Naponta milliomos lesz valaki így: tényleg ilyen egyszerű?

A gazdagok tőzsdéznek - ez a tudat él a közvéleményben. Ez jórészt igaz is. Bár itthon nincs még olyan nagy kultúrája a pénzügyi nyitottságnak, mint az Egyesült Államokban, azért jellemzően igaz, hogy a nagy megtakarítással rendelkező emberek általában hajlamosabbak kockázatosabb befektetések felé fordulni. Így sok esetben igaz, hogy a gazdagok tőzsdéznek. Az azonban már kevésbé igaz, hogy a tőzsdézők gazdagok. De térjünk rá a lényegre: mit is jelent tőzsdézni?

Mit is takar a bűvös szó?

A tőzsde egy szabályozott értékpapírpiac, ahol leginkább a nagy vállalatok (nyílt részvénytársaságok) részvényeivel kereskedhetünk. Csak olyan vállalat részvényeit vehetjük meg itt, amelyik jegyezte magát a tőzsdén. Ehhez azért kell egy bizonyos méret, mert a tőzsdei bevezetésnek is ára van, ezért jellemzően nagy árbevételű cégek jegyeztetik magukat a tőzsdén.

Itt térjünk ki arra, hogy mi is az a részvény. A részvény egy tulajdonjogot megtestesítő értékpapír: ha részvényt vásárolsz, akkor a vállalatnak egy adott kis részét veszed meg: magyarul résztulajdonosa leszel a cégnek. Adja magát a kérdés, hogy akkor beleszólhatsz-e a vállalat működésébe? Igen, a részvényesek közgyűlésén. Persze ha neked csak pár millió forintod van, akkor olyan alacsony lesz a részesedésed, hogy a szavazatod valójában nem sokat ér.

De miért is éri meg a vállalatnak eladnia saját magát? A vállalatnak forrásokhoz kell jutnia, és részvénykibocsátással ezt viszonylag egyszerűen megteheti: jegyezteti magát a tőzsdén, kereskedésre kínál részvényeket, és a befolyó pénzt arra költi, amire akarja (általában új projektekre). A piacon levő részvények aztán szabadon cserélhetnek gazdát, és a vállalat azt bármikor vissza is vásárolhatja piaci árfolyamon (azaz a menedzsment gyakorlatilag a vállalat pénzén visszavásárolhatja a saját tulajdonjogát). A piacon kint levő részvényeken túl a cég kibocsáthat újabb részvényeket is, de ezek jellemzően lenyomják az árfolyamot, és hígítják a meglévő részvényesek tulajdoni hányadát - de mielőtt erre bővebben rátérünk, nézzük meg közelebbről a magyar tőzsdét.

Magyarországon a Budapesti Értéktőzsde látja el a tőzsdei feladatokat, a hazai vállalatok itt jegyeztetik magukat. A BÉT-en keresztül tudsz részvényeket vásárolni. A BÉT legnagyobb 15-25 piaci kapitalizációjú (ez a részvények összértékét jelenti) papírjainak árfolyammozgását követi le a BUX-index. A BUX azért kiemelten fontos, mert ennek mozgása elárulja, hogy a befektetők mennyire bíznak a legnagyobb magyar vállalatokban - ez pedig már markogazdasági jelentőséggel is bír, vagy magyarul: a mi mindennapi életünket befolyásolja. Egy sarkított példával élve: ha egyik napról másikra 50 százalékot esik a BUX-index, akkor jó eséllyel még aznap munkanélkülivé válunk.

Azt még megemlítenénk, hogy a tőzsdén nem csak részvényekkel, de kötvényekkel, befektetési alapokkal, nemesfémekkel, devizával, sőt, vágóállatokkal is lehet kereskedni (és még sokminden mással), és határidős ügyleteket is lehet kötni.

És hogy lehet ezen meggazdagodni?

A rövid válasz: szerencsével. Mivel a vállalatok részvényárfolyamának emelkedése a vállalat teljesítményét követi le (nem figyelmen kívül hagyva a makrokörnyezetet), az egyik napról a másikra történő, robbanásszerű hozamelkedések azért ritkák, de azért előfordulnak. Tegyük fel, hogy ma megveszünk 1 millió forintért egy részvénypakkot valamelyik vállalatból. Másnap a vállalat kifejleszt valamilyen szuper innovatív terméket, ami vélhetően felforgatja a piacot, és amire hatalmas lesz a kereslet. Ebben az esetben a befektetők szeretnének minél többet vásárolni a részvényből, és mivel megnő a kereslet, a részvény ára a sokszorosára nő. Ha ilyenkor eladjuk a részvényeinket, akkor jelentős összegekre tehetünk szert. Persze ha megtartjuk arra várva, hogy újabb innovációval áll elő a vállalat, de közben az előző terméke is befuccsol, akkor azt az egymillió forintunkat is elbukhatjuk.

