Menekülnek ezekből a szakmákból a magyarok: itt semmi szükség sincs rájuk, nem érdemes maradni

Magyarországon 2022-ben a városokban 3 392 263 főt, míg a községeken 1 326 397 főt foglalkoztattak a legfrissebb, 2022-es nagy népszámlálás adatai szerint. Böngészve ezeket az adatokat megnézhetjük többek között azt is, hogy különböző foglalkozási csoportokban hol, mennyien dolgoztak. De nyomon követhetjük a változásokat is 2001-től, 2011-en át 2022-ig. A Pénzcentrumon ezúttal azt fogjuk vizsgálni, hogy a 2022-es népszámlálás adatbázisában, 11 nagy foglalkoztatási főcsoportban miként változott a foglalkoztatott népesség száma a területi adatok alapján.

A területi adatokat a fővárosra, megyei jogú városokra, egyéb várásokra és községekre nézve vizsgáljuk, míg a foglalkozási főcsoportok között szerepel a gazdasági, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, törvényhozók; a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások; az egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások; az irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozások; a kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások; a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások; az ipari és építőipari foglalkozások; a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők; a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások; és a fegyveres szervek foglalkozásai.

A városok vs. a vidék Magyarországa

A foglalkoztatási adatok évtizedes távlatokban való vizsgálatakor a legszembetűnőbb adat, hogy legyen szó községekről, városokról vagy akár a magyar fővárosról, bődületesen megnőtt a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások száma Magyarországon. A növekmény pedig tényleg brutális, 2001 és 2022 között a fővárosban 81, a megyei jogú városokban 60, az egyéb városokban 90, míg a községeken 136 (!) százalékkal több a felsőfokú képzettséget önállóan alkalmazni képes foglalkoztatottak száma.

A fővárosban 2022-ben ez a szám majdnem elérte a 300 000 főt (293241), de a megyei jogú városokban is 214 ezer, míg az egyéb városokban 231 ezer ilyen ember dolgozott. A növekedés ráadásul lépcsőzetes volt, hiszen a 2011-es népszámlálási adatok is már egyértelműen azt mutatták, hogy sokkalta több felsőfokú szakképesítéssel rendelkező dolgozóra van szüksége a vállalatoknak. Ha nem is mindig ekkora, de hasonló mértékben nőtt az egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók száma is.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ezek a legelismertebb, legjobban fizető szakmák 2024-ben: még mindig kevesen vágnak bele?

2023-ban még egy közmunkás munkáját kevésbé ítéltük társadalmilag értékesnek az önkormányzati képviselőknél és papoknál, 2024-ben viszont utóbbiak lettek a sereghajtók.

Igaz, a fővárosban és a megyei jogú városokban ez a növekmény 39-40 százalékos volt „csupán” 2001 és 2022 között, viszont az egyéb városokban már 65 százalékos, a községekben pedig majd 94 százalékos, azaz ott majdnem duplázódott a felsőbb képesítéssel rendelkező dolgozók száma. Egyáltalán nem ilyen mértékben, de nőni tudott minden településtípus esetében az irodai és ügyviteli foglalkozásokban dolgozók száma is.

Kifejezetten érdekes azonban, hogy a kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások esetében szinte mintha megállt volna az idő az országban. 2001 és 2011 között ugyan volt egyfajta fellendülés, többen dolgoztak ezekben a szakmában, 2022-re viszont visszarendeződtek az állapotok, amik így ma a legtöbb településtípus esetében ugyanolyan adatokat mutat, mint mutatott 2001-ben. A fővárosban és a megyei jogú városokban szinte nem volt változás, de az egyéb városokban azért 24 százalékos növekedést figyelhetünk meg. A községek itt is felül teljesítettek, látszik hogy a városi összpontulás az évek során azért kifelé terebélyesedett, így összességében 47 százalékos bővülésről beszélhetünk.

Bővülés figyelhető meg a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők tekintetében is. Igaz, az arányokat tekintve kifejezetten magas bázisról a növekedés csupán 10-23 százalék közé esik. Budapesten például 44 ezren dolgoznak ezekben az állásokban, miközben ez a szám már 2001-ben is 39 906 volt. Nagyon hasonlóak az arányok a megyei jogú városokban is, miközben az egyéb városokban, illetve a községekben 154-166 ezerről 190-203 ezerre nőtt a dolgozói létszám.

Nem beszélhetünk ugyanakkor bővülésről a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások esetében. Igaz például, hogy Budapesten pont, hogy bővültek ezek a szakmák, de nagyon alacsony bázisról. 2001-ben is csak mintegy 3 200-an dolgoztak itt, ez nőtt 2022-re 4 400-ra. Ugyanakkor az egyéb városokban 39 000 foglalkoztatottról 35 000-re csökkent a létszám, míg a leginkább érdekelt községekben is meredeken, 65 000 főről mintegy 53 000 főre esett vissza a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dolgozók száma úgy, hogy két évtized alatt a 2020-as évek elejére gyakorlatilag csúcsra járt a hazai foglalkoztatottság. Tehát hiába dolgoznak most a legtöbben Magyarországon, még így is vannak olyan szakmák, ahol darabszámra bőven kevesebben lettek az emberek.

