Bod Péter Ákos: az infláció ugyan levonult, de a következményeit 2024-ben is nyögni fogjuk

Hosszú és annál tartalmasabb gazdasági éven van túl Magyarország – feltételezve persze, hogy 2023 maradék két hetében nem üt be a krach –, mely nem csak a gazdaságpolitika alakítóit, hanem az egyszerű hétköznapi embereket is próbára tette. A magyaroknak év elején a brutális mértékű infláció, majd a hatósági árak rendszere okozott fejtörést, 2023 utolsó hónapjaiban pedig már azért szurkolhattunk, hogy legalább karácsonykor ne legyenek az egekben az árak.

De vajon az év közben bevezetett gazdaságpolitikai döntések mennyire bizonyultak előremutatónak, és egyáltalán mennyiben járultak hozzá a válság kezeléséhez? Milyen évet zárt a nemzetgazdaság, mi várható a következő hónapokban és mire számthatunk 2024-ben? A Pénzcentrum ennek járt utána két makrogazdasági elemző, egy közgazdász, valamint egy gazdaságkutató intézet szakértőjének segítségével.

Az alap inflációt a kormány megküldte egy cunamival

Mielőtt belevágnánk a téma elemzésébe, elöljáróban érdemes felidéznünk a Pénzcentrum egy korábbi interjúját, amiben Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter, az OXO Holdings vezérigazgatója leszögezte: nehezen tudja be a kormány teljesítményének, hogy év végére egy számjegyű lesz az infláció. Ha ugyanis semmit nem csináltak volna, novemberre már akkor is egy számjegyű lett volna. Pont azért, mert tavaly év végén már annyira magas volt az áremelkedés mértéke, már akkora volt az árrobbanás, hogy ahhoz képest idén már nem kellett kétszámjegyű árnövekedésre számítani.

Oszkó Péter az interjúban kifejtete: az infláció egy nem elhanyagolható része a nemzetközi tendenciák eredményeként érkezett az országba, a közvetlen kiváltója egy energia árrobbanás volt, ugyanakkor az infláció emelkedése már azt megelőzően elkezdődött.

A Covid alatti óriási kiköltekezés felpörgette a fogyasztást, majd a járványt követően mindenhol egy inflációs hatás jelentkezett. Ezt a hullámot aztán a kormány megküldte egy plusz cunamival, amikor belekezdett a választási költekezésbe, ezzel nálunk az infláció megsokszorozódott, a nyugat-európai, de még a legmagasabb régiós inflációs számokat is megdupláztuk. Azaz a kormány az inflációs veszélyt nem komolyan vette és fellépett ellene, hanem inkább 19 helyett 21-re lapot húzott, amiből csak baj lehetett

– mondta. Így szerinte érdekesek voltak azok a megjegyzések, hogy az inflációt a magyar kormány kezelte, hiszen nem kezelték, hanem ők okozták a nagy részét. Ráadásul nem is a megfelelő ütemben, a megfelelő intézkedéscsomaggal kezdtek neki, hanem egy csomó tüneti kezelést hajtottak végre. Olyanokat, amik egy ideig elfedték, ám komoly nyomás alatt tartották az inflációt, ami ezért később még nagyobbat pukkant.

EZ IS ÉRDEKELHET

Oszkó Péter: Nem meglepő, hogy a román gazdaság faképnél hagyott minket

Bár közel sem olyan rossz most a helyzet, mint a pénzügyminisztersége idején volt, azért bőven lenne min változtatni. Többek között erről beszélt lapunknak a volt pénzügyminiszer.

Úgy hullámzik majd az infláció, mint a Balaton

Hasonló véleményt fogalmazott meg a Pénzcentrumnak nyilatkozó Virovácz Péter és Szőnyi Dávid is. Az ING makrogazdasági elemzői szerint az árstopok részben hozzájárultak a közel 25 éve nem látott, extrémnek is nevezhető infláció kialakulásához, ugyanakkor azok önmagukban sem kiváltó oknak, sem pedig jelentős hajtóerőnek nem nevezhetők.

Mindazonáltal az infláció felfutásában azért játszottak szerepet, mert előidézték, hogy a boltok a veszteség porlasztást válasszák stratégiának, amely aztán a termékpaletta széles körében növelte az árnyomást. Egyszerűen fogalmazva minden más, nem árstopos termék árát némileg megemelve próbálták meg csökkenteni a veszteségeiket

– közölték. Hozzátették, az árstopok kivezetésének marginális hatása volt az infláció pályájára. Habár némiképp lassította a dezinflációt az augusztusi hónapban, mégis a jelentős bázishatás és a belső kereslet összeomlása ellensúlyozta azt, így az éves bázisú inflációs mutató végső soron csökkenni tudott az árstopok kivezetése ellenére is.

