Fektess be okosan! Nem olyan bonyolult a képlet...

Általában az első és legalapvetőbb kérdés, hogy milyen céllal fektet be valaki. Természetes, hogy nehéz elérni céljainkat, ha azt sem tudjuk, mik azok. Létezhet persze több célkitűzés egyidejűleg, például hogy az elkövetkező 5 éven belül nagyobb lakásba költözünk, 10 éven belül pedig abbahagyjuk a munkát.

A cél által meghatározott időtáv közvetetten behatárolja, hogy mibe is fektethetünk, illetve milyen súlyokat alkalmazhatunk portfoliónk összeállításánál. Minél hosszabb távra tervezzük a befektetést, annál magasabb részvényaránnyal kalkulálhatunk, hiszen hosszú évek során a kockázat kiegyenlítődik. (Számos kutatás igazolja, hogy 15 éves időtávon nincs jobb befektetés a részvényeknél, rövidtávon azonban - az időzítésre fókuszálva - könnyen mellé lehet nyúlni.) A Buffett-féle stratégiát szem előtt tartva olyan egyedi részvényt nem szabad megvenni, amit nem szeretnénk legalább 5 évig tartani.

Azt sem árt előzetesen lefektetni, hogy mekkora veszteséget tudunk és vagyunk hajlandók elviselni, a kockázatvállalási hajlandóság ugyanis erősen behatárolja a portfolió főbb eszközosztályok közötti felosztását. (Gyakori hiba, hogy a befektetők hibásan értékelik saját teljesítményüket, hiszen alig sikerül felülteljesíteni a benchmarkot. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a piacok hatékonysága miatt hosszabb távon szinte lehetetlen jelentős mértékben felülteljesíteni.)

A befektetési portfolió összeállításánál rendkívül fontos a tudatosság: azaz a fenti paraméterek meghatározását és az eszközosztályok súlyait megállapítva el kell végezni az osztályokon belüli tőkeallokációt is. (Amennyiben pénzünk 70%-át részvényekbe, 30%-át pedig kötvényekbe rakjuk, a következő kérdés egyértelműen az lehet, hogy mégis milyen részvényeket vegyünk...)

A befektetés szisztematikus megközelítésénél a célok, az életkor és kockázatvállalási hajlandóság határozzák meg együttesen a portfolió összetételét, ezen faktorok mindegyike változik azonban idővel, így az összeállított portfolió sem örökéletű változatlan formában.

A legtöbb tanácsadó a fenti paraméterek alapján tesz ajánlatot, arra azonban nem mindenki figyelmeztet, hogy a súlyok nem kőbe vésettek, az árfolyamok változásával gyakorlatilag folyamatosan átalakulnak. (A 60-40%-os részvény-kötvény arány a részvények felértékelődésével könnyen 80-20%-ra módosulhat, ha nem teszünk semmit...)

Az átértékelődés hatására bekövetkező súlyponteltolódás következtében kialakuló portfolió egyre kevésbé tükrözi a korábban vázolt tényezők által indokolt összetételt, ezért tudatos befektetőként mindenképpen lépnünk kell! A kérdés csak az átrendezés indokolt gyakorisága, melynél a Vanguard Group tanulmánya az 5%-os küszöbönkénti átsúlyozást tartja kockázati és költség szempontból is az egyik leghatékonyabbnak. A beavatkozások gyakoriságát ritkíthatja, ha a részvények osztalékát kötvényekbe forgatja vissza a befektető.

Az átsúlyozás természetesen az eszközosztályokon belül is ajánlott: gondoljunk csak bele azon befektetők esetébe, akik a 2000-2001-es években húsbavágó veszteségeket szenvedtek el, mert portfoliójukban túlsúlyozottá váltak a technológiai részvények. Számos szakértő által elfogadott alapszabály, hogy részvényportfoliónk 5%-ánál többet egyetlen egyedi részvény sem tehet ki túlzott kockázatvállalás nélkül.

A szektoronkénti súlyozásban és az adóoptimalizálásban természetesen szakértők is segítségünkre lehetnek, az alapvető tényezőket azonban ajánlott mérlegelni, mielőtt bárkit is felkeresnénk!