Drámai figyelmeztetést küldött a Mol-vezér: fájdalmas árugrás jöhet a benzinkutakon

Hernádi Zsolt előadásában az úgynevezett árvízvédelmi paradoxonból indult ki, amely szerint a döntéshozók hiába ismerik a hosszú távú kockázatokat, a szükséges lépéseket és beruházásokat gyakran a végsőkig halogatják. Jól látszik ez a globális energiapiacon, különösen a világ olajtermelésének negyedét adó Hormuzi-szoros esetében, amelyen a tengeri nyersolaj- és cseppfolyósítottgáz-kereskedelem meghatározó része halad át.

A térség sebezhetősége kritikus, hiszen az energiaszektor alapszabálya alapján már egyetlen százalékos termeléskiesés is tízszázalékos árugrást okozhat. A bajt a megelőző intézkedések sem tudnák teljesen elhárítani, mivel a régiós alternatív csővezetékek és a fejlett országok stratégiai készletei egy esetleges kiesésnek csak a töredékét lennének képesek fedezni.

A történelmi tapasztalatok alapján a nagy energetikai infrastruktúra-fejlesztéseket szinte mindig valamilyen krízis kényszerítette ki. Így épült meg az Adria-kőolajvezeték az első olajválság után, vagy a magyar stratégiai gáztároló és a magyar–szlovák gázvezeték-összekötő a 2000-es évek ukrán gázválságai nyomán. Mivel egy ilyen projekt megvalósítása a tervezéstől a kivitelezésig legalább öt évet vesz igénybe, az időt nem lehet megspórolni.

Miközben az alternatív útvonalak kiépítése létfontosságú lenne, az érintett országok gyakran másra fókuszálnak. A Mol-vezér példaként említette, hogy a Közel-Keleten az erőforrásokat sokszor másra csoportosítják át, így Szaúd-Arábia dollármilliárdokat költött sztárfocistákra az exportútvonalak diverzifikálása helyett, a világ egyik legnagyobb szárazföldi gázmezőjéről, Kurdisztánból pedig vezetékek hiányában nem jut el a nyersanyag a piacra.

A jelenlegi válság szerkezetileg súlyosabb a korábbi évek logisztikai fennakadásainál, mert most már az energiahordozók fizikai célba juttatása ütközik akadályokba. A globális olajkereskedelem kétharmadát olyan országok biztosítják, amelyeket háborús konfliktusok, szankciók vagy blokádok terhelnek.

Oroszországban a finomítók elleni támadások termékhiányhoz és exporttilalomhoz vezettek, miközben Közép-Európa – Szlovákiát leszámítva – eleve dízelimportra szorul. Ebben a feszült környezetben a Brent típusú kőolaj ára tartósan magas szintre kúszott fel, jelentős napi kilengések mellett. A fizikai piacon az azonnali szállításért hatalmas prémiumot kérnek a vevőktől, a tankerek bérleti díjai pedig a többszörösükre ugrottak.

Hernádi rámutatott, hogy a környező országok részéről hibás lépés, amikor adócsökkentésekkel vagy árszabályozással próbálják védeni a lakosságot. Ez nemcsak a nemzeti költségvetéseket rövidíti meg, hanem elvonja a forrásokat a célzott támogatásoktól és a fejlesztésektől, ráadásul kínálati hiány idején a fogyasztás növekedését ösztönzi a szükséges takarékosság helyett. A piac működésének fenntartása mindennél fontosabb.

Magyarország ugyanakkor az elmúlt két évtizedben érdemben növelte ellátásbiztonságát. Csaknem 1800 milliárd forintot fordítottak olaj- és gázipari beruházásokra, aminek köszönhetően az ország gázimport-kapacitása mára bőségesen, évi 40 milliárd köbméterrel fedezi a nagyjából 8 milliárd köbméteres hazai fogyasztást.

A vállalat a 2014-es krími válság óta 170 millió dollárból tette lehetővé a százhalombattai és a pozsonyi finomítók déli, Adria-vezetéken keresztüli kőolajellátását. Emellett jelenleg is épül egy 60 milliárd forintos termékvezeték a két létesítmény között a kölcsönös biztonság érdekében, a Mol pedig további 500 millió dolláros technológiai átállással készül az orosz kőolajról való teljes leválásra.

Címlapkép: Purger Tamás, MTI/MTVA