Ám hogy a jelenlegi dezinflációs folyamatok hosszú távon fenntarthatók lesznek-e, azzal kapcsolatban az elemzők kijelentették, hogy a helyzet nem ennyire fekete vagy fehér, a magyar inflációs folyamatokat ugyanis rengeteg tényező befolyásolja. Ilyenek a szigorú monetáris kondíciók, a kedvező bázishatások, a belső kereslet összeomlása, a kedvező globális dezinflációs folyamatok, és ehhez párosulnak hozzá egyes kormányzati intézkedések is.

Az ING makroelemzői a következő időszakra inkább a belső kereslet lassú, fokozatos helyreállására számítanak, míg az infláció kapcsán elmondták, hogy szerintük a 2024-es év az infláció oldalazgatásáról szólhat a 4-6 százalék közötti sávban.

Tehát lesznek olyan hónapok (akár hosszabb időszakok), amikor erősödik majd az infláció, és lesznek olyan hónapok is, amikor lassul az áremelkedés éves üteme. Ugyanakkor a 2022-es évhez hasonló jelentős ugrásokra nem számítunk egyik irányban sem

– összegezték véleményüket. Ugyanakkor ezen a ponton megjegyezték azt is, hogy jelenleg számos tényező hordoz felfelé mutató inflációs kockázatot, melyek kapcsán elsősorban az év eleji jövedékiadó emelést és a teljes nemzetgazdaságra vonatkozó, igen jelentős béremelkedési ütemet emelték ki. Utóbbival kapcsolatban ráadásul külön figyelmeztettek, hogy ha 6 százalék körüli, vagy esetleg e feletti pozitív reálbérnövekedést váltana ki (vagyis ennyivel múlná felül a bérnövekedés üteme az inflációs rátát), akkor az ismét felerősíthetné a vállalatok átárazási erejét.

Hiszen a lakosság vártnál gyorsabban javuló anyagi helyzete dinamikusabb fogyasztás-bővülést hozhatna, amire a vállalatok ismét magasabb árakkal reagálnának

– emelték ki.

Bod Péter Ákos: az újszülöttnek minden vicc új

Az év eleji brutális mértékű infláció letörését Bod Péter Ákos sem a kormány érdemének tudja be. A közgazdász arról van szó, hogy Európában 2023 nyarán-őszén már lefutott a 2021-ben nekilóduló árhullám, és Európa immár közel van az árstabilitáshoz.

Nálunk sokkal magasabbra szaladt fel ugyanakkor a pénzromlás üteme, és lassabban jön lefele. De azért lejön. Nem a kormány faragja le, hanem alapvetően a gazdasági helyzet változása, valamint esetünkben sajnos a recesszió, a 2022-höz képest beálló gazdasági visszaesés

– magyarázta a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke a Pénzcentrumnak. Hozzátette, a csökkenés mértéke nem lett mély, de azért 2023 mínuszos „növekedést” hoz.

Recesszióban ugyanis szerinte az emberek kevesebbet költenek, csökken a lakásépítés, a beruházási aktivitás. A kereslet gyengülése elvileg nem kedvez az áremelkedésnek, amit jól mutat, hogy a magyar infláció milyen nagy volt tavaly, és milyen jelentős az idén: 2023-ban úgy nőtt átlagosan 17 százalékkal a fogyasztói árszint, hogy eközben a gazdaság nem dübörög, sőt egyenesen zsugorodik.

Lehet-e innen 2024-ben eljutni az árstabilitás határáig? Komoly feladat. Vajon megoldható-e? Az európai országok sorának sikerült, így elvileg nálunk is megoldható. De van egy sor előfeltétele, ezek között csak egyet említek most: a forint árfolyama tartósan maradjon viszonylag erős. Egy nagyobb kilengés ugyanis minden importterméknél szükségszerű átárazást idéz elő

– tette hozzá a közgazdász.

Ami ellen a kormány akár újra fel is léphetne, feltéve ha ennek lenne bármi értelme - magyarázta.

Az árakba, kamatokba és általában a piaci működésbe való állami beavatkozásról tudható, hogy tud segíteni a hirtelen és gazdaságilag indokolatlan ár-kilengések tompításában, ám nem mellékhatások nélkül

– szögezte le Bod Péter Ákos. Főleg akkor, ha a drágulás mögött tényleges szűkösség áll, például az energiapiacon vagy a rossz termés miatt bizonyos terményeknél, akkor az árrögzítés, a hatósági árak alkalmazása komoly káros következményekkel jár. A magasabb ár ugyanis rászorítaná a gazdasági szereplőket az alkalmazkodásra: különösen takarékoskodjanak a drága anyaggal, keressenek más megoldást, vizsgálják felül addigi gyakorlatukat. A mesterségesen lejjebb tartott ár mellett viszont nincs ösztönzés a változtatásra.

