Felsorakoztak a NATO-tagállam katonái az orosz határon: ez már nem vicc, küszöbön az összecsapás Oroszországgal?

Az elmúlt években az európai biztonság egyik visszatérő problémájává vált, hogy az ukrajnai háborúhoz kapcsolódó katonai események más országok területét is érintik. Különösen nagy figyelmet kapnak a NATO-tagállamok légterébe berepülő orosz drónok: a szövetség idén nyáron is napirendre vette a lengyel és román légtérsértéseket, valamint a drónincidenseket. A katonai készültség és a hírszerzési figyelmeztetések így egyre inkább hozzátartoznak az európai mindennapokhoz.

A közelmúltban több olyan eset és bejelentés követte egymást, amely önmagában talán már nem tűnik rendkívülinek, együtt azonban figyelmet érdemel. Amikor a kontinens különböző pontjain egyszerre erősítik a védelmet, számolják fel egy becsapódás következményeit és figyelmeztetnek újabb támadásokra, érdemes egy pillanatra a napi hírek mögé néznünk. Mennyire tartós ez a fenyegetés, és meddig kezelhetők különálló ügyként az egyes incidensek?

Miért tart Európa egy orosz támadástól?

Először is nézzük meg, miért került ez a kérdés ennyire előtérbe. Az európai aggodalmakat az orosz vezetés nyilatkozatai és a háború folytatására mozgósított gazdasági kapacitások egyaránt erősítik. Vlagyimir Putyin nemrég a Valdaj fórumon arról beszélt, hogy Oroszország teljes fegyverarzenáljának bevetése is napirendre kerülne, ha támadás érné az országot, például Kalinyingrádot. Az orosz elnök közben tagadta, hogy európai országok megtámadására készülne.

Mark Rutte NATO-főtitkár már korábban is a szövetséget érő legnagyobb és legközvetlenebb fenyegetésként beszélt Oroszországról. Egy szeptemberi berlini beszédében azzal indokolta a veszély tartósságát, hogy az orosz ipar jelentős részét a háborús erőfeszítések szolgálatába állították, miközben Moszkva a harcok folytatása mellett a készleteit is feltölti. Ebből a nézőpontból Európának évekre előre kell terveznie saját védelmét.

De Franciaország és Lengyelország közös nyilatkozata is az EU-t és a NATO-t érő legsúlyosabb, tartós fenyegetésként azonosította Oroszországot. A két ország az orosz katonai építkezésre és hibrid műveletekre hivatkozva sürgette az elrettentés és a védelem megerősítését.

Ahogyan az ukrajnai háború 21 tanulságáról szóló korábbi cikkünkben is bemutattuk, az egyik legsúlyosabb felismerés, hogy egy esetleges fegyverszünet sem állítaná automatikusan helyre Európa biztonságát. Moszkva tartósan ellenőrzést akar gyakorolni közvetlen környezete felett, így akár meggyengült állapotban is hosszú távú stratégiai fenyegetés maradhat. 

Észtország az orosz határnál erősít

Nemrég arról írtunk, hogy az ország az orosz határhoz közelebb helyezi át legképzettebb katonai egységeit. A Financial Times beszámolója szerint az alakulatok egy része a tapai bázisról kerül keletebbre, Narvában pedig egy ezer katona befogadására alkalmas támaszpontot építenek.

Az átszervezés az „aktív védelem” része, amelyhez az ukrajnai háború tapasztalatai adták az egyik legfontosabb ösztönzést. A balti országokban komolyan számolnak egy esetleges orosz támadással, miközben a nyugati hírszerző szolgálatok eltérően ítélik meg, mennyire valószínű a közvetlen katonai fellépés, illetve a hibrid műveletek további erősödése.

Az észt lépés jelentőségét az adja, hogy a kockázatértékelésből kézzelfogható katonai döntés lett.

Moldovában már sérültje is van egy másik orosz incidensnek

Moldovában az ukrán infrastruktúrát érő orosz támadások nyomán lövedék csapódott be a Palanca–Maiaki–Udobnoe határátkelő közelében. A moldovai határőrség közleménye szerint a lövedék a földről felpattanva egy, a sorompónál álló menetrend szerinti busznak ütközött.

A jármű és az ellenőrzőfülke megrongálódott, egy moldovai határőr könnyebben megsérült. A hatóságok további sérültről nem számoltak be, az átkelő működését viszont felfüggesztették.

Maia Sandu moldovai elnök már az esetet megelőzően arról beszélt, hogy orosz rakéták és drónok sértették meg az ország légterét, majd moldovai területen robbantak fel. Az Anadolu tudósítása szerint az elnök egész Európára kiterjedő veszélynek nevezte Moszkva fellépését. Az orosz fél korábban vitatta a moldovai vádakat és a lezuhant drónok orosz eredetének bizonyítottságát.

A határőrségi közleményből nem állapítható meg, hogy Moldovát szándékosan vették-e célba. A gyakorlati következmény ettől még világos: az ukrajnai infrastruktúra elleni támadás egy másik ország határforgalmát is megakasztotta, és személyi sérülést okozott.

