Pénzcentrum • 2026. március 3. 16:04
A világgazdaság az elmúlt hónapokban szinte dacos nyugalommal viselte a politikai és kereskedelmi feszültségeket, miközben az infláció lassan visszahúzódott és a tőzsdék új csúcsokat döntöttek. Egy Irán körüli háború azonban már most egészen más léptékű próbatételnek tűnik: ha az energiaárak tartósan elszállnak, az nemcsak a benzináraknál, hanem a kamatdöntéseknél, a vállalati beruházásoknál és végső soron a gazdasági növekedésben is gyorsan megmutatkozhat.
Mint ismert, a hétvégén súlyos katonai események rázták meg a Közel-Keletet. Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni csapásai gyorsan szélesebb regionális konfliktussá kezdtek terebélyesedni, miközben a térség több pontján is nőtt a katonai készültség.
Így robbant ki Izrael és Irán háborúja a Közel-Keleten
Bár a piacok első reakciója alapján úgy tűnhetett, mintha egy hirtelen, előre nem látható esemény rázta volna meg a térséget, valójában egy régóta izzó konfliktus újabb fejezetéről van szó. Irán és Izrael, illetve az Egyesült Államok közötti feszültség évtizedes múltra tekint vissza, és az elmúlt években többször is látványosan a felszínre tört. A tavalyi, „12 napos háborúként” emlegetett összecsapás már megmutatta, milyen gyorsan képesek eszkalálódni a közvetett katonai akciók.
A belpolitikai feszültségek is hozzájárultak a mostani helyzethez: az iráni tüntetések brutális leverése után újabb szankciók és kemény washingtoni üzenetek érkeztek. Donald Trump akkor nyíltan fenyegette Teheránt további lépésekkel, ami tovább mélyítette a bizalmi válságot. A mostani események tehát nem a semmiből érkeztek, hanem egy olyan történelmi ellentét újabb fellángolásai, amelyben a geopolitika és a belpolitika régóta veszélyes elegyet alkot.
A világgazdaságban a legnagyobb aggodalmat az váltotta ki, hogy a harcok kiterjedése veszélybe sodorhatja a globális energiaellátás egyik kulcsfontosságú útvonalát, a Hormuzi-szorost.
A nemzetközi piacok első reakciója az olajárak emelkedése volt, a befektetők pedig most azt próbálják felmérni: egyszeri sokkról van szó, vagy egy elhúzódó válság kezdetéről, amely az egész világgazdaságot új pályára állíthatja. Innen érdemes rátérni a lényegre: mit jelentene egy Irán körüli háború a globális gazdaság számára?
Továbbra is az olaj a kulcskérdés
Az elmúlt évben a világgazdaság meglepően ellenállónak bizonyult. Bár Donald Trump kereskedelmi háborús retorikája, az amerikai intézmények elleni támadások, valamint a Grönlanddal kapcsolatos fenyegetések komoly bizonytalanságot okoztak, a globális növekedés nem omlott össze. Az infláció a legtöbb fejlett gazdaságban mérséklődött, az európai részvénypiacok pedig új csúcsokra emelkedtek. Ez utóbbi helyzet komolyan megváltozott a közel-keleti események után. (részletek az alábbi cikkben olvashatók:)
A legfontosabb kérdések azonban az olajpiacon dőlnek el. A kérdés az, sikerül-e elkerülni az energiaexport tartós leállását a Hormuzi-szoroson keresztül, amely Irán déli partjai mentén húzódik, és amelyen a világ olajkereskedelmének mintegy ötöde halad át.
Ha a szállítás fennakadások nélkül folytatódik, és az árakat sikerül kordában tartani – például a kitermelés növelésével –, akkor a gazdasági kár korlátozott maradhat. Ha viszont a szoros lezárása vagy tartós zavarok következnek be, az olajár-robbanás újra felélesztheti az inflációt, keresztülhúzhatja a kamatcsökkentési terveket és megingathatja az üzleti bizalmat.
Mennyire szállhatnak el az olajárak?
Két alapforgatókönyv körvonalazódik.
- Az első, súlyosabb verzió szerint a Hormuzi-szoros forgalma jelentősen és tartósan leáll. Mivel a világ egyik legfontosabb tengeri „szűk keresztmetszetéről” van szó, ez monumentális árrobbanást okozna. Elemzők szerint ilyen esetben a Brent olaj ára könnyen 100 dollár fölé emelkedhet hordónként. A jegyzés már most is hétéves csúcsközelben mozog, 73 dollár körül, közel 12 százalékos havi emelkedés után. Egy ilyen sokk nemcsak az olaj-, hanem a földgázpiacot is megrázná, ami különösen Európában okozna újabb inflációs nyomást.
