Érik az újabb gyermekvédelmi krízis: ezekkel a súlyos következményekkel eddig nem számoltak

Pénzcentrum: Mesélj egy kicsit az aHangról azoknak, akik esetleg nem ismerik. Mivel foglalkoztok?

Gajzágó József: Az aHang már több éve működik. Alapvetően petíciós platformként indult, de emellett saját ügyeket is viszünk. Olyan társadalmi kérdéseket karolunk fel, amelyek sokszor kevés figyelmet kapnak, vagy nem kerülnek elég hangsúlyosan a közbeszédbe. Korábban ilyen volt például a családi pótlék emelésének ügye vagy az otthonápolási díj kérdése. Ezek alapvetően szociális ügyek voltak, de az elmúlt években a szervezet egyre konfrontatívabbá vált a kormányzati döntésekkel szemben is.

Hogyan működtök? Inkább online kampányokban gondolkodtok, vagy terepen is jelen vagytok?

Mindkettőben, nagyon erős az online jelenlétünk, de van egy országos aktivista közösségünk is. Helyi szinten utcai jelenléttel, kitelepülésekkel, eseményekkel is próbáljuk felhívni a figyelmet különböző ügyekre. Jelenleg Budapest mellett több megyében is vannak aktív közösségeink, és reméljük, hogy ez tovább fog bővülni.

Miből tartjátok fenn magatokat?

Nem adó 1 százalékból működünk, hanem főként mikroadományokból. Vannak rendszeres támogatóink, és vannak olyanok is, akik egyszeri adománnyal segítenek minket.

Nem féltek attól, hogy a jelenlegi körülmények miatt kifullad ez a fajta támogatás?

Lassulás biztosan lehet, de szerintem most még nagyobb szükség van a civil szervezetekre, mint korábban. Azt gondolom, Magyarországon még mindig tanulnunk kell, mit jelent demokráciában élni: nem attól lesz demokrácia, hogy négyévente elmegyünk szavazni, hanem attól is, hogy folyamatosan elmondjuk a véleményünket, részt veszünk a közéletben, és szamon kérjük a döntéshozókat.

Most egy örökbefogadással kapcsolatos kampányon dolgoztok. Mi ennek a lényege?

A kampány célja, hogy újra olyan jogi környezet legyen Magyarországon, amelyben az egyedülállók és az azonos nemű párok előtt is valódi lehetőségként áll az örökbefogadás. A jelenlegi rendszerben az egyedülállók csak külön miniszteri engedéllyel fogadhatnak örökbe, ez a gyakorlatban egy sokkal nehezebb, kiszámíthatatlanabb és bürokratikusabb eljárást jelent.

Tehát első lépésben a korábbi szabályozás visszaállítását szeretnétek?

Ez lenne a minimum, de hosszabb távon a cél az, hogy azonos nemű pároknak is legyen jogi lehetőségük párként örökbe fogadni. A lényeg az, hogy az örökbefogadásnál ne az döntse el valakiről, alkalmas-e szülőnek, hogy meleg, heteroszexuális, házas vagy egyedülálló, hanem az, hogy képes-e biztonságos, szerető, stabil családi környezetet adni egy gyereknek.

Ez tehát egyszerre jogegyenlőségi és gyermekvédelmi kérdés?

Igen. Az egyik oldala az, hogy ne érjen valakit joghátrány azért, mert meleg, vagy mert egyedülálló. A másik oldala viszont a gyerekeké: nagyon sok kiskorú él állami gondoskodásban, gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél. Nekik is az lenne az érdekük, hogy ha van alkalmas örökbefogadó szülő vagy pár, akkor családban nőhessenek fel. Sokszor kizárólag a felnőttek jogairól beszélünk, pedig itt a gyerekek jogairól is szó van. Arról, hogy minél több gyereknek legyen esélye szerető családban felnőni.

Gazdasági portálként minket különösen érdekel, hogy ennek milyen pénzügyi, társadalmi-gazdasági következményei lehetnek. Szerinted van ilyen vetülete az ügynek?

Abszolút. Nyilván az elsődleges szempont mindig a gyerek érdeke, de emellett gazdasági oldalról is érdemes vizsgálni a kérdést. Ha egy gyerek állami gondoskodásban nő fel, annak közvetlen költsége van az állam számára. Ha viszont egy gyerek örökbefogadó családba kerül, akkor az államnak kevesebb közvetlen ellátási költsége keletkezik.

De ennél szerintem sokkal fontosabb a hosszú távú hatás. Egy családban felnövő gyereknek általában több lehetősége van: nagyobb figyelmet kaphat, jobb eséllyel tanulhat tovább, stabilabb érzelmi és anyagi környezetben nőhet fel. Ez később a munkaerőpiaci esélyeire, az egészségi állapotára, a társadalmi beilleszkedésére is hatással lehet.

Tehát nemcsak arról van szó, hogy az állam rövid távon mennyit költ egy gyerek ellátására.

A rövid távú költség csak az egyik része, a másik az, hogy milyen felnőtt lesz abból a gyerekből. Ha 18 éves koráig állami gondoskodásban él, sokkal kevesebb személyes figyelmet kap, kevesebb erőforrás jut rá, és sokszor támogatás nélkül kell belépnie a felnőtt életbe.

