Hatalmas a munkaerőhiány ezekben a szakmákban: mihez kezd így az agrárium?

2015 és 2020 között összességében 4,1 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma a mezőgazdaságban Magyarországon, míg az élelmiszeriparban dolgozóké valamivel kisebb mértékben, de szintén emelkedett ezen időszak alatt

- derül ki az AKI legfrissebb elemzéséből. A nem fizetett családi és időszaki munkaerő-ráfordítást is magában foglaló éves munkaerőegységgel mért munkaerő-felhasználás ugyanakkor jelentősen, 24 százalékkal csökkent 2015 és 2020 között.

Ahogy arról az Agrárszektor beszámolt, területegységre vetítve a legtöbb munkaerőt a hajtatásos zöldségtermesztő gazdaságok használták, számos állatra vetítve pedig a leginkább munkaintenzív üzemtípusok a vegyes gazdaságok és a baromfitartók voltak. Az előállított standard termelési értékre jutó munkaerő-felhasználás tekintetében elmondható, hogy a legnagyobb munkaerőigény a szőlőtermelő és a zöldséghajtató gazdaságokat jellemezte. Egységnyi standard termelési értékek előállításához egy szőlészetnek átlagosan hét-kilencszer több munkaerő-ráfordításra volt szüksége, mint egy szakosodott baromfi- vagy sertéstartónak, a szántóföldi növénytermesztő üzemek munkaerő-felhasználásával összehasonlítva pedig átlagosan négy és félszeres volt a különbség.

A mezőgazdasági idénymunkások száma 2020-ban 2019 hasonló időszakához képest 3,3 százalékkal csökkent, a 2015-2020 közötti időszakot tekintve pedig közel 24 százalékos volt a csökkenés mértéke. Üzemtípusok szerint a szabadföldi zöldségtermesztő üzemekben érte el a legmagasabb értéket az idénymunkaerő felhasználás, a teljes munkaerő-felhasználásban pedig a gyümölcstermesztő üzemekben volt a legnagyobb az időszaki munkaerő-felhasználás aránya, amely az összes üzemi munkaerő-felhasználás közel felét tette ki (42 százalék), de a szabadföldi zöldségtermesztők esetében is elérte a 38 százalékot. Arányaiban a legkisebb idénymunkaigénnyel a sertéstartó és a tejtermelő gazdaságok rendelkeztek.

Ahogy az korábban a Portfolio Agrárszektor 2021 konferencián is elhangzott, a zöldség-gyümölcságazatok többsége munkaintenzív, az élőmunka pedig nagyon hiányzik ezekben a szektorokban Magyarországon.

Emiatt ma már sok helyen távol-keleti munkaerőt alkalmaznak, mert a szomszédos országokból nem tudják megoldani ezt a problémát. A gazdaság reakciója már inkább az a hiányra, hogy a munkaerőigényes ágazatok eltűnnek, leépülnek, és szinte csak a gépesíthető ágazatok maradnak életben. Az állattenyésztési szektorban való munkavállalás sem túl népszerű Magyarországon, ezért vannak olyan cégek, ahol például indiai vendégmunkásokat is alkalmaznak.

Az agrárválallkozások harmada küzd munkaerő toborzási nehézségekkel, és az AKI által felmért gazdálkodók 40 százaléka szembesül munkaerőhiánnyal. A munkaerő-kereslet területi szintű elemzése alapján megállapítható, hogy országosan a mezőgazdasági szakképzettséget igénylő munkakörök közül a legnagyobb gondot a gépkezelő, az állattenyésztő, valamint a gépszerelő és karbantartó foglalkozásokban jelentette a munkaerőhiány. Ennél kisebb mértékű, de kifejezett munkaerőhány jelentkezett kertészekből, mezőgazdasági technikusokból, gépésztechnikusokból és növényorvosokból is, ezen kívül toborzási nehézségek merültek fel a szántóföldi növénytermesztő, erdészeti, illetve halászati foglalkozásokban is. Az élelmiszeripari foglalkozások közül a legnagyobb toborzási gond a húsfeldolgozó és pék, valamint az édesipari termékgyártó munkakörökben mutatkozott. Ez a két szakma országosan is hiányszakmának tekinthető.

A megyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Csongrád-Csanád megyében jelölték meg a legtöbb, összesen 12 élelmiszeripari hiányszakmát.

A gazdálkodók a munkaerő megtartására a leginkább hatékony ösztönzőnek a magasabb munkabért tartják. Ezt követi a pénzbeli ösztönzés másik formája, az év végi jutalom fizetése, a munkába járás támogatása, valamint a természetbeni juttatásokon keresztül történő motiválás. Ugyanakkor a szervezeten belüli előrelépési lehetőséget, az életpálya-tervezést vagy a tulajdonrészhez juttatást kevesen tartják hatékony ösztönzési formának. A jövőben a legtöbben a munkabér növelését tartják elképzelhetőnek bevezetni, mint ösztönzőt, ezt követi a természetbeni juttatás, a munkába járás támogatása, illetve a különböző szocális juttatások.