Nem lehet tovább odázni: tényleg jöhet az 50 és 100 ezer forintos bankjegy Magyarországon?

A jelenlegi árak mellett már kicsit nehéz elképzelni, hogy a forint 1946 augusztusi bevezetésekor a bankjegysorozat mindössze két bankjegyből, 10 és 100 forintosból állt. A 20 és az 50 forintos – szintén bankjegyek – csak a következő években kerültek forgalomba, miközben egyébként az 1946-ban kibocsátott 10 és 100 forintosokat gyorsan bevonták és újakra cserélték, mivel az eredeti példányokat viszonylag könnyű volt hamisítani.

A változások ellenére bő két évtizedig a 100 forintos bankjegy maradt a magyar forint legnagyobb címlete – az 500 forintos bankjegyek 1970. augusztus 21-én kerültek forgalomba. Az 1970-es években már jóval magasabb volt az infláció, mint a megelőző évtizedben, így az 1 000 forintos bankjegy bevezetésére már kevesebb időt kellett várni – az új címlet jogi kibocsátására 1983. március 25-én került sor, és mindössze három hónappal később, június 27-én már forgalomba is kerültek az új bankjegyek.

Az 1980-as években 1981 volt az egyetlen év, amikor öt százalék alatt maradt az infláció (4,6%), míg az évtized végén az már a tíz százalékot is meghaladta (1988: 15,5%, 1989: 17%). Az árak felszabadításával, a piacgazdaságra való áttéréssel a ’90-es években még jelentősebb volt az éves pénzromlás mértéke – a legrosszabb 1991-es évben 35 százalék.

Az elszabaduló infláció hatására a rendszerváltás utáni bő egy évtizeden belül három új címlet is kibocsátására került – 1991. március 25-én az 5 000 forintos, 1997. július 1-jén pedig a 10 000 forintos került forgalomba. A 20 000 forintos jogi kibocsátására már 1999-ben sor került, jóllehet forgalomba csak 2001. február 1-jén került. Azóta viszont hiába telt el lassan negyed évszázad, nem került sor újabb címletek bevezetésére, pedig a forint vásárlóereje sokat gyengült 2001 óta.

Átlagfizetés/legnagyobb címlet

Ha megnézzük, hogy a rendszerváltás után bevezetett legnagyobb címletek hogyan viszonyultak a forgalomba kerülésük évében mért átlagos bruttó fizetésekhez, akkor nem tűnik annyira földtől elrugaszkodott ötletnek egy új, a 20 ezresnél nagyobb értékű bankjegy bevezetése. Az 5 000 forintos címlet bevezetésének évében, tehát 1991-ben a KSH adatai alapján 17 934 forint volt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete.

Ez azt jelenti, hogy 1991-ben a bruttó átlagfizetés 83,6 százalékát (15 ezer forint) mindössze három darab bankjeggyel ki lehetett fizetni.

Hasonló volt a helyzet 1997-ben, a 10 000 forintos forgalomba kerülésének évében is – az akkori havi bruttó átlagkereset 57 270 forint volt, aminek 87,3 százalékát (50 ezer forint) lehetett kifizetni mindössze öt darab bankjeggyel. Ugyancsak öt darab bankjegyre volt szükség 2001-ben, a 20 000 forintos bankjegy bevezetésekor – az akkori havi bruttó 103 553 forint átlagkeresetnek 96,6 százalékát lehetett kifizetni ennyiből.

Ehhez képest mostanra jelentősen megváltozott a helyzet. A KSH szeptember 25-i gyorstájékoztatója szerint 2023 júliusában 559 100 forint volt a magyarországi bruttó átlagkereset, aminek kifizetéséhez már 27 darab 20 ezres bankjegyre lenne szükség (540 ezer forint, a teljes bér 96,6 százaléka). A mostani fizetéseket illetően természetesen már a nettó bérekre vonatkozóan is vannak adataink, ez júliusban 385 600 forint volt átlagosan. Mostanra már ennek a kifizetéséhez is 19 darab 20 ezresre lenne szükség (380 ezer forint – 98,5%), ami még mindig közel négyszerese a 2001-ben szükséges öt bankjegynek.

