Több tízezer magyart ítéltek szegénységre: nekik nem igazán van kiút a közmunkából

2022. januárjában 79 ezer magyar dolgozott a közmunka keretein belül, ez 10 százalékos csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest. Volt idő amikor 220 ezer közfoglalkoztatott is volt az országban, ahhoz képest ez pedig már tényleg egy jelentős csökkenés. De ez is a célja a programnak: visszavezetni, vagy átvezetni a benne résztvevőket az elsődleges munkaerőpiacra – ám hogy ez sok esetben miért sikertelen, annak számos oka van.

A közmunka kezdeteiről, azokról a társadalmi okokról, melyek életre hívták ezt a programot, no és persze a zsákutcákról Szombati Kristóf a TK Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa és Kovai Cecília a KRTK Regionális Kutatások Intézete tudományos munkatársa beszélt a Társadalomtudományi Kutatóközpont podcastjében, a Véleményeken túl című műsorban.

A közmunka egy nagyon domináns foglalkoztatási forma lett a 2010-es évektől kezdve a magyar kistelepüléseken, főként a hátrányosabb helyzetű régiókban. Emellett fontos társadalomszervező intézménnyé is vált.

Ez a program azoknak a rendkívül mély feszültségeknek a kezelésére jött létre, amelyeknek részben gazdasági, részben etnikai eredetük van. Helyre kellett állítani azt a rendet, melyet a gazdasági válság robbantott fel

 - mondta el Szombati Kristóf. Eredetileg szocialista-liberális koalíció hívta életre még 2009-ben, és a 2010-ben megválasztott új jobboldali kormány még fontosabb szerepet szánt a programnak. Át is alakították a szociális rendszert úgy, hogy tulajdonképpen ezen kívül nem nagyon volt más lehetőségük a vidéki mélyszegénységben élőknek jövedelemhez jutni.

Feszültségek törésvonalában

Tulajdonképpen egy mély válságra adott közpolitikai reakció volt a közmunka: egyrészt a 2008-as gazdasági világválság, de ugyanúgy benne volt a rendszerváltás óta húzódó magyar vidék válsága is. A szakértők elmondása szerint a rendszerváltás után kialakult egy olyan társadalmi csoport, amelyik tartósan leszakadt és kiszakadt az elsődleges munkaerőpiacból. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoztak, csupán az általuk végzett munka nem volt elismerve a többség által. Gondolhatunk itt  alkalmi munkákra, napszámra, a lényeg, hogy többségben nem mentek el pl. gyárakba dolgozni, ún. „rendes” munkát nem végeztek. Ez egy darabig nem volt probléma, ám egy ponton nyilvánvalóvá vált, hogy

ez a réteg nem csupán a munkaerőpiacról esett ki, hanem a társadalomból is, mely komoly belső feszültségekhez vezetett.

 - szögezte le Kovai Cecília . Helyi konfliktusokat is szült, például a fiatalok különféle módokon jelezték, elégedetlenek a viszonyokkal, hogy nincs kiút a helyzetükből. Bezártságérzetük volt, kilátástalannak tartották saját helyzetüket.

A közmunka a helyzetet úgy próbálta kezelni, hogy ezt a dezintegrálódott tartaléksereget visszahozta a vidéki közösségekbe, visszaléptette őket abba a hierarchikus rendbe, amelyben könnyebb eligazodni, ahol vannak kapaszkodók és egyértelmű, kinek hol a helye.

Látni kell, hogy bizonyos helyeken a közmunkának volt integrációs ereje, hiszen képes megszüntetni az egyén elhanyagolt állapotát - összegezték a szakemberek. Emellett a program hasznosnak bizonyulhat a település szempontjából is, hiszen azt a benyomást keltik, hogy minden rendben van: a közterek rendben, az emberek pedig dolgoznak. Arról nem is beszélve, hogy fontos bevételi forrást jelent az önkormányzatoknak. Ismét hierarchiába emelte a program az onnan kiesett embereket, szerény, de stabil jövedelmet kapnak, és egyfajta megbecsültséget is – hiszen a közmunkás a település részévé válik, elismerésben részesül a közösség felől. Ügyesen elfedi, de nem oldja meg a problémákat.

Egyirányú út

Havi bruttó 100 ezer forintos kereset nem sok mindenre elég, ugyanakkor sokan vannak, akik mégis ezt választják a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedés helyett – hogy miért, arról is részletesen beszéltek a szakemberek a podcastban.

A reindusztráció 2012-es beindulása után elérhetővé váltak olyan munkalehetőségek, melyek a korábbi években nem – főleg az autógyártás és az autógyártást kiszolgáló iparágak betelepülésével. Ez drasztikusan csökkentette a közmunka iránti igényt, és erre a kormányzat reagált is: csökkentették a helyeket. Ám ez csak egyes megyékre, régiókra igaz, máshol, ahová az iparosítás nem ért el, mai napig elképesztően fontos szerepe van a programnak a település életében, a szegények megélhetésében - hallhattuk. Ahol tehát nincs más munka, ott marad ez.

De más oka is van a benneragadásnak. Egyre inkább a nők maradnak benne a közmunkában, és ezt a jelenséget főleg háztartási stratégiák felől kell nézni: a nőknek sokkal kényelmesebb, ha ott tudnak lenni a településeken, így gondozási feladataikat sokkal könnyebben el tudják végezni, nem akadályozza őket a távolság. Akinek a gyerek oda jár iskolába, óvodába, azok számára praktikusabb, ha a közelben vannak. Vagy ha ápolni kell valakit, akkor az is lényegesen könnyebben megoldható. Éppen ezért a családanyák gyakran megőrzik a pozíciójukat a közmunkában, és a férfiak azok, akik eljárnak dolgozni a gyárba, üzembe vagy pedig napszámba. Ez egy működő, működtethető modell, hiszen a közmunka tényleg nagyon kevés pénz, de legalább stabil, így a többi bevétel fluktuálhat.

Sok esetben nem is működhet a kétkeresős családmodell, hiszen ezeken a területeken a munkahelynek sok esetben nagyon komoly kényszerei vannak, már ami a munkaidőt és a távolságot illeti. Nem ritka, hogy a dolgozó napi 12, vagy annál több órát is otthonán kívül tölt, hiszen a gyári buszok ugyan az utolsó zsákfaluba is elmennek a munkásokért, de cserébe sok idő elmegy az utazással. Ilyen körülmények között egy kétkeresős háztartás egyszerűen fenntarthatatlan, ha mindkét szülő távol lenne, az veszélybe sodorná a háztartások fenntarthatóságát.

Erre a problémára egyfajta stratégiai válasz a háztartások részéről, hogy az egyik fő otthon marad közmunkában

- ezért is hívják ezeken a vidékeken ezt a legcsaládbarátabb munkahelynek a szakemberek szerint, és abban is megegyeztek, hogy a gazdasági fellendülés ide vagy oda, ezen okokból kifolyólag a közmunka biztosan még sokáig velünk fog maradni.