Így verik át a lakáshiteleseket: ez is a válsággal jár?

Értékbecslés heti kilencszer? Hajmeresztő tételek...

A professzor adatai szerint a misztikus túlszámlázásos tételek a késedelmesen fizetők esetében jelennek meg a kivonaton, kedvező esetben: a vizsgált piaci szereplők 40%-a ugyanis nem is részletezte megfelelően a felszámított díjakat. A tételek között faxolással és emailes információszolgáltatással kapcsolatos költségek mellett szükségtelen értékbecslések és hasonló érdekességek sorakoztak.

Amint arról egy korábbi részletesebb összeállításunkban beszámoltunk, az amerikai magáncsőd esetekben bíróság működik közre, mely a kutatásban szereplő esetekben sem volt tétlen: a kiszabott díjak túlnyomó részét jogtalannak ítélte meg, így érvénytelenítette. Az egyik esetben az adós 67 202 dollárt kapott, miután fény derült arra, hogy a bank számos könyvelési hibát vétett hitelével kapcsolatban és több mint 15 000 dollárt számított fel késedelmi díjként.

A magáncsőd esetekre specializálódott ügyvédek tapasztalatai szerint az esetek mintegy 90-95%-ában lehet megkérdőjelezhető banki díjakkal találkozni, mely csalássorozat már évek óta húzódik. A helyzetet súlyosbítja, hogy a tisztességtelen díjszabás nem csak a csőd közeli helyzetben lévőket sújtja, hanem az egyetlen alkalommal késedelmesen fizetőket is.

Az egyik legérdekesebb esetben az adós a késedelmi díjak felett 1000 dollárt kellett volna hogy megfizessen rendkívüli értékbecslés címén, majd a vizsgálat során kiderült, hogy ingatlanja papíron egyetlen hét során kilenc alkalommal esett át úgynevezett "drive-by inspection"-ön, azaz éppen csak ránéztek, hogy a hitelező számára megfelelő fedezetet biztosító állapotban van-e.

Hogy juthat eddig egy piac? A lehúzás kódolva van a rendszerbe...

A fentiekből persze úgy tűnik, hogy egyszerűen csak ügyvédet kell fogadniuk a bajbajutottaknak és máris megússzák a jogtalanul felszámított díjakat, ha azonban jobban belegondolunk beláthatjuk, hogy a jogi képviselet megfizetése nem minden esetben éri meg, olykor ugyanis a vitatott tételek összértéke kisebb az esetleges jogi költségeknél. Ilyenkor a pénzügyi szolgáltatók gyakorlatilag tisztességtelen magatartásuk folytán jutnak extra profithoz.

A hibalehetőség persze nem a bankok gonoszságára vezethető vissza, különösen mert nem is ők állnak a kulcspozícióban! Míg évekkel ezelőtt az a bank kezelte az adós törlesztését hónapról-hónapra, aki a hitelt folyósította, addig mára a rendszer sokkal bonyolultabbá vált. A régi struktúrában ha az ügyfélnek nem tetszett valami, egyszerűen refinanszíroztatott egy másik bankkal, újabban azonban már ez sem garancia a sikerre, lássuk miért!

Ma már úgy működik a piac, hogy a hitelt folyósító pénzintézet a legritkább esetben tartja meg magának, saját portfoliójában az ügyfelet, sokkal inkább összecsomagolja a hiteleket és értékpapírosítva továbbértékesíti őket. A portfoliót kezelő cég ilyenkor megbíz egy harmadik felet azzal, hogy kezelje az adósságot, azaz hónapról-hónapra szedje be a törlesztést jutalék fejében. (Ez a jutalék a prime jelzáloghitelek esetén a kezelt törlesztési összeg 0,25%-ára, míg subprime hitel esetén annak 0,5%-ára tehető.)

Ezen standard jutalék felett a harmadik félként belépő szolgáltatók profitra tehetnek szerint a beérkezett tételeken a továbbutalásig elért hozamból, erre azonban csak rendkívül rövid idejük van, úgy tűnik azonban, hogy az extra díjak kitalálásával igyekeznek orvosolni a problémát.

A legnagyobb gondot talán az jelenti, hogy az adós refinanszírozás útján sem lehet biztos a szabadulásban, könnyen lehet ugyanis, hogy az új folyósító bank ugyanannak az adósságkezelő társaságnak adja majd ki a feladatot, amely azelőtt tisztességtelenül járt el az ügyféllel.

Magyarország: szerencsére le vagyunk maradva!

A fenti eseteket sokkal inkább érdekességük és az amerikai struktúra miatt foglaltuk össze, mintsem hazai relevanciájuknak köszönhetően. A magyarországi jelzáloghitel piacon ugyanis a kínálati paletta szélesedése mellett a termékek egyszerűségére, könnyebb átláthatóságára való törekvés jelenik meg. Ennek egyik eleme többek között a tisztán kamat típusú hiteltermékek feltűnése, melyek esetén minden költségtétel ebbe az egy elembe kerül beárazásra a könnyebb áttekinthetőség érdekében.

Hazánkban minden bizonnyal nem járna jól az a bank, mely hasonlóan durva trükközésbe kezdene, itt ugyanis nem alakult még (?) ki az amerikaihoz hasonló bonyolultságú struktúra, azaz egy refinanszírozással az adós könnyen megmenekülhetne a tisztességtelen praktikáktól. Mindezeknek köszönhetően a hazai piacon a tengerentúlihoz hasonló horderejű és elterjedtségű trükkökről nincs tudomásunk.