Ez a munkaerőpiac szempontjából is fontos lehet.

Igen. Egy boldogabb, stabilabb környezetben felnövő ember nagyobb eséllyel tud később jól teljesíteni a munkahelyén, hosszú távon gondolkodni, tanulni, szakmát szerezni. Ez nemcsak az egyénnek jó, hanem a társadalomnak és a gazdaságnak is.

Sokan az örökbefogadási vitát kizárólag az azonos nemű párok kérdéseként értelmezik, pedig az egyedülállókat is érinti a szabályozás.

Igen, és ez nagyon fontos. A 2020 utáni változások nemcsak az azonos nemű párokat érintették hátrányosan, hanem az egyedülállókat is. Köztük heteroszexuális nőket és férfiakat is, akik szeretnének örökbe fogadni, és alkalmasak is lennének rá.

Sokan nem gondolnak bele, hogy vannak egyedül élő nők vagy férfiak, aki stabil anyagi körülmények között élnek, szeretnének gyereket, és szívesen örökbe fogadna akár egy idősebbeket is. A jelenlegi rendszerben nekik is sokkal nehezebb dolguk van.

Azért küzdünk, hogy ne legyen előre kizárva vagy hátrányba sorolva valaki pusztán azért, mert egyedülálló. A döntésnek arról kellene szólnia, hogy az adott gyereknek hol lenne a legjobb helye.

Mit jelentene a gyakorlatban a teljes jogegyenlőség az örökbefogadásban?

Azt, hogy ugyanazok a feltételek vonatkozzanak mindenkire. Ne legyen könnyebb meleg párként örökbe fogadni, mint heteroszexuális párként, de ne is legyen nehezebb. Ugyanígy az egyedülállókat se érje automatikus hátrány. A szakembereknek azt kellene vizsgálniuk, hogy az adott örökbefogadó alkalmas-e, biztonságos környezetet tud-e adni, képes-e gondoskodni a gyerekről. Nem pedig azt, hogy milyen a szexuális orientációja vagy a családi állapota.

Reális, hogy egy azonos nemű pár és egy heteroszexuális pár valóban azonos esélyekkel induljon?

Elvárásként mindenképpen ennek kellene lennie. Nyilván a gyakorlatban mindig lehetnek előítéletek, hiszen emberek döntenek. De a jogi környezetnek egyértelműnek kell lennie: nem lehet valakit kizárni vagy hátrébb sorolni pusztán azért, mert azonos nemű kapcsolatban él.

Felmerült az is, hogy az örökbefogadás kérdéséről népszavazás legyen. Ti ezt hogyan látjátok?

Mi ezzel nem értünk egyet. Azt gondoljuk, hogy emberi jogi kérdésekről nem szabad népszavazást tartani. Nem azért, mert ne lenne fontos társadalmi kérdés, hanem éppen azért, mert alapvető jogokról van szó. Egy ilyen népszavazás nagyon könnyen átkeretezhető lenne gyűlöletkeltő kampánnyá. Ez újra olyan helyzetbe hozná a szexuális kisebbségeket, amelyben a létük, a családjuk, a méltóságuk válik politikai kampány témájává. Szerintünk erre nincs szükség.

Akkor társadalmi vitára sincs szükség?

De, társadalmi egyeztetésre szükség van. Beszélni kell erről a kérdésről, meg kell hallgatni szakmai szervezeteket, gyermekvédelmi szakembereket, jogvédőket, érintetteket. De nem úgy, hogy többségi szavazással döntünk egy kisebbség alapvető jogairól.

Mit tapasztaltok, mennyire nyitott ma a magyar társadalom erre a kérdésre?

Szerintem sokkal nyitottabb, mint amennyire sokszor gondoljuk. A közbeszédben nagyon erős volt az elmúlt években a megbélyegző, ellenségképző kommunikáció, ennek ellenére azt látjuk, hogy egyre több ember gondolkodik árnyaltabban erről. Különösen igaz ez a fiatalabb generációkra. Sokaknak már természetesebb, hogy valaki meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű. Nem feltétlenül politikai kérdésként tekintenek erre, hanem úgy, hogy mindenki szerethesse azt, akit szeretne, és élhessen biztonságban, méltóságban.

Szerinted mi változtatja meg leginkább az emberek gondolkodását?

Az, ha személyes kapcsolatuk van érintettekkel. Egészen más úgy gondolni egy társadalmi csoportra, hogy csak politikai kampányokban vagy Facebook-kommentekben találkozunk vele, és egészen más, ha valakinek a családjában, munkahelyén, baráti körében van meleg ember. A személyes tapasztalat nagyon sok előítéletet le tud bontani.

Mit szeretnétek konkrétan elérni a kampánnyal?

Azt, hogy a döntéshozók ne csak szép mondatokat mondjanak arról, hogy egy gyereknek jobb helye van egy szerető családban, mint állami gondoskodásban, hanem legyen ebből konkrét jogalkotási lépés is. A minimum az lenne, hogy az egyedülállók örökbefogadási lehetőségeit visszaállítsák egy igazságosabb, kiszámíthatóbb rendszerbe. Emellett pedig meg kell teremteni annak a jogi lehetőségét, hogy azonos nemű párok is örökbe fogadhassanak párként.

Képek: Gosztola Judit