Drága falakba ütközhet Brüsszel nagy terve: mi lesz így az energiaellátással?

Az Európai Bizottság iparfejlesztési és -védelmi stratégiája, amely közpénzekből és szabályozói eszközökkel próbálna hazai piacot teremteni az európai technológiáknak a kínai versennyel szemben, komoly társadalmi akadályokba ütközhet. A Project Tempo EuroPulse kutatásából kiderül, hogy bár az emberek egyetértenek a zöld átállás irányával, annak elfogadhatóságát leginkább a rövid távú költségek alapján ítélik meg. A megkérdezettek mindössze 26 százaléka vállalna magasabb kiadásokat a folyamat felgyorsítása érdekében.

A vonakodás mögött jelentős bizalmatlanság húzódik meg. Bár a tiszta energiát olcsóbbnak tartják, az európaiak nem hiszik, hogy ez a megtakarítás a saját pénztárcájukban is megmutatkozik majd. Csupán 27 százalékuk számít arra, hogy a megújuló energiaforrások terjedése érdemben csökkenti a háztartási rezsiköltségeket.

A válaszadók 39 százaléka szerint az anyagi előnyöket az állam vagy a vállalatok fölözik majd le, míg 22 százalékuk egyáltalán nem vár árcsökkenést – ebben a kérdésben a németországi lakosok bizonyultak a legborúlátóbbnak. Ha a választók nem bíznak a terhek és előnyök igazságos elosztásában, az iparpolitikai lépéseket is sokkal nehezebb elfogadtatni velük.

A felmérésből egyértelműen kirajzolódik, hogy a lakosság sokkal nyitottabb a költségek vállalására, ha azt az energiabiztonsággal, és nem a klímavédelemmel indokolják. Egy havi 25 eurós (nagyjából 10 ezer forintos) többletkiadást a megkérdezettek 40 százaléka fogadna el a külső energiafüggőség csökkentése érdekében, míg pusztán a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorításáért már csak 33 százalékuk fizetne ennyit. Ugyanez a tendencia figyelhető meg egy 50 eurós áremelkedés esetében is: az energiabiztonság növelésére 37, míg a klímavédelemre már csak 28 százalékuk áldozna.

Ezt a biztonságközpontú szemléletet a közel-keleti konfliktus tovább erősítette. A válaszadók 83 százaléka már tapasztalt áremelkedést, vagy arra számít, hogy a geopolitikai feszültségek miatt drágulni fog az energia.

Mindez azt jelenti, hogy az európai ipar- és klímapolitika csak akkor számíthat érdemi társadalmi támogatásra, ha a célokat az importfüggőség és az árak külső kitettségének mérsékléseként kommunikálják. A zöld átállás felgyorsítására hivatkozva sem a lakosság, sem a költségeket viselő kormányok és vállalatok nem fognak automatikusan a programok mellé állni. Ezt jól mutatja az is, hogy az emberek többsége még az esetleges áremelkedések említése nélkül sem támogatja a védővámok bevezetését.