Ez csak egy példa volt. Az is megtörténhet, hogy a vállalat tulajdonosának fia feleségül veszi egy emír sejk lányát, és ez robbantja fel a keresletet a részvények iránt, a folyamat ugyanaz: ha a befektetők hisznek a vállalatban, akkor meg akarják venni a részvényeket. Sokkal drágábban, mint korábban - ha ekkor eladjuk, nagyot nyerünk. A szerencse mellett itt azért szükség van egy jóadag rutinra is (és persze nem árt némi információ: ha például a vállalattulajdonossal összefutunk a budapesti éjszakában, és elújságolja a fia frigyét az emír sejk lányával, akkor érdemes a részvényekből bevásárolni): az emelkedés fázisában tudni kell, mikor kell eladni a papírt.

Sokat beszélhetnénk erről a szélsőséges esetről,a valóság azonban nem ilyen. Az átlagos részvény-árfolyam emelkedés évente 10 százalék alatt van, és bizony nem ritka az esés sem. Általános szabály tehát, hogy a tőzsdén a biztonságos papíroknál magasabb hozamokat érhetünk el, de sok pénzt csak akkor kaszálunk, ha eleve sokat fektetünk be. És akkor többet is bukhatunk.

Ki kell térnünk az osztalékra is: vannak, akik nem követik az árfolyammozgásokat, és arra játszanak, hogy a vállalat év végén kifizeti a nyereségének bizonyos hányadát a részvénytulajdonosok között. Ezzel ugyanakkor szinte biztos, hogy nem fogunk nagyot robbantani, hiszen egy régóta stabilan működő mamutvállalat nyeresége azért erőteljesen korlátozott. Sok rutinos befektető nem is szereti az osztalékdöntéseket, mert átárazzák a papírt, és kiszámíthatatlanabbá teszik az árfolyamokra való várakozást.

De hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Ha el akarsz kezdeni tőzsdézni, szükséged lesz egy értékpapírszámlára. Ezt megnyithatod a bankodnál is - arra azonban figyelj, hogy a bank értékpapírszámlája elérje a BÉT-et -, de brókercégnél is. Az értékpapírszámla díja ugyanakkor jóval magasabb, mint a folyószámláké, jellemzően 3-6 ezer forint körül mozog.

Fontos tudni, hogy te nem tudsz kereskedni a tőzsdén, te csak megbízást adsz a brókerednek, aki a tranzakciókat végrehajtja. A kötésnek azonban minden esetben díja van, nem is alacsony. Így ha a kevés spórolt pénzeddel szeretnél játszadozni a tőzsdén, akkor a nyereségedet simán elvihetik ezek a költségek.

Hazai papírokat gond nélkül meg tudsz vásárolni, de akár külföldi tőzsdén jegyzett vállalat papírjait is megveheted - ehhez azonban úgynevezett ETF-re lesz szükséged, ami kvázi egy közvetítő termék. Mondanunk sem kell, ennek jóval magasabb a kötési díja, mintha magyar papírt vennénk.

Mikor érdemes belevágni?

Ha az árfolyammozgások érdekelnek, és szeretnél gyorsan sok pénzt keresni a tőzsdén, ahhoz a szerencse mellett elengedhetetlen lesz, hogy bizony aktívan a számítógép előtt ülj, és lecsapj az aktuális esésekre. Vásárolni ugyanis nem tudsz akármikor: a brókerek sem szívesen dolgoznak éjszaka. A tőzsde nyitvatartási ideje a munkaidőhöz igazodik, így kereskedés csak munkanapokon van. Ha téged elhavaz a munka reggel 8-tól este 5-ig, a tőzsde nem neked való (hacsak nem az osztalékra játszol, vagy hosszú távú árfolyam-emelkedésre). Akkor sincs értelme tőzsdézni, ha csak pár százezer forintod van: a fix költségek (kötési díj és társai) ugyanis simán megehetik a hozamodat.

Ha szeretnél kockázatosabb terméket vásárolni magasabb hozamért, a befektetési alapokat neked találták ki. Ekkor odaadod a pénzed egy alapkezelőnek, akik jó esetben hosszú évek rutinjával kereskednek a tőzsdén, és a te pénzedet a legjobb helyre teszik be (ismételten kiemeljük: jó esetben). Ennek is van ugyan egy nagyjából egy százalékos díja, de itt is el tudsz érni kétszámjegyű nettó hozamot is anélkül, hogy egész nap a gép előtt görcsölnél. Ha pedig megelégszel a fix 5 százalék körüli hozammal, érdemes megnézned az állampapírokat. Egy biztos: a lekötött bankbetétnél és a készpénznél majdnem minden jobb.