Évtizedek óta imádják a legendás magyar éttermet Bécs közepén: ez lehet a hely legféltettebb titka

A családi vállalkozást 1957-ben alapította Somlai Ilona és Mihály Bécs első kerületi belvárosában. Az Ilona Stüberl a hamisítatlan magyar konyhának és a jellegzetes atmoszférának köszönhetően hamar a jó ételeket kedvelő emberek találkozóhelyévé vált. A családi vonalnál maradva az éttermet 1987-ben Fodor Mária, Somlai Mihály nevelt lánya vette át. Azóta is az ő irányítása alatt működik, hűen követve a hagyományos „Ilona-vonalat“.

Miska bácsi szülei már korábban is Bécsben éltek, és az én mostohaapám és a soproni születésű Ilona hozzájuk mentek ki. Az 1956-os forradalom után kitalálták, hogy nyitnak egy helyet az ide menekült magyaroknak, mert akkoriban nem volt magyar étterem az osztrák fővárosban. Szerettek volna olcsó ételeket adni a magyaroknak, ami erősíti az összetartozás érzését is. Elsőként került az étlapra például a Jókai bableves, amihez ingyen járt a kenyér, és ez a mai napig így van, ami nagyon ritkának számít egy étteremben. Akkor indult az Ilona palacsinta műsor is, ami lekvárral és túrókrémmel töltött palacsintát takar, meleg csokiszósszal

– mesélte a Pénzcentrum kérdésére Fodor Mária, aki már 36. éve vezeti a sokak által csak „kis magyar gyöngyszemként” aposztrofált éttermet Bécsben.

A névadó Ilona 1967-ben elhunyt, Mihály ezután feleségül vette az akkor 14 éves kamasz Mária édesanyját. Az étterem túl sok emléket idézett, ezért bérbe adták, miközben Mihály egy Bécs és Passau között közlekedő dunai hajón dolgozott, ahol a vendéglátó egységeket (konyha, étterem, büfé) vezette. Mária csak 1978-ban költözött az osztrák fővárosba és minden nyáron a mostohaapjánál dolgozott. Itt szeretett bele a vendéglátás légkörébe, az emberekkel való munkába, a főzés szépségébe.

Miska bácsi a 80-as évek elején elment nyugdíjba, és én elkezdtem mondogatni neki, hogy mindenképpen szeretném ezt az éttermet egyszer majd átvenni. Arra kértem, hogy mondjon fel azoknak a bérlőknek, akik kivették. A mostohaapám nem zárkózott el, de szabott két feltételt ehhez. Korábban egy budapesti gimnáziumba jártam, de nem fejeztem be, ezért az első kikötése az volt, hogy utólag le kell tennem az érettségi vizsgát. A második kitételként azt fogalmazta fel, hogy meg kell csinálnom a vendéglátóipari koncesszió vizsgát is. Nagyon akartam ezt az éttermet, így gyorsan teljesítettem minkét feltételét és ő tartotta a szavát. Miska bácsi 1986 karácsonyakor felmondott a bérlőknek és megkaptam a kulcsokat, de akkor még nagyon félt attól, hogy mindent elszúrok

– emlékezett vissza Fodor Mária az akkori ünnepi időszakra, ami emiatt különösen szép emléket jelent neki.

Mária 1987 január elején akartam nyitni, ez azonban nem valósulhatott meg, mert a korábbi bérlők az évek során mondhatni semmit sem költöttek rá és figyelmen kívül hagyták a renoválási feladatokat, így az étterem igencsak rossz állapotba került. A jelenlegi tulajdonos nem csak minden pénzét a felújításra költötte, hanem kénytelen volt kölcsönöket is felvenni. Szerinte az étterem akkoriban „egy kis szemétdomb volt és akadt olyan hűtő is, amit a benne lévő hússal együtt vitetett el a szeméttelepre”.

„Csodálatos érzés volt, amikor a kezembe kaptam a kulcsot, de az igazi munka csak ezután kezdődött. Szinte az egészet átépítettük a barátokkal és az ismerősökkel, hogy aztán teljesen felvirágoztassam a következő években. Persze nem volt egyszerű. Amikor végre kinyitottam az éttermet, az első nap mindjárt szembesültem vele, hogy fogalmam sincs szinte semmiről. De jól volt ez így. Emlékszem, hogy nyitásra csak egy osztrák szakácsot találtam, aki semmit nem tudott a magyar konyháról. A hozzánk járó, korábbi 1956-os vendégek meg is jegyezték, hogy a halászlénak nincs olyan íze, amire vágytak. El is kezdtem keresni egy kiegészítő, magyar szakácsot, mert egyre többen álltak sorban az étterem előtt. Néhány hónap múlva meg is találtam a fix emberemet: Lukács Tibor 1987-ben kezdett nálam és itt is maradt húsz évig velünk, aki garantálta az igazi magyar ízeket” – mesélte Mária, aki azt is elárulta, hogy annak idején egy munkavállalási szerződést nagyon nehéz volt elintézni, ráadásul „keserves pénzeket” fizetett azért, hogy megtanulja az osztrák vállalkozói lét leckéit.

A hangulatos kis étteremben egyszerre harminc vendéget tudnak fogadni, amit egy kis terasz egészít ki. Miután a város szívében helyezkedik el, ezért hihetetlen a forgalom, sokszor a bejárat előtt kígyóznak a sorok. Mára nem csak az osztrák fővárosban élő magyarok, hanem a helyiek és a turisták kedvence is lett. Mária szerint azonban gyorsan fel tudják venni a rendeléseket és „megpörgetni” a konyhát. Nem véletlen, hogy az étlap ma már tíz nyelven elérhető és az elmúlt több mint harminc évben alig változott.

Nagy sláger a marhapörkölt tarhonyával, a töltött káposzta sült kolbásszal, de az újházi tyúkhúslevesnek sincs párja – csak hogy néhányat említsünk. A standard étlapot egészíti ki a napi menü, ami nem nagyon változott az étterem nyitása óta: így lesz például a szerda a rakott káposztáé vagy a péntek a halászléé.

„Mindenki elfogadta és így szereti ezt az éttermet, ahová a vendégek a hamisítatlan ízek miatt jönnek. Nagyjából húsz éve kezdtünk el első osztályú bécsi szeletet is készíteni, és úgy tűnik, hogy ez vonzza leginkább ide a turistákat. De persze kínálunk magyar sört, bort és pálinkát is. Azt hiszem, hogy olyan történetünk van, ami nem utánozható. Ráadásul nagyon jó helyen vagyunk, miközben a minőséget tartjuk és fokozzuk. Nem mellékesen csinálgatjuk, hanem szinte családi vállalkozásban, így túléltük a koronavírus-járványt is. Azt azért látom, hogy ha valaki most idejönne és a belvárosban akarna éttermet nyitni, annak valószínű, hogy mélyen a zsebébe kéne nyúlnia és rengeteg akadályba ütközne. Ha mondjuk én úgy döntenék, hogy bezárok, akkor egy esetleges újranyitásnál akár az ötszörösére is felemelhetnék a bérleti díjakat” – mondja Mária, aki a mai napig szeret a vendégek között lenni.

Az Ilona Stüberl számos hazai és nemzetközi díjat is bezsebelt már. Egy bécsi újság olvasói például több alkalommal választották az első kerület kedvenc vendéglősének; elnyerte a „Gulaschtest” első díjával „a legjobb pörkölt Bécsben” címet, de a Gazdasági Kamara is kétszer adott már ezüstdíjat Fodor Máriának a munkája elismeréseként.

Címlapkép: Facebook/Ilona Stüberl