A nagy gyümölcslé-átverés: mit iszunk valójában?

Egy brit fogyasztóvédelmi honlap, a Which? tapasztalatai szerint a szigetországban számos trükkel csapják be az élelmiszerüzletekben a vásárlókat. Az egyik leggyakoribb eset, hogy a drága egzotikus gyümölcslevekről kiderül, hogy adott esetben mangót, ananászt, vagy a többi, a feliraton hirdetett gyümölcsöt alig találni az italban, valójában legnagyobb részt (akár 90 százalékban) olcsó almalét tartalmaznak. De találni például a boltok polcain olyan üdítőt is, ami ugyan citrom és lime dzsúsz néven fut, pedig 96 százalékban almaléből és narancslé áll.

A fogyasztóvédők az italok kapcsán megkeresték a gyártót, aki azt a választ adta, gyümölcsleveik a domináns íz, és nem pedig a fő összetevő alapján kapják az elnevezésüket. A probléma ebben az esetben az, hogy akár hét-nyolcszoros árat is elkérnek azért a termékért, aminek a nevében egzotikus gyümölcs is szerepel, holott valójában ízesített almalevet iszik a vásárló.

Ugyan itthon sem árt figyelni, mit veszünk le a polcról, ehhez hasonló visszaélés hivatalosan nem fordulhat elő. Ugyanis nagyon szigorú előírások vannak arra vonatkozóan, mi szerepelhet a címkén, és mi nem, milyen százalékarányú gyümölcs-összetevők után hívható valami az adott gyümölcs nevén. Emellett előállítási eljárás, például a feldolgozás, vagy a tartósítás menetétől függően megkülönböztethetünk hivatalosan (az élelmiszerkönyv meghatározásai szerint)

• gyümölcslét
• koncentrátumból vagy sűrítményből előállított gyümölcslét
• sűrített gyümölcslét
• gyümölcslé port
• gyümölcsnektárt
  

Tehát nem lehet meggylé egy olyan termék, ami mindössze 6 százalék meggypüré sűrítményt tartalmaz amellett, hogy almapüré és bodzalé sűrítmény teszi ki a másik 6 százaléknyi gyümölcstartalmat.

Ezeken kívül pedig találkozhatunk a boltok polcain gyümölcsitallal és üdítőitallal. Erre a két fajtára nincs jogszabályi előírás (nem szerepelnek az élelmiszerkönyvben), a gyártók a 2007-ben kiadott, Gyümölcsitalok és üdítőitalok jelölési útmutatót veszik figyelembe - tájékoztatta a Pénzcentrumot a Földművelésügyi Minisztérium. Eszerint:

• Gyümölcsital: olyan alkoholmentes ital, amely legalább 12 százalék gyümölcslevet tartalmaz.
• Üdítőital: olyan alkoholmentes ital, amely 12 százaléknál kevesebb gyümölcslevet, növényi kivonatot, vagy ezek keverékét vagy amely ízesítésként kizárólag aromát tartalmaz.

Így almalé helyett alma gyümölcsital, alma üdítőital, vagy almaízű üdítőital, esetleg almaízű szénsavas üdítőital kerülhet a kosarunkba aszerint, hogyan készül. Ha vagy képen, vagy a megnevezésben feltűnik egy gyümölcs, fel kell tüntetni, hány százalékban tartalmazza azt az ital. Nem az összetevőknél, hanem a név után, a megnevezéshez kapcsolódóan. Nem úgy, mint a fenti példánál, hogy csak alapos böngészés után derül fény a turpisságra. Emellett például az aromával ízesített italoknál az ízt adó gyümölcs csupán stilizáltan, színezés nélkül, egyszerűen lehet jelen.

Érdemes rápillantani az összetevőkre

Amellett, hogy jó tisztában lenni azzal, mit kapunk a pénzünkért, az allergiásoknak az esetleges veszélyekre sem árt felkészülnie. Például sok narancs- vagy almalé nyomokban mogyoró és dióféléket tartalmazhat. De Angliában lehet olyan narancslét is kapni, amiben állati összetevőket találni, egészen pontosan

Ez a decemberi új szabályozással könnyebben kiszűrhető lesz,hiszen minden allergénnek kötelezően kiemelve kell majd az összetevők közt szerepelnie.

Gyümölcslé-fogyasztás esetén egyébként érdemes a tárolásra is figyelni. Egyrészt a legtöbbet érdemes felbontás után 3-5 napon belül elfogyasztani, és lehetőség szerint hűtőben tárolni. Nagyobb figyelmet érdemelnek az átlátszó üvegben vagy műanyag flakonban tárolt levek, ezek ugyanis gyorsabban romlanak meg. Ebben a fény a ludas, ugyanis fény hatására gyorsul az erjedési folyamat.