Kiderült az igazság: óriásit reccsenne a magyar gazdaság Budapest nélkül

Tavaly a háztartások fogyasztásában a korábbi évekhez hasonló tendencia érvényesült: minél fejlettebb régióban, illetve nagyobb lélekszámú településen éltek a háztartás tagjai, annál magasabb volt fogyasztási kiadásuk – áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, a Háztartások életszínvonala című kiadványában.

Eszerint egy főre vetítve Budapest lakossága költötte a legtöbbet, éves szinten 2 millió 213 ezer forintot, ez az összeg 29,0 százalékkal haladta meg az országos átlagot.

A kiadás éves összege 1 millió 879 ezer forintot tett ki a vármegyeszékhelyeken és megyei jogú városokban, 1 millió 392 ezer forintot a községekben. Az alföldi és az északi régiók fogyasztása évek óta a felzárkózás jeleit mutatja, azonban az egy főre jutó kiadások 2022-ben még mindig elmaradtak az átlagostól, Észak-Alföldön 14,3, Észak-Magyarországon 10,3 százalékkal.

A statisztika alapján fogyasztási szempontból tehát az ország eléggé vízfejűnek tűnik, de valóban a fővárosiak fűtik a nemzetgazdaságot? Egyáltalán hogyan lehetne felfejleszteni a leszakadt régiókat, és mi lehet az ország jövője a háztartások fogyasztását illetően? A Pénzcentrum közgazdasági szakértők segítségével ennek járt utána.

Ezt költhettük magunkra tavaly

Mielőtt nekivágnánk a fogyasztási adatok elemzésének, azelőtt érdemes egy pillantást vetnünk a 2022-es egy főre jutó bruttó jövedelmekre, vagyis arra, hogy melyik régióban mégis mennyit költhettek el az emberek. Ebben szintén a KSH kiadványát kell segítségül hívnunk, mely a következő tényekre világít rá:

• A háztartások 2022-ben az összes jövedelmük háromnegyedét szerezték munkavégzésből, a társadalmi jövedelmek részesedése 22,6 százalékot tett ki, az egyéb jövedelmek hányada pedig 2,4 százalékot jelentett;
• Az egy főre jutó éves bruttó munkajövedelem 2 millió 313 ezer forintot ért el 2022-ben;
• A háztartások jövedelmi helyzete regionálisan nagyon eltérő volt: a legmagasabb jövedelemmel a budapesti háztartások rendelkeztek (3,986 millió forint), a legkedvezőtlenebb helyzetben pedig Észak-Magyarország volt, itt az egy főre 2 630 millió forint éves bruttó jövedelem jutott.

A magyarok tehát ennyi pénzből gazdálkodhattak, ennyit költhettek a különböző szükségleteikre. De vajon mi az oka a régiók között húzódó óriási különbségnek?

Az eltérő szükségletek szakítják szét az országot

A háztartások fogyasztásának egyenlőtlenségeit leginkább a munkahelyek minősége és mennyisége fűti. Mivel a fővárosban sokkal több munkalehetőség van a szolgáltatások szektorában, ezért a bruttó átlagkereset és maga a keresettömeg is magasabb, mint a többi régióban

– mondta el a Pénzcentrumnak Virovácz Péter, az ING makrogazdasági elemzője. Szerinte egy másik fontos szempont, hogy minden egyes régióban a megyeközponthoz való húzás jelensége figyelhető meg, tehát minél közelebb van egy település a megyeközponthoz, annál nagyobb valószínűséggel lesz jobb munkalehetősége a lakosoknak, így a nap végén annál nagyobb valószínűséggel lesz magasabb a fogyasztásuk is.

