági növekedését. Mindennek tükrében nyilvánvaló, hogy a távol-keleti országnak igen nagy szüksége van infrastrukturális fejlesztésekre, ami megrendelések formájában szintén jól jön az európai vállalatoknak. A Siemens például jelentős szerephez jutott a kínai telekomrendszer kiépítésében, a svéd-svájci ABB az acél és petrolkémiai ipar beszállítója, míg a Suez milliárdos szerződéseket kötött vízkezelési feladatok ellátására.

A Goldman Sachs elemzői szerint a hatalmas kínai kereslettel hosszabb távon is számolni kell. A német Kereskedelmi és Iparkamara például a Kínába irányuló német kivitel éves 20%-os ütemű növekedésére számít a közeljövőben. Ha szemügyre vesszük az európai nagyvállalatokat, tisztán látható, hogy pillanatnyilag is hatalmas érdekeltségekkel rendelkeznek a távol-keleti ország területén. A Volkswagen jelenleg is Kína domináns autógyártója és a következő négy év során további 7.6 milliárd dollárt kíván befektetni a termelés növelésébe. A párizsi székhelyű L'Oréal három kozmetikai gyárat üzemeltet a térségben és hatalmas ambíciókkal rendelkezik a terjeszkedést illetően. (A társaság értékesítése 69%-kal, 200 millió dollárra emelkedett az elmúlt év során.)