Hiába a spórolás, komoly árat fizetünk az esti órákban: ennyit bukik az ország a paksi leállás miatt

Normál esetben a hazai áramimport nem csupán a hiány pótlását szolgálja. Az európai piacok összekapcsoltsága miatt a villamos energia a költségalapú logika szerint áramlik, vagyis sokszor egyszerűen azért importálunk, mert a külföldi energia olcsóbb, mint a legdrágábban termelő hazai gázerőművek beindítása. A 2026 nyarán kialakult helyzetben azonban ez a logika a visszájára fordult. Most nem egy drága hazai forrást váltunk ki olcsóbb importtal, hanem az egyik legolcsóbb hazai termelőt, Paksot kell kényszerűségből sokkal drágább külföldi árammal pótolni. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az ellátásbiztonság és a megfelelő tartalékok fenntartása érdekében a rendszerirányítónak sokszor a drágább, de garantált beszerzési forrásokat kell választania.

A költségek emelkedése drasztikus. Míg július 25-én, a zavartalan paksi termelés mellett a napi importszámla még 0,6 milliárd forint körül mozgott, augusztus elejére ez az összeg a többszörösére nőtt. Augusztus 4-én a behozott áram átlagára már jóval meghaladta a tőzsdei átlagárat. Ennek oka a hazai energiarendszer szerkezetében keresendő. Napközben a hatalmas napelemes kapacitás miatt Magyarország bőségesen, sőt sokszor kifejezetten nyomott áron exportál villamos energiát. Amint azonban lemegy a nap, a hazai termelés visszaesik, és az ország azonnal jelentős behozatalra szorul. Ennek egyenes következménye, hogy a napi majdnem 4 milliárd forintos importköltség több mint 80 százaléka az esti és az éjszakai órákban halmozódik fel.

Felmerül a kérdés, hogy volt-e egyáltalán értelme az önkéntes lakossági és ipari fogyasztáscsökkentésnek. Az adatok alapján az elmúlt szűk két hétben nagyjából 1,2–1,5 milliárd forintot sikerült ezzel megtakarítani. Bár ez a teljes importszámlához képest nem tűnik kiugró összegnek, a rendszerstabilitás szempontjából kritikus jelentőségű volt. Ráadásul a takarékosságnak van egy közvetett haszna is, hiszen a csökkenő kereslet némileg lefelé nyomja az áram piaci árát is.

Bár a napi szinten jelentkező, milliárdos nagyságrendű veszteség az energiaszektorban komoly tétel, makrogazdasági szempontból egyelőre nem ad okot a pánikra. A július vége és augusztus eleje között felhalmozott 25 milliárd forintos többletköltség a teljes éves hazai GDP-hez képest elenyésző, így még egy tartósabb leállás is csupán a GDP töredékét tenné ki. Ugyanakkor fontos látni, hogy a valódi, mélyebb gazdasági károkat nem maga a magasabb áramszámla jelenti, hanem az, ha az energiahiány miatt az ipari szereplők kénytelenek visszafogni vagy leállítani a termelésüket.

Percről-percre cikkében egész nap követjük a vízállást és mindent, ami az energiakrízissel, aszállyal kapcsolatos:

EZ IS ÉRDEKELHET

Nem csökken tovább a Duna vízszintje, fordulópont jöhet a vízhelyzetben

Paksnál továbbra is rendkívül alacsony a Duna vízszintje, a folyó –131 centiméteren áll.

Címlapkép: MTI/Hegedüs Róbert