Orbán: pénzügyi válságra radikális adócsökkentés a válasz - egy meglehetősen ellentmondásos interjú

Orbán szerint a 2006-os választások központi témája nem az adórendszer átalakítása, hanem az lehet, hogy "a bizonytalanságból, amelytől mindenki szenved, hogyan jutunk el a biztonságos élethez." A pártvezető szerint a jelenlegi kormány sorra számolja fel azokat a kedvező intézkedéseket, amelyeket az előző kormány meghozott (munkahelyekre és családtámogatásra vonatkozó lépések), ami egyre kedvezőtlenebb helyzetbe sodorja az embereket. Orbán elismerte, hogy az általuk kialakított lakástámogatási rendszer nem volt hibátlan, de jól működött, ráadásul azzal a költségvetés is nyert.

A Fidesz vezetője szerint a jelenlegi kormány azon felismerés miatt nyirbálta meg a lakástámogatási rendszert, hogy ha az emberek a lakásépítésekre fordítják a pénzüket, nem betétben tartják, akkor azt nem lehet bevonni a költségvetés hiányának finanszírozásába. Itt feltehetően az a gondolat nyert kifejezést, miszerint a külső egyensúly javításához a belső megtakarítási pozíciókat javítani kell. Ez elsősorban a lakossági hitelfelvétel fékezését jelentené. Érdemes utalni rá, hogy a hitelboom kezdete illetve az ahhoz kapcsolódó intézkedések a lakáspiacon épp az Orbán-kormány idejére nyúlnak vissza.

Orbán szerint a választások eredményéről az emberek döntenek, a Fidesz dolga az, hogy felkészüljön. Ezt követően hozzátette, hogy "nem ijednénk meg, ha ezt (a kormányzással járó) felelősséget már holnap a nyakunkban kellene vennünk. De nem vagyunk elbizakodottak sem." A politikus szerint a reform szó ma Magyarországon már lejáratódott, "nem érdemes reformokról vitatkozni, valójában újjá kell építeni a csőd felé futó, illetve már csődbe jutott rendszereket".

Orbán szerint amennyiben 2006-ban a Fidesz jut hatalomra, 2007-re olyan adótörvényeket alkotnak, "amelyek visszahelyezik Magyarországot a legdinamikusabban fejlődő európai országok közé. Ahét százalékos gazdasági növekedésre való kérdés kapcsán Orbán úgy felelt: "nem érdemes kisebb célt kitűzni". Véleménye szerint a gazdaságpolitikának elsőrendű prioritása az kell legyen, hogy a gyorsabb gazdasági növekedést szolgálja.

A radikális adócsökkentések előtt intenzív konzultációk szükségességére hívja fel a figyelmet a pártvezető a gazdasági élet szereplőivel. Véleménye szerint meg kell változtatni azt a gondolkodást, hogy az államháztartás kiadási oldali igényeihez igazítjuk hozzá a bevételi szükségleteket.

"Azt javasoltam (egy közelmúltban rendezett gazdasági összejövetelen), nyissunk új kurzust 2006 után. Minden évben jöjjünk össze és beszéljük meg: a tőke, a vállalkozói világ mennyi pénzt ajánl a költségvetésnek." Orbán szerint egy alkufolyamat részként "a jövedelmet tulajdonló csoportok azt mondják meg, a megtermelt jövedelemből mennyit tudnak felajánlani az államnak. Az állam pedig azt, hogy ebből a pénzből milyen szolgáltatást tud nyújtani." "Azokat, akik a gazdaságot működtetik, be kell vonni a gazdaságpolitika alakításába."

A pártvezető az adórendszer reformjával kapcsolatos kérdésre elmondta, hogy nem zárja ki egy egykulcsos rendszer bevezetését, (bár nem ezt tartja a legigazságosabb adórendszernek). Ezt követően hozzátette "a kulcsok mértékéről még nem tudok nyilatkozni, de jóval alacsonyabbaknak kell lenniük, mint amilyenről akár a legbátrabbak is beszélnek.

Ez komoly mértékben befolyással lehet a költségvetés bevételi oldalára, így az egyensúlyára is. Erre Orbán is utalt. A megnövekvő hiány finanszírozási forrása a pártvezető szerint a gyorsuló gazdasági növekedés lehet, bár elismerte: "nem feltétlenül abban az évben, amikor megtörténik (az adócsökkentés), bár ismerünk ilyen példákat is. Egy-két éves átmenettel érdemes számolnunk a biztonság kedvéért."

A kérdéssel összefüggésben Orbán utal rá, hogy a finanszírozás biztosításához hiteles gazdaságpolitikára van szükség, "a következő kabinetnek először vissza kell szereznie a bizalmat" - jegyzi meg az interjú egy másik részében. Lássuk be: egy választási ciklust jelentős költségvetési hiánynöveléssel indítani, nem feltétlenül a hitelesség visszaszerzésének irányába mutató lépés. A pártvezető utalt a külföldi befektetők döntéseinek súlyára: érvelése szerint "ha kiderül, hogy nem megy (az euró 2010-es bevezetése), a jövő héten máris súlyos finanszírozási gondjai lehetnek a magyar költségvetésnek."

Az orbáni gondolatmenetet ezen a ponton érdemes kissé jobban is átgondolni, hogy rájöjjünk, ellentmondásosak a törekvések. A 2007-től rajtoló radikális adócsökkentések már a 2007-es évben komolyan éreztethetik hatásukat, míg az ezen keresztül célzott gazdasági felpörgetés egyrészt erősen külső konjunktúra-függő, másrészt nem azonnal, és nem 1:1-ben éreztetheti hatását. Az átmeneti hiánynövekedést pedig épp akkor kell bekalkulálni, amikor a konvergencia-program a "véghajrájához érkezik": legkésőbb 2008-ra kell ugyanis teljesítenünk a 3%-os GDP-arányos államháztartási keretfeltételt. És ne feledjük el, hogy a jelenlegi helyzet szerint 2007 tavaszán megszűnik az az átmeneti lehetőség, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel korrigált - alacsonyabb - hiányszámokat mutathassuk ki.

Így tehát az euró 2010-es bevezetése épp a gazdaság "rendbetételére" hozott intézkedések miatt kerülhet végveszélybe. Ezt pedig a befektetők már előbb megérzik, bekalkulálják, így az Orbán által is emlegetett rövid távú finanszírozási gondok épp az "átmenet" éveiben jelentősen felerősödhetnek. Amint tudjuk, a 2010-es csúszás veszélyeire már több külföldi, illetve belföldi szakértő, illetve intézmény is felhívta a figyelmet.

A fentiek tükrében érdemes lenne az ellenzéki pártnak a hangzatos "radikális adócsökkentés" kijelentéseit az eddigieknél kissé mélyebben is átgondolnia. Nem csak akkor, amikor jövőre a választók esetlegesen ismét kormányra juttathatják szavazataikkal.

Elképzelhető az is, hogy a párt is tudatában van az adócsökkentés miatti euróbevezetési csúszás reális veszélyének, és ezért utalt rá Orbán, hogy a 2010-es dátumhoz való "bármi áron" történő ragaszkodást nem szabad vállalni.