Jó hírek érkeztek a Balatonról: ennek örülni fognak a magyar családok

A tó medre tele van (a siófoki vízmérce állása: 118 cm) strandolásra is alkalmas, 20 Celsius-fok körüli hőmérsékletű vízzel. Az előző napok viharos időjárása fenekestül felkavarta a tavat, az ásványi lebegő anyagok miatt az átlátszóság 40 cm körülire csökkent (a szélcsendes időben megszokott érték felére-harmadára). A tó vízminőségét alapvetően meghatározó lebegő mikroszkopikus algák mennyisége nagyon jó vízminőséget jelez, a klorofillkoncentráció 2 és 13 mikrogramm/liter közötti volt, ami töredéke a fürdővízre előírt határértéknek (50 mikrogramm/liter). A vihar által felkevert vízben a tavi üledék felszínén élő, nagyméretű kovamoszatok domináltak, amelyek szélcsendes időben nem fordulnak elő a vízoszlopban.

A napsütés és az emelkedő vízhőmérséklet hatására gyors növekedésnek indultak a Balaton hínárjai is. A szélcsendes öblökben felszínre emelkedett a hínáros békaszőlő, és virágzik a süllőhínár.

Az algaszaporodást szabályozó növényi tápelemek (N, P) koncentrációja a vízben nagyon alacsony, a kimutatási határ közelében van. A Balaton legnagyobb vízhozamú befolyójában, a Zala folyóban az összes foszfor koncentrációja 100 mikrogramm/liter körüli, ami jelentősen kisebb, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában mért értékek. A fentiek arra utalnak, hogy a következő hónapokban, a nyári strandszezonban a tó vízminősége - hasonlóan az elmúlt évekhez - kiváló lesz.

Kösz a halakat!

A tavasz a legmozgalmasabb időszak a Balaton halainak életében. Ezekben a hónapokban zajlik legtöbb halfajunk ívása, ami számos halfajt serkent élőhelye elhagyására. Különösen látványos jelenség a tó nyílt vízi területein élő fajok partközelbe húzódása. Április végétől június elejéig sokfelé hallhatjuk a parthoz kihúzódó és a part menti kövezésre is ívni próbáló dévérek csobogását.

E faj, a szintén gyakori szélhajtó küszhöz hasonlóan szakaszosan ívik, így nagyobb csapataival néhány napos időközönként találkozhatunk, különösen az alkonyati és hajnali időszakban. A Balaton viszonylag rejtett életmódú, ám a nyílt vízen tömeges halfaja, a garda is ebben az időszakban húzódik leginkább partközelbe. A parti köveken láthatók a tengerekben gyakori gébfélék hazánkban is előforduló fajai, így a folyami és egyre gyakoribbá váló tarka géb is.

Szintén az utóbbi években vált ismét egyre gyakoribbá a sügér. Ez az őshonos, kis testű ragadozó halfaj előszeretettel tartózkodik a mólók betonfalánál, a kikötők vitorlásai alatt, ezért is kedvelt zsákmánya a partról horgászó gyerekeknek. A sügérnek és a tó legjelentősebb ragadozó halfajának, a süllőnek az ívása már befejeződött, azonban a kősüllő jelenleg is nagyobb rajokban bandázik partközelben, és fogási tilalma még tart. Érdemes tehát figyelni állományára, és ha több példány akad horogra, akkor más helyet keresniük a süllőre horgászóknak. A nádasokban horgászók figyelmét pedig a nádszigetek alatt akácvirágzáskor ívó harcsa ívása kötheti le, de a Keszthelyi-öbölben és Szigliget térségében, a természetközeli hínáros és nádas területeken gyakran hatalmas napozó pontyok is megfigyelhetők a térdig érő vízben