Németország konkrétan az oroszok elleni háborúra számít

A fronttól távolabb fekvő Németországban is konkrét támadások lehetőségével számolnak. Martin Jäger, a német Szövetségi Hírszerző Szolgálat vezetője a Bundestagban arra figyelmeztetett, hogy fennáll az Oroszországgal kialakuló erőszakos konfliktus veszélye. Oroszország tevékenységét „árnyékháborúnak” nevezte, és további megfélemlítési kísérletekre számít.

Példaként a lipcsei repülőtéren augusztusban meghiúsult merényletkísérletet említette: ukrán teherszállító repülőgépek közelében robbanóanyaggal felszerelt drónt találtak. A német kormány Oroszországot tette felelőssé az ügyért. Jäger értékelése szerint Moszkva az európai kormányok döntéseit próbálja befolyásolni, és meg akarja törni Ukrajna politikai támogatását.

A figyelmeztetéshez ugyanakkor hozzátartozik egy lényeges megállapítás: a BND jelenleg nem lát arra utaló jelet, hogy Oroszország nagyszabású támadást készítene elő a NATO területe ellen. A hírszerzés vezetője elsősorban a balti térségben tart elképzelhetőnek alacsony intenzitású katonai műveleteket.

Ebből az következik, hogy a veszély megítélésében a művelet mérete és célja is számít. A szabotázs vagy egy korlátozott katonai akció kockázatát akkor is komolyan lehet venni, ha egy átfogó háború előkészületei nem láthatók.

Egy rosszul felmért provokáció is elég lehet

De mi történik, ha egy ilyen művelet súlyosabb következménnyel jár, mint amire a végrehajtói számítottak? Ezt a veszélyt járja körül az El País nemrég megjelent elemzése. A spanyol lap európai és NATO-tisztségviselőkkel, hírszerzési forrásokkal és kutatókkal beszélve arra jutott, hogy egyre bizonytalanabb a határ a hibrid műveletek és a nyílt fegyveres konfrontáció között. A megszólalók egyik fő aggodalma egy olyan incidens, amelynek következményeit valamelyik fél rosszul méri fel.

A lapnak nyilatkozó Emily Ferris, a brit RUSI kutatóintézet szakértője a lipcsei ügy kapcsán azt emelte ki: Moszkva, és valószínűleg maga a NATO sem látja teljesen tisztán, hol húzódnak a katonai választ kiváltó vörös vonalak. Ez különösen kockázatossá teszi azok próbálgatását.

Az elemzés a civil infrastruktúra sérülékenységére is kitér. Az energiaellátás, a vízszolgáltatás vagy a közlekedés megzavarása súlyos következményeket okozhat, ezért több európai ország ezek védelmét és a lakosság felkészítését is erősíti.

Mindez arra figyelmeztet, hogy a fenyegetés súlyát a hétköznapi működésre gyakorolt hatásával együtt érdemes mérni. Egy határátkelő lezárása, egy repülőtér kiesése vagy egy közszolgáltatás leállása már azelőtt kézzelfoghatóvá teheti a konfliktust az emberek számára, hogy a politikai vezetők megegyeznének annak pontos minősítésében.

Hol húzódik a NATO válaszának határa?

Az orosz incidensek miatt a NATO eddig nem alkalmazta a kollektív védelemről szóló 5. cikket. A rendelkezést a szövetség történetében egyszer, az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadások után hívták segítségül. A NATO hivatalos tájékoztatója szerint ugyanakkor súlyos kibertámadások és más hibrid támadások is elérhetik az alkalmazásához szükséges küszöböt. Annak megítélése, hogy egy esemény fegyveres támadásnak számít-e, mindig az adott esettől függ.

Az ismétlődő incidensek és a súlyos károkozás lehetősége miatt egyre nehezebb pusztán elméleti kérdésként kezelni, hogy milyen esemény váltana ki közös szövetségi fellépést. A kollektív védelem alkalmazásának lehetősége így közvetlenül összekapcsolódik azzal, hogyan kezelik a következő légtérsértést vagy szabotázsakciót. Ebből azonban még nem következik, hogy az 5. cikk aktiválása küszöbön állna.

Rutte is ezt a különbséget hangsúlyozta, amikor egy szeptember végi nyilatkozatában közölte, hogy nincs közvetlenül fenyegető orosz támadásveszély a NATO területe ellen. A főtitkár nyugalmat, a védelmi képességek erősítését és Ukrajna támogatásának folytatását szorgalmazta. Értékelése szerint Moszkva a hibrid műveletekkel éppen a szövetségesek megosztását és figyelmük elterelését próbálja elérni.

Az 5. cikk alkalmazása segítségnyújtási kötelezettséget jelent, de a szövetségesek maguk határozzák meg, milyen intézkedést tartanak szükségesnek; ebbe a fegyveres fellépés is beletartozhat. Ezért félrevezető lenne minden újabb légtérsértést vagy szabotázsgyanút egy automatikusan induló NATO–orosz háború előszobájaként bemutatni.

A közelmúlt fejleményei együtt mégis indokolják a figyelmet. A felkészülés, a már bekövetkezett károkozás és a hírszerzési figyelmeztetés eltérő súlyú jelzés, amelyek más-más választ igényelnek. Európa számára az egyik legnehezebb feladat éppen az lehet, hogy minden esetben arányosan reagáljon, miközben az ismétlődés ne tegye megszokottá a fenyegetést. Az, hogy egy incidens ismerősen hangzik, a következményeit még nem teszi kevésbé súlyossá.