Tehát ha csak az 1997-es vagy a 2001-es arányokhoz akarnánk tartani magunkat, akkor már nem is az 50 000 forintos, hanem a 100 000 forintos címletet kellene kibocsátani. Sőt, tekintettel arra, hogy a bruttó átlagkereset lassan eléri a 600 ezer forintot, idővel akár a 200 ezer forintos bankjegy bevezetése is napirendre kerülhetne.

D-metric módszer

A ’90-es években a forint nagymértékű inflációja, valamint a régi forint bankjegyek gyártási technológiájának elavultsága miatt napirendre került a teljes sorozat lecserélése, illetve a kisebb értékű bankjegyeket (10, 20, 50 forintosokat) ekkor váltották fel az érmék. Az új bankjegysorozat címletösszetételének meghatározásakor a jegybank az IMF javaslatára az úgynevezett D-metric módszert is figyelembe vette. A módszer az egynapi átlagos munkabérből kiindulva határozza meg egy nemzeti valuta bankjegy- és pénzérmecímleteit.

A módszer szerint D értéke egyenlő a napi átlagbérrel, míg optimális esetben a forgalomban lévő címletek a következő értékeket közelítik:

• legnagyobb bankjegycímlet: 5D;
• legkisebb bankjegycímlet: D/20 és D/10 között;
• legnagyobb érmecímlet: D/100 és D/50 között;
• legkisebb érmecímlet: D/5000 és D/2000 között.

A havi bruttó 559 100 forintos átlagkeresetből kiindulva a napi átlagbér 18 637 forint. A legnagyobb bankjegycímlet értéke tehát a D-metric szerint 93 185 forint (→ 100 000 forint), míg a legkisebb bankjegycímleté 931,85 és 1 863,7 forint közé esik, tehát ez lehetne akár 1 000 vagy 2 000 forintos is.

A legnagyobb érmecímlet értéke 186,4 és 372,7 forint (→ 200 vagy 500 forint), míg a legkisebbé 3,7 és 9,3 forint (→ 5 vagy 10 forint) között kell legyen a D-metric módszere szerint. Látható tehát, hogy nem csak az első számítás szerint, de

az IMF által javasolt D-metric módszer szerint is bevezetésre kerülhetne a 100 000 forintos bankjegy.

Mit mond minderről az MNB?

A D-metric természetesen nem szentírás, csupán egyike a lehetséges módszereknek, melyek alapján egy jegybank meghatározhatja nemzeti valutája címletösszetételét, így hát megkérdeztük a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) azzal kapcsolatban, hogy jelenleg milyen szempontok alapján döntenek egy új, a korábbiaknál nagyobb címletű bankjegy bevezetéséről?

A jegybank kiemelt pénzkibocsátási feladatai közé tartozik a forintbankjegyek és érmék hatékony, valamint a lakossági igényeket megfelelően kielégítő címletstruktúrájának kialakítása és fenntartása. Az ezzel kapcsolatos döntések kellő megalapozottsága érdekében az MNB folyamatosan vizsgálja az egyes bankjegy- és érmecímletek forgalomban betöltött szerepét. Mivel a forgalomban lévő fizetőeszközök címletstruktúrájának megváltoztatása hosszú távú, a lakosság széles rétegeit érintő, valamint magas társadalmi és privát költségekkel jár, az ilyen irányú döntések meghozatalát minden esetben széles körű, a készpénzellátási lánc valamennyi érintettjére kiterjedő, alapos mérlegelés, hatásvizsgálat előzi meg […]

– árulták el. Mindehhez azt is hozzátették, hogy „az infláció jelenléte önmagában nem teszi szükségszerűvé a bankjegy- és érme címletstruktúrába történő kibocsátói beavatkozást”.

Kérdésünkre azt is elárulta a jegybank, hogy hatályos készpénzes stratégiájában az MNB Monetáris Tanácsa a jelenlegi címletstruktúra megtartása mellett döntött, így sem új bankjegy-, sem új érmecímlet bevezetése nincsen napirenden.

„A nagy értékű fizetések lebonyolításárára Magyarországon az elektronikus infrastruktúra megfelelő alternatívát biztosít, ezért nem készpénzlogisztikai, sem pénzforgalmi szempontok nem indokolják nagy értékű bankjegycímletek bevezetését” – tették még a fentiekhez hozzá.

Úgy tűnik tehát, hogy bár lehet érveket felhozni az újabb címletek bevezetése mellett, egyelőre mindez még nincsen napirenden az MNB-nél.