Ugyanilyen szakmák az ipari és építőipari foglalkozások is, ahol pedig éppen a fővárosban volt a legdrasztikusabb a visszaesés. 2001-ben ugyanis Budapesten majd 93 ezren dolgoztak ezekben a szakmákban, azonban 2022-ben már csak 58 ezren. Azaz a fővárosi építőiparban dolgozó szakmabeliek gyakorlatilag harmada eltűnt 20 év alatt. Ugyancsak 136 ezer főről 100 ezerre csökkent a szakmabeliek száma a megyei jogú városokban, de az egyéb városokban is 230 ezerről 200 ezerre esett le a számuk. Egyedül a községek kapcsán látjuk azt, hogy stagnálás figyelhető meg azzal az érdekességgel, hogy ezeken a településeken 2011-hez képest legalább valamekkora visszapattanást látunk (2001 – 208183; 2011 – 184385; 2022 – 203936).

EZ IS ÉRDEKELHET

Ráfázott, akinek ilyen papírja van? Semmire sem becsülik a dolgozókat ezekben a szakmákban

Az olyan szakmák, amelyekre már rég irányult rá a figyelem, veszíthetnek a pozitív megítélésükből.

Mindezekhez képest azonban a legnagyobb pályaelhagyási hullám, igaz már maga a bázisszámok is rendkívül alacsonyak voltak, a fegyveres szervek foglalkozásait érintették. Azt mondhatjuk gyakorlatilag, hogy 2022-re, 2001-hez képest a fővárosban, az egyéb városokban és a községekben eltűnt a fegyveres dolgozók több mint 60 (!) százaléka, de a megyei jogú városokból is elszivárgott az 53 százalékuk. Ez azt jelenti, hogy míg Budapesten 2001-ben valamivel több mint 13 ezer fegyveres dolgozott, addig ez a szám 2022-ben már csak 5 ezer volt, de ugyanígy 18 ezerről 8 700-ra csökkent az állomány száma a megyei jogú városokban, és 22 300-ról 8 100-ra az egyéb városokban. De 15 600 fegyveresből a községekben is csupán 5 800 maradt.

Ennél is drasztikusabb volt ugyanakkor a visszaesés 2001 és 2011 között. Ezalatt a tíz év alatt ugyanis a különböző településtípusokon 62-78 százalékos volt a csökkenés. Az elmúlt 10 évben tehát legalább valamekkora visszapattanást látunk a fegyveres szervek foglalkozásait illetően.

Kifejezetten érdekes ugyanakkor, csak a diplomás munkák bővülésével egy lapon említhető a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások dolgozói létszámának a bővülése. A községekben például 20 év leforgása alatt megduplázódott az ilyen jellegű munkatevékenységet űzök száma, 103 ezerről, 203 ezerre. De 100 ezres dolgozói létszámról 168 ezerre ugrottak a dolgozók az egyéb városokban is. Miközben azért egy szerényebb, 20, illetve 30 ezres bővülés volt megfigyelhető a fővárosban és a megyei jogú városokban is.

Összegzés

A foglalkozási csoportok területi vizsgálatából egyértelműen az látszik 20 éves távlatban, hogy hihetetlenül megnőtt a diplomás foglalkoztatottak száma Magyarországon. Ezek a dolgozók ráadásul olyan munkaerőt képviselnek, akik önállóan is magas színvonalon el tudják látni feladatukat. Mindegy hogy a fővárosról, egy megyei jogú városról vagy bármilyen községről beszélünk, a felsőfokú végzettségű munkaerő brutálisan ellepte a munkaerőpiacot. Ez persze az egész országra nézve pozitív változás, hiszen minél magasabb egy adott ember hozzáadott értéke a munkájához, annál nagyobb gazdasági/társadalmi értéket képes teremteni maga körül.

Ezzel párhuzamosan azonban a szakképzettséget nem igénylő egyszerű foglalkozások dolgozói létszáma is rendkívül megnövekedett Magyarországon. Ez azonban már egyáltalán nem tűnik annyira pozitív változásnak, mint a diplomások felfutása, főleg úgy nem, hogy közben például látjuk az adatokból mennyi ipari és építőipai szakmunkás hagyta el a pályáját, mennyire visszaesett az itt dolgozók száma. Ugyancsak érdemes kiemelni a fegyveres szervek országszerte való leapadását, ami bár 2011-2022 között valamelyest képes volt visszaépülni, de azért a korábbi számokat meg sem közelítjük úgy, hogy azért az is igaz, hogy 20 éves távlatban Magyarország sokkal biztonságosabb ország lett. A periferiálisabb helyeken azonban az ilyen területen dolgozók hiánya okozhat gondokat.