Nálunk különösen káros volt a 2021 őszén bevezetett üzemanyag-árszabályozás, mert a magyar autózók és az erre járók számára úgy közömbösítette a világpiaci árdrágulás hatásait, hogy igen drága beszerzési árszint idején lódult meg a magyar import, amiből roppant nagy fizetési mérleghiány jött össze 2022-ben. Az önmagában is baj, ráadásul emiatt is gyengült a forint árfolyama, attól pedig újabb lökést kapott az infláció a behozott termékek drágulása miatt

– vázolta a szakember. Az árstop, ársapka tehát csak átmenetileg fogja meg az inflációs mutató emelkedését, leginkább elhúzza az inflációs folyamat lefutását, és így ront az ügyön, miközben nemzetgazdasági károkkal jár.

Ezt mi itt jócskán megtapasztalhattuk az 1990 előtti évtizedekben, de az újszülöttnek minden vicc új

- mondta. Bod Péter Ákos – akárcsak az ING elemzői – szintén visszafogottnak mutatkozott a gazdaság következő időszakát illetően. Véleménye szerint az inflációs hullám ugyan levonult Európában, és megkésve ugyan, de nálunk is lefelé tart, de a következményei nem múltak el.

Az éveleji béremeléseket mostanra megette a pénzromlás, ezért a munkavállalók joggal követelnek több keresetet – ami persze költségnövekedés a munkaadónak. A cégek egy része nyert a korábbi árnövekedésen, mások azonban szenvednek, és a talpon maradáshoz árak kellene emelniük. És bizony ott van az állam is a maga deficites költségvetésével: bevételre van szüksége, márpedig az állam legfőbb bevétele az adó, az adóemelés pedig előbb-utóbb magasabb árakban jelenik meg

– jelezte, majd egyúttal megjegyezte: ezeken felül a külvilágból is érkezhetnek sokkok.

Gazdaságkutató: jövőre is lesznek inflációs kockázatok

Kissé másképp látja helyzetet Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője. Véleménye szerint 2023 nyarán az inflációszámítás bázisából kikerültek olyan sokktényezők, mint a megemelt népegészségügyi termékadó, a multikat terhelő kiskereskedelmi adó, illetve a 2022- augusztusában tetőző földgázárak. Emellett nyáron számos olyan intézkedést léptettek életbe, amely az infláció csökkenését eredményezte.

Ilyen volt például a jelentősen megemelt alapkamat, amely sikeresen stabilizálta a forintárfolyamot, vagy a kötelező akciózás és az online árfigyelő rendszer, amelyek a kereskedők közötti verseny élénkítésével sikeresen fogták vissza a profit-húzta inflációt

– közölte a szakember. Hozzátette, ezen tényezők hatására szeptemberben erőteljesen, 4,2 százalékponttal csökkent az infláció, majd októberben már az egyszámjegyű tartományba mérséklődött.

A hatósági árakkal és árplafonokkal kapcsolatban Horváth Sebestyén elmondta, azokat Európa számos országban bevezették a különböző termékekre, és ezeket Magyarországhoz hasonlóan amíg lehetett, illetve amíg szükségesek voltak fenntartottak. Tény, hogy bizonyos termékek esetében a bizonyos élelmiszereket érintő hatósági ársapkák a helyettesítőtermékek drágulását, illetve relatív áruhiányt okoztak, ugyanakkor megteremtették a leginkább kiszolgáltatott lakossági réteg alapélelmiszerekhez való hozzájutásának lehetőségét.

EZ IS ÉRDEKELHET

Megúsztuk a 2009-es szintű válságot? Messze még az alagút vége, erre fel kell készülni

Mi az összefüggés a válságok és a munkanélküliség között? A közgazdasági elmélet szerint gazdasági visszaesések, tartósabb válságok során megemelkedik a munkanélküliség.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője összességében az idei évről elmondta, a legmeghatározóbb gazdasági esemény az infláció alakulása volt, ez állt mind a közbeszéd mind a döntéshozás fókuszában. Mivel az áremelkedés üteme idén szeptember-októberig meghaladta a bérek növekedési ütemét – tehát a reálbér csökkent – a lakosság fogyasztása ennek következtében visszaesett. Mivel a magyar központi költségvetés fő bevételei a fogyasztást terhelő adókból származik, a kereslet mérséklődése a költségvetési hiány fokozódását eredményezte.

