Varázsszó a piacoknak: MiFID

ezt szolgálni: egységes piac a befektetési szolgáltatásokra, innovációknak történő megfelelés, befektetővédelem. A MiFID nemzeti joganyagba történő átültetésének határideje 2007. január 31., az iparág vállalatai pedig 2007 november 1-ig kaptak határidőt az új rendelkezéseknek történő megfelelésre.

A MiFID az egyik kulcsfontosságú eleme az Európai Bizottság 1999-ben indított, Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterv elnevezésű programjának, ami 42 intézkedésen keresztül kíván alapvető változásokat hozni az EU pénzügyi piacain. A MiFID egyben részét képezi a törvényhozás felgyorsítását célzó "Lamfalussy-folyamat"-nak, amely 2006 júniusáig már három jelentős irányelvet eredményezett.

Habár a MiFID megtartja az előző irányelvben bevezetett EU "útlevél" fogalmát, de ugyanakkor a "maximum harmonizáció" elvét vezeti be, ami azt jelenti, hogy a tagállamok nem támaszthatnak az EU követelményektől eltérő elvárásokat a befektetési szolgáltatókkal szemben.

A MiFID szabályozás következtében jelentősen egyszerűsödik a befektetési szolgáltatók határokon átnyúló szolgáltatása. Ennek oka elsősorban a tagállamok szabályozásának harmonizációjában keresendő.

Ha például egy angol befektetési szolgáltató szolgáltatást nyújt pl. Franciaországban és Belgiumban is, akkor a jelenlegi szabályozás szerint az anyaország szabályai a döntőek a működésre, de ezzel párhuzamosan a regisztráció mellett meg kell hogy feleljen a francia és belga szabályoknak is a bevezetett termékeket illetően. A MiFID nagy erénye, hogy ez esetlegesen eltérő szabályokat harmonizálja, így tehát a szóban forgó angol szolgáltató, ha megkapta engedélyét és útlevelét az anyaország szabályozójától, biztos lehet benne, hogy szolgáltatása más tagállamok piacain is megfelel a szabályoknak.

A MiFID bevezetésének keretét az Európai Értékpapírbizottság, és az Európai Értékpapírpiaci Szabályozók Bizottsága (CESR) által kidolgozott, és 2004 áprilisában elfogadott MiFID Level 1 direktíva fekteti le, biztosítva a második szintű szabályozás bevezetésének technikai feltételeit. A Bizottság 2006 februárjában tette közzé ajánlásait a második szint megalkotásához.

A szabályozás által érintett vállalatok pontos azonosításának érdekében az irányelv megkülönböztet "befektetési szolgáltatásokat, tevékenységeket" ("lényegi" szolgáltatások), és "kiegészítő szolgáltatásokat". A MiFID tárgykörébe azok a vállalkozások tartoznak, amelyek lényegi szolgáltatásokat nyújtanak, és az anyaországtól eltérő tagállamban történő szolgáltatásnyújtásoz szükségük van az útlevélre. A kiegészítő szoláltatásokat nyújtó vállalkozások nem tartoznak a MiFID hatálya alá, így nem is élvezhetik az útlevél nyújtotta előnyöket.

A MiFID a deviza-kereskedésen kívül minden pénzügyi terméket lefed, így az előző irányelvhez képest újdonságot jelent az árutőzsdei termékek szabályozása.

A befektetési szolgáltatók engedélyezése, és szabályozása az anyaországban történik, a szolgáltatások más tagállamokban történő nyújtását az útlevél teszi lehetővé, de a szolgáltatásokra az anyaország szabályozása érvényes.

A befektetési szolgáltatók kötelesek lesznek osztályozni ügyfeleiket aszerint, hogy engedélyes szolgáltató partner, hivatásos vagy kiskereskedelmi ügyfélről van szó, annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb védelmet kapják.

Fontos, hogy a szolgáltató megrendeléseit azok beérkezésének pillanatában rögzítsék, hogy ellenőrizhető legyen, hogy a vállalkozás az ügyfél érdekeinek megfelelően jár-e el. A MiFiD ugyanakkor nagy hangsúlyt helyez az ügyletek előtti, és utáni áttekinthetőségre, transzparenciára is.

A MiFID nemzeti joganyagba történő átültetésének határideje 2007. január 31., az iparág vállalatai pedig 2007 november 1-ig kaptak határidőt az új rendelkezéseknek történő megfelelésre.