40%-kal drágább a kínai munkaerő a magyarnál - hogy is van ez?

költséget mutató Lettország között.

Hazánk az európai mezőny vége felé helyezkedik el az éves szinten közel 10 ezer eurós költségszinttel. Igencsak meglepő ugyanakkor, hogy a Mercer, a világ egyik legnagyobb humánerőforrás-gazdálkodással és kutatással foglalkozó intézete által publikált adatok szerint a kínai munkaerő éves összehasonlításban átlagosan 40%-kal drágább a magyarnál. Az adatok arra utalnak: nem véletlen az, hogy számos európai, illetve más kontinensbeli befektető egyre inkább a kelet-európai országok munkavállalóinak foglalkoztatásában gondolkodik.

A világ egyik legnagyobb humánerőforrás gazdálkodással és kutatással foglalkozó intézete, a Mercer a napokban jelentette meg tanulmányát az európai foglalkoztatottsági költségekről. Ez arra mutat rá, hogy tetemesek a foglalkoztatottsági költségkülönbségek az öreg kontinensen, melyek érdemben befolyásolhatják a befektetői döntéseket, illetve ezzel párhuzamosan a munkaerő áramlását is.

Az adatok szerint míg a legdrágábbnak számító Belgiumban éves szinten átlagosan 53,577 eurót tesz ki egy alkalmazott foglalkoztatására kiadott összeg, addig Lettországban mindössze 4.752 euró ez a kiadási tétel. Az első ábra csak a nemzeti átlagjövedelem alapján, míg a második a bérekre rakódó különféle járulékok alapján is rangsorolja az országokat.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a jellemzően legjelentősebb tételnek számító társadalombiztosítási jellegű kiadások mekkora részarányt képviselnek a teljes foglalkoztatottsági költségeken belül. Kiugróan magas érték jött ki Kína esetében, Magyarország számos kelet-európai országgal a lista elején áll.

A magyarországi 9.946 eurós éves foglalkoztatotti átlagfizetés az EU-25 átlagnak mindössze a 35%-át teszi ki, míg az EU-15-nek mindössze 24%-át. A régiós versenytársak közül az alábbi táblázat alapján látható, hogy viszonylag magas a bérköltségszint, ami a regionális tőkevonzó képesség szempontjából kedvezőtlen tény.

Módszertani kérdések

A Mercer a foglalkoztatottsági költség kiszámításához (értelmezésünk szerint) a nemzeti átlagjövedelemhez (melyben a bérekre rakódó adóterhek is benne vannak) hozzáadja a társadalombiztosítási jellegű, a kötelező és a (foglalkoztató általi) önkéntes jellegű (pl. önkéntes nyugdíjpénztári, halálesetre vonatkozó biztosítási, rokkantsági, illetve orvosi) járulékfizetési díjakat, és ezek összegét tekinti az irányadó költségnek egy-egy ország esetében. Egyéb járulékok súlya a Mercer indoklása szerint túlzottan országspecifikus, és részarányuk a munkáltatók által fizetett költségeken belül elhanyagolható.

Amint arra a jelentés is utal, nem feltétlenül lehet szerencsés csupán a nemzeti átlagbéreket használni országok közötti befektetési döntés meghozatalához az egyes országokon belüli jelentős ágazati (és térségi) foglalkoztatottsági költségszintek miatt, ezeket ugyanis "elfedi" a nemzetgazdasági átlagos adat.