Márpedig a háztartások egy főre jutó kiadásai folyamatosan nőnek – a KSH szerint 2015 és 2022 között reálértéken 29,0 százalékkal emelkedtek –, tavalyra már 1 715 000 forintot tettek ki. Ebből az összegből költött a lakosság a különböző szolgáltatásokra, vendéglátásra és szálláshelyekre 15,2, kultúrára és szórakozásra 5,8 százalékkal többet, míg élelmiszerekre és alkoholmentes italokra (azok 27,6 százalékos drágulása miatt) 7,1 százalékkal kevesebbet az egy évvel korábbinál. Persze hogy pontosan ki mennyit, az régiónként eltér.

Aminek hátterében Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője szerint a Virovácz Péter által elmondottakon kívül ízlésbeli és fogyasztási szokásokat érintő különbségek is meghúzódnak.

Számos termék nehezebben elérhető a ritkábban lakott területeken a magasabb kiszállítási költségek miatt, és sok szolgáltatólánc (például mozi, színház, rekreációs központ) egységei is a fővárosban vagy a regionális nagyvárosokban található csak meg

– mondta, hozzátéve: ezen kívül a demográfiai összetétel is hatással van a régiónkénti háztartási átlagfogyasztásra. Azaz azokon a tájegységeken, ahol több a gyermek, magasabb az egy főre jutó fogyasztás, mivel magasabbak a szükségletek is, szemben egy olyan területtel, ahol az idősebb korosztály dominál, hiszen ott a fogyasztási volumen rendszerint alacsonyabban alakul.

Megoldható a felzárkózás, csak nagyon hosszú idő

Így tehát már érthető, hogy fogyasztás szempontjából miért szakadt ketté az ország (értsd főváros és vidék), ám egyáltalán nem mindegy, hogy ez a jövőben is így marad-e. Az ING makrogazdasági elemzője szerint a regionális felzárkóztatásra léteznek tervek és végrehajtásuk folyamatosan zajlik. Példaként említette erre az Európai Uniós kohéziós alapot (eltekintve attól, hogy a 2021-2027-es költségvetési ciklusban még nem fértünk hozzá ehhez a pénzhez), mely főként konvergencia szempontok szerint kerül szétosztásra.

Tehát nem arról van szó, hogy egyáltalán ne lenne szándék a felzárkóztatásra és ezáltal a fogyasztási egyenlőtlenségek csökkentésére, csupán ez a folyamat rendkívül lassúnak bizonyul és finomhangolásra is szorul

– jelentette ki. 

Másként látja a helyzetet Bod Péter Ákos. A közgazdász, a magyar jegybank egykori elnöke szerint a területi felzárkóztatásra szánt rengeteg uniós forrás zöme vagy a kistérségi központokba, vagy sportcentrumokba és költséges látványberuházásokba ment, vagy valahogy nagyobb társadalmi hatás nélkül felszívódott. A felmérések szerint a munkanélküliek és a munkaerőpiaci inaktívak között nagyon gyakori, hogy egyszerűen hiányoznak a gazdaság által igényelt készségek. Sok a funkcionális analfabéta, az elemi számolási és szövegértési képességet nélkülözők, nem is említve az idegen nyelvi tudást. A mobilitással is rengeteg a gond: hiába nyílna munkahely harminc kilométerre onnan, az már sokaknak túl messze van. Ezen felül közölte azt is,

Ezek a bajok régóta gyűltek, de a közmunka intézménye egy ideig elrejtette őket. Az iskolarendszer és az egészségügy erőteljes felfejlesztése kellett volna. Most azonban nem ilyen időket élünk.

Nagyon fájna az országnak, ha Budapest nem lenne

A szakemberek egyetértettek abban, hogy máshol is megfigyelhető jelenség, hogy az ország fővárosa, központi térsége gazdaságilag fejlettebb, az országos átlagot jóval meghaladó jövedelmekkel és költéssel.