- A második, valószínűbb forgatókönyv szerint nem a teljes szoros zár le, hanem Irán saját exportja esik ki. Irán januárban napi 3,45 millió hordó nyersolajat termelt, ami a globális kínálat kevesebb mint 3 százaléka. Ez érzékelhető, de nem rendszerszintű kiesés. Ebben az esetben az ár inkább 80 dollár környékére ugorhat.
Az OPEC+ már jelezte, hogy áprilisban napi 206 ezer hordóval növeli a kitermelést, ami a piac megnyugtatását szolgálja, de az emelés mértéke kisebb a vártnál. Fontos részlet: egy tartós, 10 dolláros áremelkedés önmagában még nem rengetné meg a világgazdaságot. A kérdés az, meddig és milyen szinten ragadnak be az árak.
Mit jelentene a 100 dolláros olaj az Egyesült Államoknak?
Az Egyesült Államok ma sokkal kevésbé függ a külső energiától, mint korábban. Az amerikai adatok szerint 2024-ben a felhasznált energia mindössze 17 százaléka származott importból, ami 40 éves mélypont.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a globális árrobbanás ne fájna. Az amerikai benzinárak azonnal reagálnának, ami közvetlenül érintené a háztartásokat. A 100 dolláros olaj az elemzők szerint a jelenlegi 2,4 százalékos inflációt 4 százalék fölé tolhatná. Ez komoly fejfájást okozna a Fednek, amely 2 százalékos célt követ. Minden tartós 10 dolláros olajár-emelkedés 0,1–0,2 százalékponttal csökkentheti a következő 12 hónap GDP-növekedését.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Ha az ár 120 dollárig emelkedne és ott maradna, az már érzékelhető lassulást hozna az amerikai és a világgazdaságban. Mellékhatásként erősödhetne a dollár is. A tapasztalat szerint a geopolitikai sokkok és az energiaár-emelkedés támogatják az amerikai devizát.
Kína és Ázsia
A konfliktus egyik legnagyobb gazdasági vesztese Ázsia lehetne. A Hormuzi-szoroson áthaladó olaj és cseppfolyósított földgáz több mint 80 százaléka ázsiai piacokra tart. Kína, India, Japán és Dél-Korea különösen érintett.
Egy 100 dolláros Brent ár 0,6–0,7 százalékponttal is megemelheti a globális inflációt. Kína számára ez különösen kellemetlen lenne, hiszen gazdasága már most is törékenyebb a vártnál.
Kisebb infláció, de nagy energiaérzékenység
Európa egyszerre van jobb és rosszabb helyzetben. Az eurózónában az infláció jelenleg 1,7 százalék, tehát a cél alatt van, ami mozgásteret ad az European Central Bank számára.
Ugyanakkor az európai gazdaság különösen érzékeny a gázárakra. Egy újabb LNG-drágulás ismét versenyképességi problémákat okozhatna az iparnak, különösen Németországban. Az Egyesült Királyságban a Bank of England helyzete még kényesebb lehet. Ha az olajár hirtelen emelkedik, az megnehezítheti a kamatcsökkentési döntéseket, főleg egy megosztott monetáris tanács mellett.
Az amerikai bankrészvények a napokban a vámháborús sokk óta nem látott esést szenvedtek el, a technológiai szektor pedig az AI-hoz kapcsolódó korrekció miatt gyengélkedik. A Nasdaq Composite februárban már több mint 3 százalékot esett. Egy elhúzódó közel-keleti konfliktus újabb bizalmi sokkot okozhatna. Ha a befektetők attól tartanak, hogy a Fed nem tud kamatot csökkenteni, az tovább növelné a volatilitást.
Ugyanakkor nem mindenki borúlátó. Az elmúlt év megmutatta, hogy a világgazdaság meglepően ellenálló tud lenni a geopolitikai feszültségekkel szemben. A kérdés most az, hogy ez az ellenállóképesség kitart-e egy olyan konfliktus esetén, amely közvetlenül a globális energiaellátás ütőerét érinti.
A tét nagyobb, mint egy regionális háború
A mostani helyzetben nem pusztán katonai eseményekről van szó. A Hormuzi-szoros sorsa, az olajár tartóssága és a jegybankok reakciói együttesen határozhatják meg, hogy 2026 a kamatcsökkentések és a lassú stabilizáció éve lesz-e, vagy újra az infláció és a gazdasági bizonytalanság kerül a középpontba.
A világgazdaság eddig kibírta a sokkok sorozatát, most azonban egy olyan csomóponthoz érkeztünk, ahol az energiaárak alakulása döntheti el, hogy a jelenlegi törékeny egyensúly fennmarad-e, vagy egy újabb globális lassulás felé sodródunk.