Sorsdöntő napok jönnek Brüsszelben az uniós pénzek ügyében: egyetlen döntéssel megvághatják a magyar forrásokat

Az idei területfejlesztési konferencia egybeesik az Európai Unió történetének egyik legélesebb pénzügyi vitájával. A soros ír elnökség nemrég mutatta be a következő hétéves költségvetésre vonatkozó kompromisszumos javaslatát, amely 2025-ös árakon 141 milliárd euróval faragná le az Európai Bizottság eredeti tervét.

A javaslat szinte senkinek sem felel meg, hiszen a költségvetési szigort követelő északi államok keveslik a megvágott összeget, a kohéziós forrásokat védő tizenhét tagállam – köztük Magyarország – a fejlesztési pénzek szűkítését ellenzi, Brüsszel pedig a stratégiai programok gyengülésétől tart. Bár a kohéziót és a mezőgazdaságot magában foglaló fejezet látszólag csak 3 százalékos csökkentést szenvedne el, a világjárvány idején felvett közös hitelek törlesztése jelentősen leszűkíti a ténylegesen beruházásokra fordítható összeget.

Az átalakítás nemcsak a pénz mennyiségét, hanem a rendszer logikáját is alapjaiban rengetné meg. Raffaele Fitto, az Európai Bizottság kohézióért felelős ügyvezető alelnöke szerint a geopolitikai feszültségek és a technológiai átalakulás miatt az eddigi több mint félezer különálló programot huszonhét átfogó, nemzeti és regionális tervnek kell felváltania.

EZ IS ÉRDEKELHET

Így hagyja cserben az EU a magyarokat az egyik legfontosabb kérdésben: sokunknak jobb élete lehetne, mégis elmarad a döntő lépés

Az Európai Unió részletes szabályokkal védi a közös piac működését, miközben továbbra sem határozza meg kötelezően, milyen legalacsonyabb szintű megélhetést kell garantálniuk a tagállamoknak.

Brüsszel ettől az egyszerűsítéstől várja a gyorsabb forrásfelhasználást, és arra hivatkozik, hogy a tagállamok már most is sikerrel csoportosítottak át pénzeket olyan új célokra, mint a védelem vagy az energiabiztonság. A cél egy olyan rugalmas struktúra, ahol a fejlesztési pénzek az unió gazdasági önállóságát és versenyképességét is szolgálják.

A helyi vezetők azonban súlyos kockázatokat látnak ebben az irányban. Tüttő Kata, a Régiók Európai Bizottságának elnöke arra figyelmeztetett, hogy az összevont tervekkel a döntési jogkörök a városoktól a nemzeti kormányokhoz, illetve Brüsszelhez vándorolnak.

Hangsúlyozta, hogy ha a hagyományos, területi szükségletekre épülő beruházások helyett a kiválóságalapú finanszírozás kerül előtérbe, az a lemaradó térségek helyett az amúgy is jól teljesítő vállalkozásokat és régiókat támogatná. Félő, hogy a túlzott rugalmasság miatt az alapvető helyi fejlesztések – mint a lakhatás vagy a vízbiztonság – a határvédelemmel és az iparfejlesztéssel versenyeznek majd a szűkülő forrásokért, a kormányok pedig a folyamatos válságkezelés miatt a rövid távú eredményeket helyezik előtérbe.

A viták kimenetele szempontjából sorsdöntő lesz az e heti, október 15–16-i Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója. António Costa vezetésével az állam- és kormányfők már az ír javaslat alapján próbálják közelíteni az álláspontokat, hogy aztán – várhatóan decemberben – megszülessen a végső politikai megállapodás.

Magyarország számára a következő napok kiemelt jelentőséggel bírnak. Ahogy Magyar Péter miniszterelnök korábban egyértelművé tette, a kormány minden forintért megharcol, ami a magyar gazdáknak és a hazai fejlesztéseknek jár. A csütörtökön kezdődő uniós csúcs vízválasztó lehet, hiszen ekkor dől el, hogy a kohéziót támogató tagállamok szövetsége képes lesz-e megtörni a szigorúbb költségvetést követelő, úgynevezett fukar országok akaratát, és sikerül-e megőrizni a területi felzárkóztatás kiszámítható forrásait.