Befektetési alapba fektetnél? - Érdekes eredmények láttak napvilágot...

Az ún. aktívan menedzselt alapok - nevükből adódóan - képzett elemzők tanácsaira támaszkodva igyekeznek mindig kiválasztani a valószínűsíthetően felülteljesítő részvényeket. Ennek természetesen számos vonzata van a befektetők számára: a szakembergárdát ugyanis meg kell fizetni (ennek költségeit egyértelműen a befektetők viselik a díjak formájában), valamint a gyakori adásvételből adódóan vaskos jutalékokat is hagyunk a brókereknél. Kedvezőtlen esetben ezen extra költségek és díjak felemészthetik az extra hozamot, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről...

A fenti konstrukciók díjait elviselhetetlenül magasnak tartó kisbefektetők számára megváltás volt, hogy 1976. augusztus 1-jén John C. Bogle forradalmi ötlete alapján létrejött az első indexkövető alap, a First Index Investment Trust.

Az úttörő stratégiája nem az volt, hogy mindig ráleljen a szuperbefektetésnek ígérkező papírokra, az alap egyszerűen a piaci indexet igyekezett leképezni, tehát az ennek megfelelő súlyokat rendelt a portfoliójában szereplő részvényekhez. Ez természetesen maga után vonta, hogy az alap költségei jóval alacsonyabbak lettek, mint az aktívan menedzselt társaié.

A lassú indulást követően igazi sikertörténetté váltak az indexkövető befektetési alapok, a ma már Vanguard 500 Index Fund néven ismert első ilyen alap a világ harmadik legnagyobb befektetési alapjává nőtte ki magát, csaknem 67 milliárd dolláros eszközértékkel. Ma már persze léteznek különböző indexekhez kötött alapok (külföldi tőzsdeindexek, kispapírokat tömörítő indexek, ágazati indexek...), az ETF-ek által nyújtott lehetőségekről nem is beszélve.

Nem találod a neked megfelelő befektetési alapot? - Segítünk!

Érdekes eredményekre világít rá ugyanakkor a Yale két professzorának, Martijn Cremersnek és Antti Petajistonak a kutatása, mely szerint a legtöbb aktívan menedzselt alap is indexkövető stratégia alapján allokálja portfoliója legnagyobb részét. Mindezek alapján a professzorok szerint az összes alap mindössze negyede tekinthető valóban aktívan menedzseltnek.

Az indexálás elmélete egyébként rendkívül egyszerű: hosszabb távon az átlagos aktív menedzser sem veri meg a piacot, a magasabb költségek miatt így az aktívan menedzselt alapok a befektetők számára az index teljesítménye alatti hozamot termelhetnek. (Figyelemre méltó, hogy a Vanguard indexkövető alapjának befektetői 0.09%-os díjjal számolhatnak, míg egy tipikus amerikai aktívan menedzselt részvényalap esetében ez az érték 1.4% körül alakul.)

Mára több tanulmány is igazolta, hogy az indexálás igenis működik: az indexkövető alapok gyakran jobban teljesítenek a legtöbb - hasonló kategóriájú - aktívan menedzselt alapnál. A Vanguard 500 Index Fund például 1, 5, 10 és 20 éves időtávon egyaránt jobban teljesített a vele összevethető átlagos aktívan menedzselt alapnál.

A Yale professzorai kutatásukkal arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a legtöbb aktívan menedzseltnek mondott alap valójában majdnem hogy indexkövető stratégiát folytat, miközben kiemelkedő díjakat számít fel ügyfeleinek. A tengerentúlon bevett gyakorlat, hogy az ügynökök az aktívan menedzselt alapokat igyekeznek rátukmálni a tanácstalan befektetőkre, ezeken ugyanis nagyobb a bankok haszna, így az ügynöki jutalék is magasabb.

A fentieken túl a kockázati tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni: előfordulhat ugyanis, hogy egy aktívan menedzselt alap az elmúlt 12 hónap során túlságosan merész stratégiájának köszönhetően teljesített kiemelkedően, ugyanez az út azonban könnyen leértékelődéshez vezethet a jövőben. Egy átlagos befektető nehezen állapíthatja meg, hogy melyik menedzser rendelkezik kiemelkedő szaktudással és kinek jött be a merész taktikázása a vakszerencsének köszönhetően.