Fektessünk régi fényképezőgépekbe: a dupla haszon garantált

Egy brit aukciós ház fényképezőgépekkel foglalkozó szakértője és tanácsadója szerint a Polaroid fényképezőgépeket olyan volumenben gyártották, hogy azok a nagy darabszám miatt elértéktelenedtek. Ugyanakkor vannak olyan modellek, mint a 70-es évek közepéről származó Polaroid SX70, ami már-már műkincs kategória, értéke becsomagolt állapotban 100 font (32 ezer forint) felett van, a 80-as évek elejéről származó aranyozott kiadás megérhet akár 200 fontot (64 ezer forintot) is.

A szakértő megjegyzi, hogy a filmes fényképezés technikailag elavulttá, de történelmileg a fényképezés elválaszthatatlan részévé vált, a hobbi-fotósok körében továbbra sem veszít a vonzerejéből. A Polaroid technológiát egy amatőr fényképész, Edwin Land találta fel 1947-ben, a világszerte a virágkorát a 70-es évek közepén élte, amikor - becslések szerint - évente több mint egymilliárd felvétel készült.

A korábbi csúcsminőségű gépekhez a mai napig használatban lévő 35 mm-es filmet használták, ez valószínűleg még népszerűbbé teszi az ilyen készülékeket. A legnagyobb érdeklődés a II. világháború után gyártott Leica készülékek iránt tapasztalható. A nyolcvanas évek közepén egy 1954-es Leica Rangefinder M3-at 250 fontért (80 ezer forintért) lehetett megvásárolni, ami egy évtizeddel később már ezer fontot (320 ezer forintot) ért. A legnagyobb gyűjtők közé tartozó japánokat érintő gazdasági csökkenés visszavetette a régi fényképezőgépek piacát, de azóta újra emelkednek az árak és ugyanaz a készülék most körülbelül 600 fontot (190ezer forintot) érhet.

Egy Leica eredeti állapotában 2 ezer fontot (640 ezer forintot) ér, ez egy első osztályú befektetés lehet, tudni kell róla, hogy ez a fényképezőgép jobb minőségű képeket készített, mint sok mai készülék. A német gyártó, részese volt a fényképezőgép-gyártás 20-astól 60-as évekig tartó arany-korszakának, amikor a készülékek előállítása során sikeresen ötvözték a kézzel történő és a gépi megmunkálást.

A gyűjtők által a másik kedvelt német típus a Zeiss Contax and Voigtländer, ezek között az 50-es évek elején gyártott Voigtländer BESSA II a legkeresettebb Apo-Lanthar lencsével. A készülék hibátlan lencsével megérhet akár 2 ezer fontot (640 ezer forintot) is, a lencse nélküli modell csupán 250 fontot (80 ezer forintot) ér. Ezek a készülékek ára a ma megvásárolható legmodernebb készülékekkel vetekszik, annyi különbséggel, hogy a régi készülék tartja az értékét.

1994-ben a Leitz fényképezőgépgyár a Királyi Fényképészeti Egylet százéves évfordulójára készített egy 100 darabból álló Leica M6-os sorozatot, ami a hozzá tartozó 50mm-es Summicron lencsével bontatlan állapotban több mint 4000 fontot (1,3 millió forintot) ér.

Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy régi fényképezőgépek gyűjtését ne a legdrágább készülékek megvásárlásával kezdjük. Bölcs tanács, hogy először csatlakozzunk a fényképezőgép gyűjtők klubjához, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatunk és információt cserélhetünk a készülékekről és azok értékéről.

A második lépés, hogy be kell szerezni az iparág bibliájának tekintett McKeown Útmutatót, amely régi, klasszikus fényképezőgépekről tartalmaz fontos adatokat. Ennek segítségével leellenőrizhetjük a készülékünk értékét, ha nem akarjuk megvásárolni az egész könyvet, akkor egy könyvtárban lefénymásolhatjuk a minket érintő oldalakat. Ha csak tisztán a készüléket nézzük, mint befektetést, akkor hibát követünk el, az igazi megtérülést a fényképészet szeretete és az örömmel készített képek jelentik.

Forrás: www.telegraph.co.uk

Büszkeséggel és örömmel tölti el az 50-es évekből származó Ensign 820-as, ami kereskedőkön keresztül 150 font (48 ezer forint) körül még mindig beszerezhető. Egyéb brit gyártmányú készülékei is vannak, egyik legértékesebb darabja a teleobjektívvel ellátott Corfield WA67 modell, ami 2200 fontot (700 ezer forintot) ér.