Az infláció letörésének érdekében az Magyar Nemzeti Bank (MNB) a kamatkörnyezet emelésébe kezdett, ezzel azonban a vállalati hitelvállalást megnehezítette, ami a gazdasági teljesítmény romlásával járt. Az infláció pedig kibillentette a költségvetést az egyensúlyából és a gazdaságot a növekedési pályájáról

– mondta Horváth Sebestyén. Hozzátette, bár a kedvezőtlen geopolitikai helyzet és az uniós szankciók fenntartása ellenére a kormányzatnak és a magyar jegybanknak közösen sikerült az inflációt jelentősen csökkentenie, a fogyasztás élénkítésére továbbra is szükség van a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében.

Összességében a fentiek alapján az elemző úgy látja, a következő évben a fő inflációs kockázatot a nemzetközi kereskedelmi láncokon tapasztalható fennakadások jelentik majd. Európa határvidékein a fegyveres összecsapások egyre szaporodnak, amelyek félbeszakíthatják a nemzetközi értékláncokat.

Az Európa és Kína közötti kereskedelmi útvonalak szinte mindegyikén az elmúlt szűk két évben vagy háború tört ki (Oroszország ukrajnai inváziója, Izrael és Palesztina közötti háború), vagy pedig egy gyenge intenzitású konfliktus izzott fel (Örményország és Azerbajdzsán vagy a Koszovó és Szerbia közötti konfliktus)

– vázolta, majd kijelentette: ezen tényezők mindegyikének lehet inflatorikus hatása. Emellett szerinte további kockázatot jelent hazánk számára, hogy a legjelentősebb gazdasági partnerünk gazdasági gondokkal küzd, azaz Németország gazdasági teljesítménye 2021-óta stagnál.

A jövő jelentős kockázatokat rejt

A Pénzcentrum által megkérdezett szakértők bár az ársapkák hatékonyságát illetően nem teljesen értettek egyet, abban azért nem volt vita közöttük, hogy a jövő év korántsem a konjunktúra időszakának visszatéréséről fog szólni, sőt! A jövőt illetően a legoptimistábbnak Horváth Sebestyén mutatkozott, aki szerint 2024-ben a kamatkörnyezet további mérséklődésére lehet számítani, az várhatóan februárban fog az egyszámjegyű tartományba kerülni.

Ez egyrészt a lakossági és vállalati hitelezés felfutását eredményezi, másrészt pedig az állampapírok hozamának csökkenésével mérséklődnek majd az állam adósságszolgálatra fordított kiadásai. Ezek együttesen a beruházások élénkülését eredményezik, amely pozitív hozadéka a gazdasági növekedés lesz. „2023. harmadik negyedévében már 0,9 százalékos volt éves alapon a GDP bővülése, várhatóan ez 2024-ben is folytatódni fog” – közölte.

Az ING elemzői a jövő évet illetően a dezinflációs folyamatok folytatódására számítanak.

Szerintük az első negyedév végén az inflációs ráta már 4 százalék közelébe süllyedhet, azonban hiába kerülhet az infláció karnyújtásnyira a jegybank toleranciasávjának tetejétől, nem szabad túl korán győzelmet kiáltanunk

– mondta Virovácz Péter és Szőnyi Dávid. Az idei év második felében látott rendkívül alacsony havi árnyomás (havi átárazás), sőt néha negatív mutató ugyanis pont hogy kedvezőtlen bázishatást jelent majd a jövő év második felében. Az ING számításai szerint ezért az infláció leghamarabb 2025-ben süllyedhet vissza a jegybank toleranciasávjába (2-4 százalék), így a jövő évben egészében biztosan szükség lesz a szigorú monetáris politikára.

A szakemberek közül a jövő évet illetően talán Bod Péter Ákos volt a legkevésbé optimista. Szerinte ahogyan idén, úgy a következő év is küzdelmes lesz, ugyanakkor azt talán kevésbé uralja majd a galoppozó infláció miatti aggodalom. A volt jegybankelnök ehelyett inkább a világ-konjunktúra alakulását helyezte előtérbe, mint ahogyan szerinte a legkomolyabb kockázati tényezők nem gazdaságiak lesznek, inkább politikai természetűek.

Lesz-e megnyugtató előrehaladás nálunk a jogállamiság, korrupcióellenes fellépés ügyében? Hiszen azon múlik az uniós kapcsolatrendszer alakulása. Sikerül-e a magyar társadalmi, gazdasági szereplőknek értelmesen, adottságainknak megfelelő módon beilleszkedni a nemzetközi értékláncokba, vagy marad a nem túl sok hazai új értéket termelő összeszerelő tevékenység – amin még senki sem gazdagodott meg?

– sorolta, majd hozzáfűzte: a jövő kontúrjai most is elmosódtak, de amit látni lehet, hogy a magyar gazdaságot, amely éppen csak hogy megemésztette a megelőző évek megrázkódtatásait, fokozott külső kockázatok övezik.