Drága az élelem - bejön a régiek elmélete?

Malthus az angol klasszikus közgazdaságtan képviselője, s leginkább népesedési elméleteiről ismerik. Az egyik legfontosabb megállapítása szerint miközben az élelmiszertermelés számtani sor szerinti ütemben képes növekedni, addig a népesség már a mértani sor szabályai szerint gyarapodik.

Malthus elmélete szerint a magasabb jövedelem (a jólét növekedése) növekvő termékenységhez és csökkenő halálozási arányhoz vezet. Vagyis ugyanakkora termőterületnek több éhes szájat kell ellátnia, emiatt a növekedés és a jövedelmek csökkenésnek indulnak, így egy önmagát ismétlő körforgásnak vagyunk végső soron szereplői.

Mindez pedig felveti a kérdést: napjaink élelmiszerár-emelkedése vajon nem csupán időleges piaci zavar lenne, hanem elérkeztek a szűkösség évei?

Az AP híradása szerint az Amerikai Egyesült Államok 17 éve nem látott méretű élelmiszer-áremelkedéstől szenved, ráadásul elemzők szerint ennek a folyamatnak még egyáltalán nincs vége. Az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) indexe az 1990-es indulás óta nem tapasztalt szinten áll.

Ez az elmélet egyébként egy másik neves közgazdász elméletére rímel. Joseph Schumpeter alkalmazta a "kreatív rombolás" metaforáját, hogy leírja azt a folyamatot, amikor is az új technológiák, piacok és szervezetek a régi helyébe lépnek. Hosszú távon tehát nincs miért aggódni, azonban addig is égető problémát jelent a szegény rétegek ellátásának kérdése, ugyanis a magas élelmiszerárak őket viselik meg a leginkább...