Súlyos vádak kereszttüzében a legendás bank

A szövevényes ügyet egy 1950-ben összeállított, de mostanáig soha nem közölt tízoldalas gépelt leírás részletezi.

A csehszlovák jegybank - sok más ország központi bankjához hasonlóan - a Bank of England biztonságosnak vélt londoni páncéltermeiben őriztette aranykészlete javát, és ezt a tartalékot a "jegybankok jegybankja", vagyis a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) tartotta nyilván az egyes központi banki ügyfelek nevében vezetett számlákon.

A BIS nem sokkal Csehország teljes náci megszállása után, 1939 márciusában átiratot intézett a Bank of Englandhez, kérve 5,6 millió font - mai értéken csaknem 740 millió font (255 milliárd forint) - értékű arany nyilvántartásának átvezetését a BIS 2-es számú számlájáról a 17-es számú számlára.

A Bank of England, bár "semmi köze nem volt ahhoz", hogy az egyes BIS-számlák melyik ország jegybankjához tartoznak, "meglehetősen biztos volt" abban, hogy a 2-es BIS-számlán a cseh központi bank értékeit vezette a bázeli pénzintézet, és abban is, hogy a 17-es számlaszám a német Reichsbank azonosítója volt.

A brit jegybankban őrzött cseh aranyat - amely immár a hitleri Németország jegybankjának BIS-számláján szerepelt - ezután több tételben eladták, egyebek mellett Belgiumban, Hollandiában és Londonban. Több mint kétezer aranyrúd cserélt így tulajdonost - vagyis a Bank of England a Reichsbank nevében, jóllehet nem annak közvetlen megbízásból hajtott végre értékesítési tranzakciókat a brit kormány véleményének kikérése nélkül.

Az eseményekről hat évtizede összeállított, de csak most közzétett írásos beszámolóból kitűnik, hogy a Bank of England akkori kormányzója, Sir Montagu Norman - aki 1920-tól 1944-ig állt a brit jegybank élén - a "BIS jövője" szempontjából "helytelennek és veszélyesnek" tartotta volna a tranzakció megtagadását.

Vannak ugyanakkor olyan - meglehetősen elterjedt - vélemények a brit történészszakmában, hogy Sir Montagu nem táplált túlzottan ellenséges érzelmeket a náci Németországgal szemben. Közismert volt barátsága Hjalmar Schachttal, Hitler gazdasági miniszterével, aki 1939-ig a Reichsbank elnöki tisztségét is betöltötte. Norman volt a keresztapja Schacht egyik unokájának.

A szerdán közzétett leirat szerint Sir Montagu a háború kitörése után is további tranzakciókat próbált keresztülvinni a Reichsbank nevében, a brit kormány azonban ekkor már közbelépett, és közölte a Bank of Englanddel, hogy nem teljesíthet olyan BIS-megbízásokat, amelyek "vélhetően" az ellenséget segítenék.

Nagy-Britannia 16 szövetséges kormánnyal együtt néhány évvel később, 1943 januárjában kiadott egy közös nyilatkozatot, érvénytelennek minősítve minden olyan jogi és kereskedelmi ügyletet, amely az "ellenséges ellenőrzés alatt álló országokban" lopott vagyonokkal történt.

A brit külügyminisztérium ugyanakkor 1996-ban összeállított egy átfogó elemzést a nácik által ellopott vagyonok sorsáról, és ebben elismerte, hogy az 1943-as deklarációnak pusztán politikai tartalma volt, ugyanis akkoriban "sem a brit pénzügyminisztérium, sem a Bank of England nem remélhette, hogy ez a kívánt - vagy egyáltalán bármilyen - eredménnyel járna".