A térségünkben így van ez Pozsony, Bukarest, Prága, Varsó esetében, de még az egyébként jóval gazdagabb Ausztrián belül is Bécs kiemelkedik az egy főre jutó jövedelmi mutatókban. Ami tehát a budapesti helyzetet illeti, abban nincsen semmi rendkívüli

– jelentette ki Bod Péter Ákos. A statisztikai adatok mégis elképesztőek: eszerint Budapest és agglomerációja az országos GDP 47,7 százalékát adja még annak ellenére is, hogy ezen a közel 2350 négyzetkilométeres területen a lakosságnak mindössze a 31,3 százaléka él. 

Bod Péter Ákos ennek kapcsán kifejtette, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a főváros és környéke ad otthont a kormányhivataloknak, itt találhatók a nagy egyetemek, kutatóintézetek, kórházak, jogi irodák, bankok, és egyéb olyan cégek, cégközpontok, amelyekben nagy hozzáadott értéket előálló munkahelyek találhatók. "Az persze nincs rendjén, ha a központi térségtől nem túl messze fekvő peremvidékeken kevés a jól fizető munkahely, sőt egyáltalán a teljes értékű munka lehetősége" – mondta. Térségi vonatkozásban több gondot is lát, de nem azt, hogy a magyar főváros és közvetlen vonzáskörnyéke jóval az ország átlaga fölött áll jövedelemtermelő képességben, hiszen ez természetes jelenség. Az viszont elgondolkoztató, hanem hogy nálunk egyelőre nincsenek további fejlett, dinamikus városok, térségek.

Ezzel szemben például a lengyel gazdaságban Varsó mellett komoly gazdasági súlyt képvisel Krakkó, a tengermelléki aktív ipari-kereskedelmi városok, valamint Wroclaw, Poznan.  De említhetnénk Romániát is, ahol a főváros mellett dinamikus, gyorsan fejlődő második, harmadik városok találhatók, mint Kolozsvár, Várad, Temesvár, Szeben

– közölte a közgazdász.

Virovácz Péter ezen felül egy további érdekes adatra is felhívta a figyelmet a budapesti túlsúly kapcsán.

Ha Magyarország, Románia és Lengyelország esetén megvizsgáljuk, hogy a legfejlettebb régió hány százalékkal termelt több GDP-t vásárlóerőparitáson mérve a második legfejlettebb régióhoz képest, akkor meglepő eredményekre jutunk. Ez az arány ugyanis rendre 233 százalék, 120 százalék és 46 százalék, melyből kitűnik, hogy még régiós kitekintésben is kimagasló a hazai helyzet

– közölte. Ennek pedig szerinte jelentős hatásai vannak a nemzetgazdaságra, akár a bruttó átlagkereseteket, a foglalkoztatottsági adatokat, vagy a turizmust nézzük. Fontosnak tartotta továbbá azt is kiemelni, hogy a 21. századi gazdaságszervezésben egyre nagyobb és nagyobb súlyt vág ki a szolgáltatások szektora az iparral, az építőiparral és a mezőgazdasággal szemben, Budapest pedig ezen a téren abszolút az első helyen van, hiszen a szolgáltatások itt körülbelül 85 százalékos súlyt tesznek ki a régiós GDP-ből.

Ám ahogyan más fővárosok, úgy Budapest sem tudna ilyen jól teljesíteni segítség nélkül – hívta fel a figyelmet az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior elemzője. Horváth Sebestyén szerint ugyanis bár

Budapesten és környékén fejlett a humán- és reál-infrastruktúra, illetve kedvező a logisztikai hálózat (folyami útvonal mentén fekszik Budapest, illetve vasúti és közúti folyó-átlépési lehetőséggel rendelkezik, területén található hazánk fő repülőtere), melyek együttesen vonzó a befektetési céllá teszik a fővárost, ez mit sem érne a vidék támogatása nélkül.

A főváros rászorul ugyanis az egyéb régiókra, elég ha csak arra gondolunk, hogy "napi szinten több mint fél millióan ingáznak budapesti munkahelyükre, és sok beszállító is az ország egyéb területén található" – összegezte mondanivalóját a szakember.