Újratervezés: sokat fogyaszt az autód, íme néhány jótanács

A legtöbb járművezető laikusként ül a kormánykerék mögé. A jogosítvány megszerzése érdekében elvégzett egy tanfolyamot, ahol a legalapvetőbb gépkezelési készségeket belé sulykolták. Az azóta megtett kilométerek ezrei alatt ezek tovább csiszolódtak, tényleg készséggé váltak, de egyáltalán nem biztos, hogy a leghatékonyabb, legideálisabb működést és közlekedést biztosítják. Ezért a közlekedésre fordított költségekre, köztük a hajtóanyagokra költött pénzmennyiség csökkentését a fejekben kell elkezdeni.

A járművet adottságnak kell tekinteni, ugyanis az elmúlt években kevesen cserélték le az autójukat, és még kevesebben voltak annyira tudatosak - vagy volt lehetőségük arra -, hogy alacsony károsanyag kibocsátású, gazdaságosabban üzemeltethető modellt használjanak. Fontos kiemelni, hogy a gyárak által sok pénzért kifejlesztett, vagy beszállítóktól megvásárolt technológiák csak akkor fejtik ki hatásukat, ha megfelelően működtetik azokat. Igazából mindegy, hogy van-e ilyen technológia egy autóban vagy nincs, kellő előrelátással minden esetben jelentős megtakarítás érhető el.

Nem szabad guruló raktárnak használni az autót. Minden, a használatához nem nélkülözhetetlen tárgyat ki kell belőle pakolni, ugyanis minden kg növeli a fogyasztást. Az autógyárak legújabb modelljeikkel kapcsolatban már büszkén hangoztatják, hogy az nem lett nehezebb a több és jobb felszereltsége ellenére sem. Vannak olyan gyártók is, amely egyenesen a tömegcsökkentésben látják az üdvözítő megoldást, a hibrid és egyéb alternatív hajtások előtt, mellett. Amin nem szabad spórolni, az viszont a jármű kivilágítása, minden napszakban, minden úton. Annyival nem fogyaszt többet a felkapcsolt lámpák miatt, mint amit nyerni lehet egy elmaradt balesettel!

A következő lépcsőfokot az útvonal megtervezése jelenti. A nagyvárosokban szinte mindenhol van alternatív útvonal. Aki több éve él egy adott városban - és nem bekötött szemmel, vagy folyamatosan olvasva utazik -, még a tömegközlekedést igénybe véve is tudhatja, hogy mikor, mely irányokban és utakon alakulnak ki torlódások. Aki pedig rendszeresen autózik, annak egyenesen tudnia kell. Érdemes úgy szervezni a programot és összeállítani az útvonalat, hogy a várhatóan beduguló útszakaszok ne essenek bele. Ez egy városban azt jelenti, hogy - pl. Budapesten a XIII. kerületből a XI. kerültbe - egészen más útvonalon a legcélravezetőbb elindulni reggel, napközben és este is.
Sajnos sok olyan járművezetővel lehet találkozni, akik a lakásuk, az óvoda, iskola, a munkahely és a bevásárlóközpont "négyszöget" érintő útvonalon kívül nem ismernek mást. Nem tudják - mert a létezéséről sem tudnak -, hogy egy párhuzamos utcában adott esetben kisebb a forgalom, vagy ha egy másik hidat választanak, mennyi időt és energiát takarítanának meg.

Települések között már kisebb a választási lehetőség, de az országutakra nem is jellemző az a fajta dugó, ami a városokban előfordul. Minden útfajtára érvényes viszont, hogy a haladásra kell törekedni, ugyanis az álló autó fogyasztja a legtöbb hajtóanyagot - megtett kilométerre vetítve. Talán a megszokottnál nagyobb odafigyelést igényel, de hasznos a közlekedésre folyamatként tekinteni, és nem csak közvetlenül az autó előtti utat nézni meredten. A közlekedésszervezők matematikai és tapasztalati módszerekkel igyekeznek meghatározni a fázisrendeket, melyek csak akkor működnek rendeltetésszerűen, ha ebben a felhasználók, azaz az autósok is partnerek. Ezért mindenkinek törekednie kell arra, hogy kihasználja az adott útszakaszra érvényes maximális sebességet, ezzel biztosítva saját maga és mások számára is a folyamatos haladást. A városon belüli 50, vagy 70 km/h-s sebesség alatti közlekedés nem mérsékli a fogyasztást, sőt ellenkezőleg, a több megállás és újraindulás miatt jelentősen növeli azt!

Természetesen nem lehet mindenhol megállás nélkül haladni, ezért ha szükséges, akkor kellő előrelátással érdemes végrehajtani ezt a manővert. Sokszor egészen messziről látszik, hogy piros lesz a következő jelzőlámpa. Ilyenkor a gáz visszavételével úgy lehet közelíteni a kereszteződéshez, hogy az autó gyakorlatilag nem fogyaszt egy csepp hajtóanyagot sem. Kis szerencsével még a megállás előtt vált a lámpa, és máris nem nulláról kell mozgásba lendíteni az egy tonnánál is nehezebb testet. Ha mégis meg kell állni, majd ez után újraindulni, akkor azt kellő határozottsággal kell tenni. Kis sebességnél jóval alacsonyabb a menetellenállás, mint akár csak 40-50 km/h-nál. Ezért ilyenkor kevesebb energia szükséges a leküzdéséhez - amiben még az autók, műszaki felépítésüknél fogva - még segítenek is. Kis sebességnél, az első pár fokozatban intenzívebben - de nem padlógázzal - gyorsítva, majd az elért sebességet tartva megint csak jelentős decilitereket lehet megtakarítani a 100 km-enkénti fogyasztásból.